Tudomány

A külföldi rabok hirtelen növekvő aránya az európai börtönökben társadalmi, politikai csatározásokra ad okot. Könnyen születnek általánosítások, amelyek erősítik az idegengyűlöletet, annak ellenére, hogy a megbélyegzettek nincsenek éppen kivételezett helyzetben a fogva tartás ideje alatt sem. Hogy ez miképpen néz ki nálunk, arról kérdeztük Huszár László börtönkutató szociológust, a Büntetés-végrehajtási Országos Parancsnokság Módszertani Igazgatóságának kutatásszervezési osztályvezetőjét egy ezekre a problémákra koncentráló kutatásuk kapcsán.

A felhasználó hülye. A programozó megírja, a rendszeradminisztrátor installálja és üzemelteti. Jön a felhasználó, és tuti, hogy elbarmolja, az pedig sok pénzbe kerül. A Windows operációs rendszer a PC (personal computer, vagyis személyi számítógép) drága üzemeltetésének egyik fő oka, legalábbis az új koncepció, az NC (network computer, vagyis hálózati számítógép) kitalálói szerint. Bill Gates (Microsoft) és Larry Ellison (Oracle) maratoni nyilatkozatháborúja sejteti, hogy a játék nem babra megy. Az NC-ből ugyanis egy dolog biztosan hiányozni fog: a Microsoft.

Az elbeszélések szerint az íze és a szaga teljesen egyedi, mégsem könnyű megkülönböztetni más húsételektől. Minősége függ attól, hogy honnan származik, milyen körülmények között, milyen módszerrel dolgozták fel, és jelentősen ront rajta, ha az illető sokat ivott, dohányzott vagy drogozott. Persze éppen ezeket a jellemzőket nem kötik senkinek az orrára a huszadik század végi piacokon. A nyugati civilizáció legsúlyosabb étkezési tabuját nem először és nem csak ebben a térségben sikerült már megsérteni, de sokan úgy vélik: Oroszország egyes helyein ma simán előfordulhat, hogy a legolcsóbban beszerezhető emberhús kerül a levesbe.

A hipertext-kronológia nem az "elektronikus agy" miatt kezdődik Vannevar Bushsal. Bush publikált egy cikket az Atlantic Monthly 1945. júliusi számában (As We May Think, magyarul Út az új gondolkodás felé címmel jelent meg a Hypertext + Multimédia című kötetben az Artpoolnál), amelyet nagyságrendekkel többet idéztek, mint összes többi művét együttvéve, és amelyet minimum az "úttörő" jelzővel szokás illetni.

A Velencei-tó mentén élőknek az idei szezonban nemcsak a szörfös nindzsákkal vagy a Carpe Diem- és Soho Party-fellépésekkel súlyosbított idegenforgalmi megrázkódtatásokkal kell szembenézniük, hanem nagyobb horderejű dolgokkal is: a Gázszer SE névre keresztelt agárdi focicsapat bejutott az NB I-be, nemrégiben pedig a tavon rendezték meg az édesvízi horgász-világbajnokságot. Persze a lokálpatrióták szívét az olyan apró regionális kalandok is megdobogtathatták, mint a Virágos Velencéért akció és a május végi községiravatalozó-avatás, arról azonban hajlamosak megfeledkezni, hogy a környéken két, világszerte számon tartott természetvédelmi terület is található, a Madárrezervátum és a Dinnyési-fertő.

1947 júniusában az egyik Roswell (Új-Mexikó) környéki farmer valami fémesen csillogó ballisztikai lehetetlenséget talált a földjén. Amikor néhány héttel később az amerikai sajtót bejárta a hír, hogy egy pilóta Washington állam fölött fénylő, lapos, lebegő tárgyakat pillantott meg a légtérben, a gazda a közeli légi támaszponton beszolgáltatta a roncsokat. A helyi újság pár napig repülő csészealjról cikkezett, a hadsereg cáfolt, és ezzel a dolog néhány évtizedre feledésbe merült. A nyolcvanas évek elején színre lépő és azóta egyre terebélyesedő ufókultuszok azonban eredetmítoszt faragtak az Incidensből.

Nyugaton a lehető legvadabb tévképzetek élnek a muszlim nők helyzetéről. Pedig ők nemcsak hogy nem követelik a hagyományos szerepek alóli felszabadításukat, de egyre határozottabban tiltakoznak ez ellen. Európában is egyre több muszlim lány fordít hátat a modern életmódnak s öltözik be a hagyományoknak megfelelően. És ezt igen gyakran a szüleik kifejezett tiltása ellenére teszik.

