A negyvenes évek végén Új-Mexikó volt az USA világháború utáni, hidegháborús katonai fejlesztéseinek (atomkutatás, rakétatechnika, űrkutatás, valamint elektronikai és radarkísérletek) központja. Június közepén William Brazel roswelli gazdálkodó farmján landolt az a mindössze néhány fontnyi alufólia és egyéb törmelék, ami később számos modern, a kormány és az idegenek kollaborációjáról szóló amerikai legenda születéséhez vezetett. Brazel eleinte nem foglalkozott a földjén szétszóródott ronccsal, de amikor értesült az országon végigsöprő repülőcsészealj-megfigyelésekről - a washingtoni ufó hallatán egyik napról a másikra több száz ufót észleltek Új-Mexikó és Arizona lakói -, megemlítette a seriffnek a leletet, és egybegyűjtötte a törmeléket a pajtába.
Július 14-én
a seriffel együtt a Fort Worth-i légi támaszpont egy teherautója és több katonatiszt a helyszínre érkezett, elszállították a roncsot és Brazelt titoktartásra kérték. A roswelli bázis információs tisztje, Walter G. Haunt hadnagy első jelentésében lezuhant repülő csészealjról beszélt, és ezzel az amerikai hadsereg először és azóta is utoljára ismerte el az idegenek létét. A helyi lapban, a Roswell Daily Recordban megjelenik az első cikk: "A RAAF repülő csészealjat fogott egy Roswell környéki tanyán", és hiába jön néhány napon belül a roncsot meteorológiai léggömbként azonosító cáfolat, az eset útjára indította a mítoszt, amelyhez a későbbiekben jelentősen hozzájárult a lakosság és a szemtanúk emlékezete. A cáfolatot kibocsátó Ramey tábornokról több olyan fénykép is megjelent, amelyen alufóliára emlékeztető törmelék látható, a roncs szállításában részt vevő Jesse Marcell őrnagy harminc évvel későbbi vallomása szerint azonban a földön kívüli űrhajó roncsait fotózás előtt kicserélték egy valódi meteorológiai ballon darabjaira.
Harminc évig kellett
várni a kozmikus Watergate-botrány kipattanására: Stanton Friedmann atomfizikus, későbbi ufológus 1978-ban egy tévéinterjú szünetében megjegyezte, hogy nyugdíjas szomszédjától, Jesse Marcelltól vizsgálatra megkapott egy ereklyét a matériából, amely nem földi eredetű. Friedmann ezután interjúkat készített a volt szemtanúkkal: az ő kutatásai képezték Charles Berlitz 1980-ban kiadott, A roswelli ufókatasztrófa című könyvének anyagát, amely nálunk is megjelent az Időgép könyvek sorozatban 1992-ben. A bestsellernek bizonyult művet hasonló témájú könyvek és filmek áradata, valamint üzletileg is igen kifizetődő kultuszépítés követte. A Berlitz könyvében szereplő tanúvallomások legtöbbje kétes személyazonosságú orvosoktól, kórboncnokoktól és asszisztensektől származik, akik a bizonyítékokat rejtegető kormánytól tartva nem árulták el a nevüket, és féltek túl sokat mondani. Az idegenek - akiket évekig formaldehidben tároltak - szerintük olyan százharminc centi magasak lehettek, aránytalanul nagy fejekkel, nagy szemekkel, fülcimpák és szinte orr nélkül, résnyi szájjal, vékony végtagokkal, szürkés bőrrel; ez a megjelenés azóta is a földönkívüliek archetípusának tekinthető.
