Hirtelen felindulásból elkövetett kártyatrükkel igen komoly sikereket lehet elérni szinte minden társaságban, gyerekzsúron éppúgy, mint házibulin vagy gimnáziumi vécében. Az ügyeletes jófej, ha komolyabban akar foglalkozni a bűvészkedéssel, már sokkal nehezebb helyzetben van, de nem reménytelen a dolog: elszegődhet bűvészinasnak, létezik néhány klub is, amelyekben kimondottan ilyesmivel foglalkoznak. Aztán egy bizonyos szintet elérve, vizsgát tehet az artistaiskolában, és ha az is megvan, akkor már csak tehetségén, szerencséjén (és persze kapcsolatain) múlik, eljut-e a csúcsra. Addig viszont jobb, ha talál magának más megélhetési forrást, mert a hazai szórakoztatóipar nem igazán vevő a műfajra, a cirkusz agonizál, külföldi szerződésekhez pedig csak azok juthatnak, akik tényleg valami nagyon nagy mutatvánnyal állnak elő.
Persze aki bűvészinasnak áll, néhány hét alatt összeszedhet egy rövidke műsorra való látványos trükköt, hogy aztán garantált sikerélményhez jusson a családi és iskolai rendezvényeken, nagyobb nyilvánosságot viszont már nagyon ritkán kaphat az addig tanultak bemutatása, hiányoznak a versenyek, találkozók (vagy ahogy ők nevezik, kongresszusok) nemhogy a kezdők, de még a hivatásosok körében is.
Kecskemét azonban dacol,
a városban komoly máguslobbi tevékenykedik, kellékeket, trükköket lehet vásárolni (a fővárosban található Figaro bűvészbolt mellett nincs több ilyen lehetőség az országban), a Szórakaténusz Játékmúzeumba került az egyedülálló Rodolfo-hagyaték, gyermek- és ifjúsági bűvészkör működik, így aztán nem meglepő, hogy május 17-én, a megyei könyvtár dísztermében a 10-18 évesek számára lehetőséget teremtettek, hogy megmutassák, mire képesek közönség előtt. Ráadásul zsűritagnak, műsorvezetőnek igazi nagymenők jöttek, akik szerénynek nem nevezhető gázsijukról mondtak le azért, hogy a rendezvényt tökös kis gálaműsorba fordítsák, és a nézőkben ne csak azok a kezdeti varázspálca-próbálgatások maradjanak meg, amelyekkel az ifjú jelöltek előálltak.
"Napjainkban megnőtt pünkösdnek mint a csend, a befelé fordulás, az önvizsgálat ünnepének a jelentősége" - nyilatkozta Spányi Antal általános érseki helynök Bács-Kiskun megye kedvelt napilapjában, a Petőfi Népében, a szervezők azonban valószínűleg másképp gondolkodtak a dologról, ugyanis a verseny a
"Pünkösdi gyermekvarázs"
elnevezést kapta, amit aztán megtoldottak azzal, hogy "Rodolfo Gyermek- és Ifjúsági Bűvésztalálkozó". Annak, hogy a vetélkedést a legismertebb magyar mágusról (Verebes Józsefet most inkább hagyjuk) nevezték el, nemcsak az volt az apropója, hogy a bűvész szó hallatán a legtöbb magyar előtt a rajzolt bajszú világszám művészneve ugrik be, aki azt mondja, "Vigyázat, csalok!", meg azt, hogy "Csak a kezemet figyeljék!". Sokkal konkrétabb oka a "névadásnak", hogy május 16-a Rodolfo születésnapja (idén lett volna nyolcvanhat éves), erről pedig illik megemlékezni.
Már abban megnyilvánult a látványos tisztelgés, hogy eszméletlen méretű plakátokon hirdették a rendezvényt, és ehhez egy háború előtt készült Rodolfo-posztert használtak föl, de az igazi megemlékezés mégiscsak az volt, hogy a verseny helyszínén kiállítást rendeztek a mester hetedhét országra szóló könyvgyűjteményéből. A megnyitó azután kezdődött, hogy felbukkant Gálvölgyi János és családja (Gálvölgyi Rodolfo lányát vette feleségül). Cáro, az ismert helyi bűvész először őket köszöntötte mint díszvendégeket, elmondta, Kecskemét örökké hálás marad azért, hogy a papa hagyatékát voltak olyan kedvesek a Szórakaténusz Játékmúzeumnak adományozni, majd felolvasta rövidke eszmefuttatását arról, mennyire csodálja azokat a fanatikusokat, akik vasútmodellezésben, sárkányeregetésben vagy hegymászásban utaznak. Lelkesen beszélt, majdhogynem ihletetten, ám a költői körmondat valahol gellert kapott, és úgy ért véget, hogy Cáro megállapította:
"azért mégis bűvészkedni a legjobb a világon"
Az egybegyűltek lelkesen üdvözölték kijelentését, a tárlókban elhelyezett varázskönyveket (pontosabban könyvborítókat, mivel üveg alatt vannak) május végéig lehet megtekinteni.
A versenyen indulók persze mással voltak elfoglalva, zavartan kóvályogtak az öltöző-büfé-öltöző útvonalon, néhányan szülői kísérettel, mások bűvészasztalkával a kezükben, és úgy tűnt, sokkal többen vannak, mint a programban szereplő kilenc fellépő. A csekély érdeklődést lehetne azzal magyarázni, hogy a jelentkezést feltételekhez kötötték (legyen az indulónak mestere, ajánlásai), hogy kevés helyre küldtek nevezési lapot, mégis valószínű, hogy lényegesen többen még akkor sem jönnek Kecskemétre, ha előtte két hétig a tévében hirdetik a versenyt. Az illuzionista és komikus kategóriákat jelentkező híján törölték is a programból.