Tekerem a gombot... már egy fél órája tekerem... most éppen lentről felfelé, nagyon lassan. Az előbb készültem el a vevőkészülék módosításával, de már a villamoson kirajzolódott előttem egy új, sokkal érzékenyebb antennaerősítő kapcsolási rajza.

Az F-16-os szép. Az F-18-as Hornet is az, sőt, annak két farka van, egyik jobbra, másik balra, ám ezt a MiG-29-es is elmondhatja magáról, a magyar nép szívébe beférkőzött gyanú tehát, amellyel a Hornet látványát fogadja, indokolt. Ráadásul a Hornet pont akkora, mint az F-16-os, a MiG viszont jó nagy, effektíve kidomborodik a mezőnyből, még felrepülnie se kell, elég, ha elindul belőle vagy tíz a konfliktus-zóna felé, és menekülhet, ki merre lát, vélné az ember. Az F-16-os viszont kicsi, ám korántsem micurka, inkább kecses, a pilótafülkéje, úgy, ahogy van, beleférne egy ridikülbe, vélné az ember, ha nem tudná, hogy ennek a gépnek olyan a meritlistája, hogy a hallatába is beleborzonghatunk.

Kiállításmegnyitóval és gálaműsorral kiegészített gyermek- és ifjúsági bűvésztalálkozót rendeztek május 17-én Kecskeméten, a Katona József Megyei Könyvtárban, ahol 10-18 éves varázslójelöltek mérték össze tudásukat. Az ifjú önjelöltek nem igazán haraptak rá a lehetőségre, a résztvevők száma a tízet sem érte el. Szerencsére.

A bugyival semmi baj. Szükségességét senki nem vonja kétségbe, keletkezéstörténetét sem vitatják, de itt van a melltartó például, amiről nagy viták folynak. Egyrészt fehérneműtörténész-berkekben, mert nehéz eldönteni, hogy a kombiné felsőrésze önállósodott-e, takarásból tartásra koncentrálva, vagy csak melltartónyira futotta a bőrből, amikor kisvadat ejtett a prehisztorikus időkben a horda.

Egy évvel azután, hogy legyőzte Deep Blue-t, az IBM azóta megduplázott számítókapacitású, másfél tonnás sakk-szuperszámítógépét, újra a sakktábla és egy számítógép-monitor elé telepedett Gari Kaszparov, bizonyítandó régóta hangoztatott tézisét, hogy algoritmusok nem fognak túljárni a világ legjobb kétlábú, tollatlan játékosainak elméjén - de mindenesetre az övén nem. Tévedett - újságírók, tudósok és sakkozók garmadájának adva lehetőséget arra, hogy néhány hasábnyit elmélkedjenek a mesterséges és a mesterkéletlen intelligenciáról.

Május végéig látható a nagykörúti Játékszerek anno... nevezetű boltocskában a Szüleink magyar bádogjátékai című kiállítás, amely a "műfaj" legjellegzetesebb hazai darabjait, azaz a Lemezárugyár termékeit mutatja be. A valaha az Elzett Művek fennhatósága alá tartozó győri intézményt a hazai játékgyártás fellegvárának is nevezték, fénykorában hetvenkétféle játékot készítettek itt a diavetítőtől a holdrakétáig, a csengős mozdonytól a kutyás perselyig. A gyárnak 1992 óta Polimetál Rt. a neve, és még mindig létezik. Igaz, tenderkiírás formájában megkezdődött a vadászat az új tulajdonosra, ám ettől függetlenül - kellő megrendelés esetén - vállalják néhány ősjáték elkészítését is.

Néhány hete áll nyitva az érdeklődők előtt a Népszínház és Bérkocsis utca sarkán, az egykori Nap mozi helyén a rendkívül találóan Napháznak (Khamorro) elkeresztelt roma kulturális központ. Az eddigi irodalmi és zenei rendezvények mellett bűnmegelőzési előadás-sorozattal is próbálkoznak a lelkes szervezők. Április utolsó esős szombatján debütált ez a program: két büntetés-végrehajtási szakember meglehetősen visszafogottra sikeredett expozéját követően a Djaroka Group igyekezett lebeszélni a tudatmódosító szerekről a vigyorgó tizenéveseket.