Idén is átadták a legviccesebb kutatásoknak járó díjakat

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 21.

Tudomány

IgNobel-díj járt a héliumot szívó aligátorok hangjának vizsgálatáért és a pókiszonyos rovarkutatókkal foglalkozó csoportnak is.

Ritkán jut eszünkbe, hogy fér humor a tudományba is, de az IgNobel-díj épp erre hívja fel a figyelmet. A vidám, de elgondolkodtató kutatásokat elismerő díjat már harmincadik alkalommal osztották ki - számol be a ng.hu. A díjat „Annals of Improbable Research” című magazin hozta létre és adja át olyan kutatásokért, felfedezésekért, amelyek már témájukkal, módszerükkel vagy eredményükkel nevetésre sarkallnak. A kutatások azonban ettől még nem kevésbé tudományosak: éppolyan módszertani és szakmai kritériumoknak tesznek eleget, mint a viccességgel nem rendelkező projektek.

Sok más eseményhez hasonlóan az IgNobel kiosztója is online zajlott. És akkor a díjazottak:

  • Akusztikai IgNobel-díjat ért  Stephan Reber vezette osztrák kutatócsoport munkája, amelyben az aligátorok hangképzését vizsgálták, méghozzá speciális körülmnyek között: héliumos levegő belélegzése után. A csapat tagja volt a világhírű beszéd-evolúció kutató szakember, William Tecumseh Fitch is, és avizsgálatban arra voltak kíváncsiak, hogy hélium  hatására az állat hangmagassága is megváltozik-e, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberé. A vizsgálat eredményeként kiderült, hogy az aligátor is magasabb hangon "szólalt meg" a gáz hatására, teháthangképző szerve hasonló rezonátorként működik, mint az emberé. A kutatás vicces ugyan, de hozzáteszik: például a rég kihalt őshüllők hangadására is lehet következtetni lehet belőle.
  • A pszichológiai IgNobel-t egy kanadai kutatócsoport nyerte el: ők a narcisztikus személyiség és a külső azonosító jegyek közti összefügéseket keresték. Eredményük alapján a szemöldök árulkodik e személyiségtípusról.
  • Béke IgNobelt adtak India és Pakisztán kormányának: amiatt az incidensért, amikor diplomatáik rossz gyerek módjára becsengettek egymáshoz éjjel, ám az ajtó kinyitása előtt elszaladtak.
  • A Fizika IgNobelt egy nemzetközi kutatócsoport kapta élő földigiliszták vizsgálatért: a giliszták vibrációját vizsgálva kiderítették, hogy ez nagyban hasonlít ahhoz, ahogyan egy tál víz is vibrál.
  • A közgazdasági kategória díját szintén egy nemzetközi kutatócsoport tudhatja magáénak, egy merőben szokatlan kérdésfeltevéssel: azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés adott országban élők csókolózási szokása és gazdasága között. Meglepő módon találtak is ilyet: a csók „divatja” összefügg azzal, mennyi átadható kórokozóval él együtt egy adott térségben az ember, így közvetve azzal is, hogy milyen az adott ország gazdasága. Az eredmény alapján azokban az országokban elterjedtebb a csók, ahol a gazdasági egyenlőtlenség nagyobb.
  • Menedzsment IgNobel járt egy kínai bérgyilkosokból álló csoport: ők azzal váltak ismertté, hogy a nyomozások után kiderült, tagjaik az eredeti megbízótól kapott feladatot továbbadták „alvállalkozó” bérgyilkosnak. Ezt a "kiszervezést" egészen addig vitték, míg az ötödik bérgyilkosságra vállalkozó személyig jutott el az egyre kisebb összeg, és végül a megbízásnak nem tett senki se eleget.
  • Entomológiában azt az amerikai kutatót díjazták, aki megvizsgálta, hogy a rovarászok (entomológusok) félnek-e a pókoktól. Úgy tűnik, igen.
  • A hollandok a rágcsálást, csámcsogást utálókat vizsgálták, és kognitív viselkedésterápiával igyekeztek enyhíteni ezt a jelenleg gyógyíthatatlan jelenséget, a mizofóniát. Ez orvosi IgNobel ért.

 

Külön kiemelték az Orvosi ismeretterjesztési IgNobel-díjat: idén több olyan politikusnak ítélték, akik arról tanúskodtakm hogy az emberekre nagyobb befolyással vagy tudományos kérdésekben egy politikus véleménye, mint maga a tudomány és az orvosok. Ezért a díjat megosztva kapta: Jair Bolsonaro (Brazília), Boris Johnson (Nagy Britannia), Narendra Modi (India), Andrés Manuel López Obrador (Mexikó), Alekszandr Lukasenko (Fehéroroszország), Donald Trump (USA), Recep Tayyip Erdogan (Törökország), Vlagyimir Putyin (Oroszország) és Gurbanguly Berdimuhamedow (Türkmenisztán).

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.