Alezredes úrnő drogmegelőz: Khamorro

publikálva
1997/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány hete áll nyitva az érdeklődők előtt a Népszínház és Bérkocsis utca sarkán, az egykori Nap mozi helyén a rendkívül találóan Napháznak (Khamorro) elkeresztelt roma kulturális központ. Az eddigi irodalmi és zenei rendezvények mellett bűnmegelőzési előadás-sorozattal is próbálkoznak a lelkes szervezők. Április utolsó esős szombatján debütált ez a program: két büntetés-végrehajtási szakember meglehetősen visszafogottra sikeredett expozéját követően a Djaroka Group igyekezett lebeszélni a tudatmódosító szerekről a vigyorgó tizenéveseket.

Néhány hete áll nyitva az érdeklődők előtt a Népszínház és Bérkocsis utca sarkán, az egykori Nap mozi helyén a rendkívül találóan Napháznak (Khamorro) elkeresztelt roma kulturális központ. Az eddigi irodalmi és zenei rendezvények mellett bűnmegelőzési előadás-sorozattal is próbálkoznak a lelkes szervezők. Április utolsó esős szombatján debütált ez a program: két büntetés-végrehajtási szakember meglehetősen visszafogottra sikeredett expozéját követően a Djaroka Group igyekezett lebeszélni a tudatmódosító szerekről a vigyorgó tizenéveseket.

Némi helyismerettel rendelkezve bizton állítjuk, a Napháznak kifejezetten jó esélye van arra, hogy magához hódítsa a környéken szép számmal fellelhető sörözők, kocsmák és presszók népét. No persze egyelőre nem (csak) a kulturális kínálat vonzza ide a pesti Harlem permanensen szabadidőző polgárait, sokkal inkább a szomszédos Kicsi presszónál szolidabb árfekvésű Napház-büfé. Egyedül talán a cigányzenészek találkozóhelyének számító Népszínház utcai Eldorádó (avagy Gilde) sörözőt nem fenyegeti a konkurencia. Gyakori próbavásárlásaink alkalmával majd´ mindig telt házat regisztrálhattunk, s legtöbbször csak a galérián jutott hely. A józsefvárosi viszonylatban kultikusnak minősíthető egység népszerűségét nem csupán exkluzív vendégkörének köszönheti, besegít a mellette üzemelő hegedűreparáló műhely közelsége is.

A tinédzser populáció

persze korántsem ezeket az objektumokat részesíti előnyben. Nekik ott van az utca (mindenekelőtt a Népszínház), a zacsisoknak a Köztársaság tér meg az Auróra-Népszínház sarkán a tartózkodóan Játékterem névre hallgató nonstop pénznyelő- és dzsánkibarlang. (Még egyszer sem számoltuk meg, hogy ezen az arab dealerek által is kultivált passzertőzsdén hány üzlet is köttetik, s alighanem ezután sem fogjuk.)

Mint arról korábban a Narancs hasábjain is hírt adtunk (Cigányok, jöttünk leszámolni, MaNcs, 1995. június 1.), már a Napház figyelemre méltó kezdeményezését megelőzően is akadtak a kerületben önkéntes aktivisták, akik tűzzel-vassal harcoltak a kábszer és/vagy az azt használók ellen. Ilyen volt például a nyolcadik kerületi rendőrkapitányságon szolgálatot teljesítő B. őrmester (azóta már biztosan legalább törzsőrmesterré lökték elő), akinek ténykedéseiről annak idején beszámoltunk. B. őrmester nem csupán munkaidőben üldözte a bűnt, ami esetünkben azt jelentette, hogy rendre megpofozta a szipuzástól agyilag már amúgy is eléggé károsult

Köztársaság téri fiúkat,

de szabadidejéből is áldozott a prevencióra. Pitbull-vérvonalas bodyguard haverjaival kutyát uszított egy Csaba nevű roma fiúra, majd a pórázon lógó karabinerrel igyekezett kiverni a fejéből a csavarlazítót. B. őrmester (és társai) ejnye-bejnyével úszták meg a kutyasétáltatásnak álcázott akciózást, sőt, mint ahogy a Józsefváros című önkormányzati lap hírül adta, B.-t hamarosan a roma elöljárók rehabilitálták és menesztették az égbe, amikor éberségével elejét vette gépkocsijaik illegális használatbavételének. Csabáék persze továbbra is a szokott helyen, az Erkel Színház mögött, a bokrokkal védett Köztársaság téri beton zsugaasztalok mellett döntik a zacskót az arcukba.