1988-ban a chicagói CUFOS (Ufótudományos Központ) szponzorált egy újabb kutatást, amelyben számos interjút készítettek eddig ismeretlen szemtanúkkal és gyermekeikkel, majd mindezt Kevin Randle, egy jó nevű sci-fi író regényesítette meg, szinten tartva vele az érdeklődést. Ebben a kötetben bukkant fel először az incidens idején huszonkét éves Glenn Dennis temetkezési vállalkozó, aki gyermekméretű koporsókra és balzsamozásra kapott megbízást a légierőtől, 1989 táján pedig napvilágot látott Gerald Anderson regressziós hipnózisa: Gerald ötévesen Brazel farmjának közelében játszott pajtásaival, és a hipnózisban elő tudta hívni egy komplett harmadik típusú találkozás történetét. A teljes kép végül 1992-ben állt össze, amikor Friedmann és Don Berliner, egy másik ufókutató újabb dokumentumokat prezentáltak Baleset Coronánál című könyvükben, amely szerint két repülő csészealj zuhant le és hét földönkívüli-holttest volt, sőt ezek közül az egyik életben maradt, és mesterségesen táplálták egy darabig. Mindezt megkoronázta az az 1995-ben előkerült áldokumentumfilm, amely az egyik földönkívüli boncolását mutatja be korabeli (1947-es) külsőségek között.
Ma már szinte
semmi jelentősége
annak, hogy az esetre létezik a földönkívülieket mellőző magyarázat, hiszen az ufóhívők szemében ez nem más, mint a kormány által terjesztett dezinformáció: 1947 táján a Szovjetunió is végzett kísérleti atomrobbantásokat, az amerikaiak pedig levegőtesztelő ballonokkal vizsgálták a szovjet kísérletek az atmoszféra magasabb rétegeire gyakorolt hatását. Az egyik ilyen ballont, amely nagyméretű, alufóliából készült tükörrel volt ellátva, hogy látható legyen a radaron, Roswell légterében észlelték utoljára a kérdéses dátum körül. A Time riportere részt vett azon az 1996-os veterántalálkozón, amelyet a roswelli ufót begyűjtő 509-es bombázó egység pilótáinak rendeztek: kiderült, hogy a legtöbben csak a leszerelésük után hallottak az esetről, ahogyan Roswell néhány illusztris szülötte, például Demi Moore is csak a kilencvenes években tudta meg, miről nevezetes szülővárosa.
Roswell mint jelenség mélyen az amerikai néplélekben gyökerezik: nem véletlen, hogy éppen a vietnami háború és a Watergate-botrány idején kapták fel újra a sztorit, hiszen a kormányellenes narratíva annak idején minden divatirányzatban, szubkultúrában és ideológiában szerepelt. A kormány a katonai célú kutatás-fejlesztést a végsőkig konspirálta, a választóknak pedig még Carterben is csalódniuk kellett, aki a kampány során ufómegfigyeléseiről is beszélt, mégsem váltotta be ígéretét, hogy megnyitja a CIA Kék Szobájának titkos aktáit a köz előtt. Így hát az illúzió, hogy nem vagyunk magányosak a kozmoszban, nem oszlott el soha, a kultúrradarok viszont lecsaptak a lehetőségre, és ezerféle módon etetik a hitet, a hívők csökönyös csoportjai pedig egyre iskolázottabbak, évről évre gyarapszik a legendárium. A világ minden táján gombamód szaporodnak az ufópártiak klubjai és közösségei, de az ufókultusz a tömegkultúra és a szórakoztatóipar napszámosainak hoz legtöbbet a konyhára. Tavaly A függetlenség napjával kaszált nagyot Hollywood, idén viszont Roswellben lesz az ufóvurstli csúcsa egy több mint százezer látogatóra számító évfordulós fesztivál keretében.
A harmadik típusú
találkozás
főszervezője, civilben ufómúzeum-igazgató, így nyilatkozott: "Tudjuk, hogy nem nyújthatjuk a világ legszebb tengerpartját, de azt kell eladnunk, amink van, és biztos vagyok benne, hogy ez is idecsalogatja a népeket."