Lebegő nézőkre és komikummal töltött trükkökre nem számíthattunk, a vicces vonal mégis képviseltette magát Sugár Péter műsorvezető személyében. A valószínűtlenül fekete hajú apró emberke bordó szmokingot viselt, és nemcsak felkonferálta az ifjú jelölteket, hanem bemutatott néhány trükköt is, humoros kommentárok kíséretében. Amikor például egy kötélcsomózásos mutatványnál azt mondta, "ha nem jól fújjuk, akkor fújhatjuk", néhányan elmosolyodtak a teremben. Sugár Péter egyébként az egyik legnagyobb király mikromágiában (asztali mutatványokban), bűvésziskolát működtet Budapesten, szóval tekintélynek számít. Természetesen tanítványai is eljöttek, sőt az indulók között kétharmados többségben voltak.
A verseny azzal kezdődött, hogy fülsiketítő zajjal felbőgött a Rocky Horror Picture Show, majd besétált rózsaszín flitteres tüllruhában egy kislány, Czékman Katalin, megpróbált ritmusra mozogni, aztán nekiállt bűvészkedni. Fogott egy lyukas műanyag tokot, abba beletett egy fehér karikát, majd áthúzott rajta egy sárga sálat, és lássatok csodát!, a karika is sárga lett. A műveletet más színekkel is bemutatta, aztán egy dollárköteggel próbálkozott, végül a levegőbe emelt egy hármas bőrlabda méretű ezüstgömböt. Kár, hogy az első sorból már jól lehetett látni, hogy
a gömbhöz vékony madzagot erősítettek,
így aztán a gravitáció-cáfolat nem volt igazán hiteles, a dolláros mutatvány célját viszont még egészen közelről sem lehetett igazán megérteni.
A kislányt egy nagy fiú, a tizennyolc éves Virágh Zsolt követte, aki 1994-ben II. helyezést ért el az Év Mágusa versenyen a juniorok között. Háttal állt a közönségnek, egy darabig a színpad mögött kifeszített Katona József Könyvtár feliratot bámulta, majd hirtelen megfordult, összeszorított öklét kinyitotta, és lángolt a tenyere. A piros frakkot viselő fiatalember félmosollyal nyugtázta a sikert, kártya-, kötél- és karikatrükköket mutatott be profi módon, elegánsan, de amikor a golyókkal kezdett foglalatoskodni az ujjai között, sikerült egy hatalmasat bakiznia - az egyik golyó leesett a földre, és kiderült, hogy valójában üreges félgömb. Ezután már hiába tüntetett el egy kólásüveget rézhenger segítségével, és hiába sikerült néhány kislemezt más-más színűre varázsolnia, nem jött vissza a kezdeti látványos önbizalom.
Harmadiknak a tizenkét éves Soós Eszter próbálkozott, ám neki sem volt igazán szerencséje. Kártyatrükkben pontosan ugyanazt mutatta be, mint Virágh Zsolt, aztán kötelet vett elő, a nyaka köré tekerte, jól megcsomózta, majd mindenféle bontogatás nélkül lekapta magáról. Aztán ismét kártyatrükk következett, pontosabban kártyavárépítés a semmiből, szépen kivitelezett gyakorlat volt, csakhogy Eszter rosszul nyúlt varázspálcája után, és leverte az építményt az asztalról. Igazából nem az volt a kellemetlen, hogy a kártyavár a földre hullt, hanem az, hogy a parketten sem dőlt össze.
A kislány produkciója után
távozott a közönség jelentős része,
lehet, hogy megéreztek valamit. Innentől ugyanis elkezdett kínosan unalmassá válni az egész. Nem azért, mert a többi fellépő annyival gyengébb lett volna, mint az előttük szereplők, sokkal nagyobb baj volt, hogy mindannyian majdnem ugyanazokat a trükköket mutatták be. A legnagyobb tapsot a tizenegy éves Farkas Péter aratta, akinek ez volt az első fellépése, és anyukájának kellett a színpadra sietnie, hogy helyrehozza az egyik trükkben elkövetett mulasztást, egy másik tizenegy éves fiúcska, Sovcsik László azzal keltett feltűnést, hogy az egyik kellékére ráírta, "LESLI MAGIC". Unaloműzőként meg lehetett tekinteni,
hogyan ásítozik Gálvölgyi János,
de amikor a nyolcadik fellépő próbálkozott varázspálcából való virágcsokor-előállítással, kártyanagyobbítással vagy csomóeltüntetéssel, már ez is kevés volt: nem maradt más, csak a menekülés.
Később kiderült, hiba volt így dönteni, mivel éppen az utolsó fellépő, Simon Tamás szerezte meg az első helyet, Virágh Zsolttal megosztva. Nyereményük az elismerő oklevél mellett egy Rodolfo bűvészdoboz volt. Soós Eszter, a "legjobb női bűvész"-ként kapta meg ugyanezt a trükkcsomagot. A további sorrend nem került szóba, a többi résztvevő vigaszdíjként egy-egy bűvészkelléket választhatott. A zsűri elnöke, Molnár Gergely, a Bűvészek Világszövetségének elnökségi tagja, eredményhirdetéskor arról beszélt, hogy nagyon reméli, a hazai bűvészvilág képes lesz a megújulásra. Minden bizonnyal a délutáni gálaműsor járt a fejében mint ábrándjait igazoló megnyilvánulás, ugyanis a verseny értékelésétől diszkréten eltekintett.
- legát -