Szóval lenne mit megelőzni, ha ez a kifejezés Csabáék esetében még egyáltalán helyénvaló. Náluk már életforma, mindennapi rutin a szipu, a legolcsóbb, egyben a legbiztonságosabb menekülés. Leszoktatni őket legfeljebb az alkoholra való átállás vagy a teljes elhülyülés fogja. Esélyt adhat nekik egy huzamosabb idejű börtönbüntetés is, ami ebben a közegben magától értetődően be van kalkulálva, és nem számít rettentő tragédiának.

A Napház

igazgatója, a nagyszerű hegedűs, Kathy Horváth Lajos barátjaként mutatta be dr. Laczkó János bv. alezredest, akivel közösen látják el a Magyar Előadóművészek Szövetségének elnöki tisztét. Dr. Laczkót, akinek az igazgató szerint "nagyon jó a kapcsolata a romákkal", kitörő taps fogadta. "Aki szívni akar, annak majd adunk. De csak XTC van, más nincs", kiáltott vidáman közbe a hátsó sorokból egy eltévedt hang. Az alezredes érdekes dolgokat mesélt magáról - az előttünk lévő sorban ülő 9-12 éves korosztály tátott szájjal hallgatta a Nagy Fehér Főnököt -, megtudtuk egyebek mellett, hogy tagja az MSZP sporttagozatának, elnöke a Budapesti Ökölvívó Szövetségnek, és a Tököli Fiatalkorúak Börtönében bokszszakosztályt gründolt ("azért nem sakkot, hehehe, mert arra, ugye, kevés volt a jelentkező"). Ezután ("nem akarom tovább rabolni az időt") bemutatta a publikumnak dr. Csicsainé Bánffy Anna "ugyancsak" bv. alezredest, "akivel 45 évet töltöttünk el összesen a rács mögött, s több tízezer fogva tartottal volt dolgunk". Bánffy alezredes úrnő - ahogy kollégája felkonferálta - drogmegelőző programot indított be a Budapesti Fegyház és Börtönben, azaz a Gyűjtőben, azonkívül, ha jól értettük, valamiféle roma főiskolát is. "Ami a szakmámat illeti, én azt hivatásszerűen űzöm 27 éve", kezdte az alezredes asszony a beígért előadást, ami már a következő pillanatban gellert kapott: "Tudom, hogy a drogról kéne beszélnem, de ezt így direkt nem szeretem." Ez a bejelentés csöppet sem kedvetlenítette el az ankétra felajzott publikumot. Ha már így volt beharangozva, nem lehetett megkerülni a kérdést: "Többfajta drogot ismerünk", magyarázta dr. Csicsainé, "ott van például a diszkódrog, aminek iszonyúan pusztító hatása van, de ezt nem taglalnám, mert a pokolba kívánnának", ért véget dübörgő vastaps mellett a nem egészen háromperces előadás. Az alezredes úrnő javasolta, hogy akik ennyivel nem érték be, állítsanak föl egy nagy ládát, s abba dobják be papírra vetett kérdéseiket.

"Jó tudni, hogy a drog gyilkol, elkábít és letipor / Ha belátod, hogy drog nélkül jobb, akkor ez a hip-hop" - szedte rímbe a drogankét tanulságait ezt követően a

vokállal és szaxofonnal

megtámogatott ifjú Járóka Sándor rapper. A határozottan hit gyülekezetes fílinget mutató Djaroka Group a kiscsávók legnagyobb örömére még Dr. Breakman című kompozícióját is elővezette, ami, mint megtudtuk, örökké emlékezetes marad számukra. Ezzel a számmal próbálkoztak és estek ki a Ki mit tud?-on.

- tódor -

publikálva
1997/19. (05. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...