Az amerikai típusú baromságokra rendkívül fogékony magyar közönség évfordulózhatott az újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban is, ahol az Ufómagazin kiállítást rendezett. Bemutattak "gyakran előforduló ufószituációkat": alien classic foszforeszkálós és fröccsöntött kivitelben embert boncol (vagy termékenyít?), terepszínű ruhába öltöztetett géppisztolyos kirakatbabák alacsony, csuklyás ufonauták kis csoportját őrzik, kiállításlátogató humanoidok a boncolós áldokumentumfilmet és a Roswell-mítoszból készült játékfilmet bámulják egy ballonnyi alufóliával burkolt televízión. Kiderült, hogy az ufóhívők több csoportra oszthatók. Vezetőik az ufológusok, akik tudományos alapossággal gyűjtik a bizonyítékokat és előadásaik közben egyszer sem röhögik el magukat. Léteznek olyanok is, akik telepatikus módon kommunikálnak az idegen lényekkel, aztán az elrablottak, akik szenvedő alanyai voltak a marslakók kísérleteinek, és különféle történeteket hívnak elő erről hipnózisban, vagy direktbe emlékezni sem átallanak.
A megnyitón
nyüzsögtek
az ufóvadászok,
ám kiderült, hogy a jelenlévők közül senki, még az Ufómagazin főszerkesztője sem látott soha ufót, csak Lt. Colonel Tom Orsos, egy magyar származású ausztrál vadászpilóta (névjegye tanúsága szerint egy Ukrajnában tevékenykedő nemzetközi harcirepülő-akadémia kiképzőtisztje) számolt be a Narancsnak a jelenlegi technológiai szinten elképzelhetetlen manővereket végrehajtó világító gömbökről, amelyeket gépe fedélzeti kamerájával is megörökített. Az ufókutató-tanfolyamokat is kínáló Hermann Oberth társaság titokzatoskodó képviselője szerint vannak eredményeik, azonban ezek a folyamatban lévő projektek egyelőre "nem publikusak". A falakat harmadik típusú találkozásokat ábrázoló festmények és rajzok borítják, a meghirdetett pályázatra több százan küldték be munkáikat. Szuvenírként életkristályt, kozmikus energiával feltöltött érmét, Egely-féle vitalitásmérőt, sőt áldásosztó ufót is hazavihetünk.
A roswellihez hasonló mítoszteremtéssel nálunk is többen próbálkoztak; emlékezetes a gabonakörök esete, de még székely népballadát is hamisított egy pihent agyú ufonauta. Néhány éve Háromszék megye Karácsonyfalva nevű településén egy padláson őrzött szúette ládából előkerült egy jellegzetes tizenkettes szótagszámú, felezős verselésű székely népballada kézirata, amelyben sokan az eltérítések bizonyítékát látják. A ballada ifjú Jónás Péter feleségének elrablásáról szól: "Beméne, beméne három gonosz törpe, / az égi csónakba / szerivel beméne, /velük méne, vélük, / halványan, remegve, / ifjú Jónás Péter / asszonyfelesége. / Lábát nem ő rakja, / karját nem mozgatja, / karját nem mozgatja, / csak szemét forgatja. / Csónak ezüst fénye / magához ragadja" és a többi. Ehhez a balladához még hasonló sem szerepel egyetlen korábbi gyűjtésben sem, de ez a példány is tartalmaz néhány árulkodó stílusbeli és nyelvészeti hibát. A hívők szerint mindezt persze csak az amerikai kormány, a NASA - és csak a világot kormányzó földönkívüliek tudják, hogy még ki - által kierőszakolt omerta mondatja a szakértőkkel.
Az ufóvadászok
az Interneten
is megjelentek, a háló amerikai területein tömegesen, magyarul egyelőre csak Oláh András, aki nem kevesebbet állít, mint hogy "a roswelli UFO-ban magyarul beszélő ufonauták utaztak vélt rokonaikhoz, akik lelőtték őket", és ez még csak a kezdet. Oláh a sumér-magyar kontinuitás lelkes híve, weboldalain (http://dragon.klte.hu/"olaha/mars/) megtudhatjuk, hogy az egyiptomiak, az irokézek, sőt maga Zeusz is magyar volt, ami egyáltalán nem meglepő annak ismeretében, hogy "nem csak baktérium volt a Marson", hanem őseink építették a Mars művulkánjait is. Eszmerendszerének sarokköve a "NASA-reti Jézus, a Messiás, aki faját időmentes űrutazással egy másik bolygóra telepíti, menekülve egy galaktikus katasztrófa elől. Aki anélkül hagyja el a napját, hogy indoka lenne rá, az elköveti az űrhagyati (bibliai: eredeti, eredendő) bűnt, melyet a magyar ember NEM KÖVETETT el. (...) A mongol faj Napja például felrobbant, így jogos volt a Földre jövetelük." Hasonló elméletet vázol a Hitinfó egyik filmkritikája is: Morvay Péter a roswelli mítoszból bőven merítő A függetlenség napja kapcsán így írt a Hit Gyülekezete által kiadott lapban: "Amikor a Mihály fejedelem által vezetett >>bolygóközi kommandó>idegenek>Függetlenségi NapValamilyen formában a földönkívüliekre építi teológiáját számos ezoterikus irányzat,
New Age egyház
és közösség egyaránt. A Szcientológia Egyház tanítása szerint minden embert évmilliókkal ezelőtt meggyilkolt földönkívüliek szellemei (Body Thetan) tartanak megszállva, és az egyház által alkalmazott pszeudotudományos rítusok ezeknek a szellemeknek a kiűzésére irányulnak, hogy a hívő elérje a tiszta (clear) állapotot. A szcientológiánál jóval szélsőségesebb Nap Temploma önégető kisközösségek laza, soknemzetiségű füzérének tagjai meg vannak győződve arról, hogy a tűzhalál által a Szíriuszon új életet kezdhetnek. Az egymással torzsalkodó magyar végítélet-szekták apokalipszis-képében is közös vonás, hogy egy földönkívüli-invázió simán belefér. Így van ezzel a Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi vagy a Messiás 1997-es eljövetelét hirdető Új Babylon egyház egyaránt.
"Régen, a középkorban, mikor az emberek az erdőkben járkálva kis démonokat, tündéreket és manócskákat láttak, akkor erre volt a tudatunk kalibrálva. Én mélységesen hiszem, hogy vannak tündérek és manók, és ugyanerre a síkra teszem az ufókat is" - nyilatkozta Laár András az egyik ufókiadványban, és ez talán még számunkra is elfogadható. Az egyre fanatikusabb ufóhívők azonban ma már nem érik be ennyivel. Az ufóhelyzetet tényfeltáró riporterekben az a kellemetlen érzés alakult ki, hogy csak azért nem gyakoribbak a Hale-Bopp-üstökös mögött ufót, az ufóban megváltót sejtő Heaven´s Gate kaliforniai szekta néhány hónappal ezelőtti csoportos öngyilkosságához hasonló események, mert a hülyeség inváziója haszonélvezőinek az egyre terebélyesedő ufókultuszokat választó szerencsétlenek élve kellenek.
Szilágyi Szilvia
Bodoky Tamás
Légy résen!
Az X-aktákon innen és a Titkok könyvén túl, az Internet magyarországi megjelenése idején ösztönös rettegését röhögőgörccsel leplezte a gyanútlan szörfös, ha képernyőjén feltűnt a minden emlős kollektív tudattalanjába kódolt ősellenségének rovarszerű képe. A SCHWA Corporation webterülete az idegenek munkája: egy elmebeteg rajzai és szlogenjei azoknak, akik rádöbbentek, hogy a kormány rejtegeti a bizonyítékokat.
A Schwa Corporation agytrösztje, Bill Barker átlagos éhenkórász képzőművész volt a nevadai Renóban, amikor 1992-ben az idegenek invázióját és világuralmát hirdető bizarr bulvárlapok sikere felkeltette érdeklődését: miért fürkészik az emberek kíváncsi borzalommal az eget? Ettől kezdve kulturális bizonytalanságról, elidegenedésről és az átlagember transzcendens félelmének tárgyáról: az űrlényekről, a mindenható kormányról, a médiamanipuláló óriáscégekről szólnak képregényszerű fekete-fehér rajzai, szatírával keverve a mítoszteremtést. Az általa kitalált Schwa Corporation imidzsét Barker a csomagolóipar tervezőjeként egy játékgyártó cég hathatós segítségével hétköznapi használati tárgyakra képezte le, és "idegenvédelmi eszközök"-ként árusítja azokat. Az idegendetektor kártya vörösen világít földönkívüliek jelenlétében - legalábbis így kellene hogy tegyen. A kocsidra ragasztott matrica parkolójegyként szolgál minden hétdimenziós lyukban - ne feledj el hát beszerezni egyet!
Bill Barker popkultúrája igazából mégsem emberrabló ufókról szól. Sokkal inkább lelki mechanizmusokat vizsgál: hogyan működik a vallás, a hit, bármifajta fennhatóság, felsőbb irányítás. Képi világát meghatározhatná Jézus is, vagy akár Mohamed, de az idegen lény képe sokkal inkább releváns a mai ember tudatában. A Schwa műalkotás. Végtelenül egyszerű formáinak mélysége van, valami nagyon bonyolult és komplex rendszer leképezése pálcikaemberekre, ellipszisekre. Az idea hordozói Andy Warhol kelléktárában tűntek fel először: pólók, matricák és kulcstartók minden háztartásban vannak. Barker piktoglif stílusa az ufók észlelésének misztériumát és rettegését oly módon foglalja szavak nélkül is sűrű jelentésbe, hogy beleborzonganak az ufóhívők, -kutatók és elhurcoltak egyaránt. "Az égből figyelő szem, a minden titkot halló fül és az égre rajzolt parancsoló száj egy isten formájú lyukat tölt be a ma emberében. Formák ismétlődése - ufó, szem, idegen - elképesztő stiláris és tematikus egységben teremti meg minden rajz saját kis történetét" - így a kritika.
Pedig itt szó sincs idegenekről, az ember az, ami érdekli őt: az ember, aki várja az idegent, aki gyűlöli, aki szolgálja, aki tanulmányozza, és aki maga az idegen. "A John Fitzgerald Kennedy agyából lehasadt darab csészealj formájú: nincs menekvés, mert nagyobbak, mint te, ezért kell szeretned őket. Mindent, amit veled tesznek, te megteszed a szomszédoddal, így vagy úgy - a világegyetem táplálkozási láncának valahol a legvégén kapaszkodunk. Ha nem állsz be a sorba, hiába bújsz el árnyékukba, ott is meglátnak - az nem paranoia, ha tényleg el akarnak kapni. Átnevelő mészárszékükbe besétálsz boldogan, mert ez tűnik helyénvalónak - a többi pálcikaember is ezt teszi. Ne félj, pihenhetsz a fürdőkádban, miközben megkínoznak majd és beássák magukat álmaidba."
"Néha még mindig elgondolkozom azon, milyen lenne egy bizsuból és szemétből épített város vagy egy bolygó. Az újrafelhasznált művészet reneszánsza, egy új világ Velencéje, egy nagy Tűzoltólaktanya. Gyermekvédő központok, felnőttvédő központok, természetvédő központok. Dolgozz, ha akarsz, de nem muszáj, hét napot a hétből. Teljesen automatizált futószalagok, de minden termék különböző. Egy teljesen high-tech harmadik világ. Az első karneválbolygó, Krisztus után nullában. Annyira szörnyű, hogy kiderült: a Föld nem lapos. Sokkal egyszerűbb lett volna úgy. Mégis, az alapanyag megvan, időnk is van. S félig már készen is vagyunk. Tegyük meg, ha megtehetjük. Ez a feladatunk. De addig is, mindenki legyen résen!"
Bill Barker talán a legszellemesebb archetípus-zsonglőr ebben a gyakran sekélyes cirkuszban, a címére érkezett számos elismerő levél feladói között olyan nevek is szerepelnek, mint Noam Chomsky vagy Terry Gilliam.
Molnár Dániel
(b2men [at] biocom [dot] bio [dot] u-szeged [dot] hu)
Polgárok!
Bármi történjék is, ne tegyen semmit, amíg a hatóságok nem utasítják rá; biztonságát nem tudjuk garantálni, ha önhatalmúlag cselekszik. Maradjon otthonában, gépjárművében vagy bevásárlóközpontokban. Ha otthon tartózkodik, nézze a televíziót, vagy hallgasson hangos zenét. Ne feledje, napközben legyen a munkahelyén, ez a legbiztonságosabb. Ha fiatal még, és nem dolgozik, menjen iskolába! Saját érdekében tegye azt, amit mondanak. Emlékeztetnünk kell: lakóhelyének utcái nem biztonságosak, tehát ha el kell hagynia otthonát, szórakozást vagy változatosságot keresve, semmiképp ne tegye ezt gyalogosan, gépjárművel közelítse meg úti célját. Ha váratlanul az utcán találja magát, ne szóljon senkihez! Emlékeztetjük, hogy a rend folyamatos fenntartása egyedül azon múlik, hogy Ön hajlandó-e az utasításokat követni.
Miért pont Schwa?
Interjú Bill Bakerrel
Először a legfontosabb kérdés: miért pont Schwa?
Bill Baker: Érdekes nevet kerestem, ami kifejezi ennek a dolognak a bizonytalan természetét. A "skizoid" környékén lapozgattam a szótárat, amikor rábukkantam a "schwá"-ra. (Schwa: 1. határozatlan magánhangzó hangsúlytalanul ejtett szótagokban, mint például az "a" az "alone"-ban, az "i" a "sanity"-ben stb. 2. a hangot jelölő fonéma - fejreállított "e" betű.) Nem kerestem tovább.
Mi köze hát a schwának a SCHWA-hoz?
BB: A kulcsszó a határozatlan.
Hisz az idegenek létezésében?
BB: Úgy hiszem, nem az a fontos, hogy léteznek-e vagy sem. Számomra ez irreleváns. Ami számít, hogy van egy mítoszunk.
Volt valaha idegenekkel kapcsolatos élménye?
BB: Nem, hacsak a gimiben olvasott ufós könyvek nem számítanak annak. Vagy maga a gimi.
Ismeri Terence McKenna ufóelméleteit?
BB: Az övét speciel nem, s e témában folytatott olvasmányaim közül egyedül Jacques Vallee nézőpontja ragadott meg: valami történik, de iszonyúan nehéz megmondani, hogy pontosan mi. Az ufók azért érdekelnek, mert akár egy másik világból származnak, akár csak misztikus víziók, az Idegeneké az egyetlen igazán működő mítosz. Úgy értem, oké, vannak vámpírok meg unikornisok, de az ufóktól borsódzik igazán az emberek háta - persze az enyém is.
Hogyan jutott eszébe használati tárgyakat használni üzenetének hordozójául?
BB: A Schwa múltja képzőművészkoromban gyökerezik. Egyike voltam azoknak, akik ilyen sorozatgyártottnak tűnő dolgokat állítottak ki (mutatja), mintha mindegyik ugyanarról a futószalagról jött volna le. A kiállításaimnak jó visszhangja volt, de rájöttem, hogy magukat a galériákat ki nem állhatom, mert e helyek mögé bújtatták azt, hogy ez is csak egyfajta ipar, egyfajta üzlet. Úgy gondoltam, akkor már inkább a saját szakállamra dolgozom. Egy barátom ismertetett meg az "enneagrammá"-val, ami egy módszer az ember személyiségének és alapvető védekezési mechanizmusainak megismerésére. Ekkor került kezembe egy A titkos kormány című szamizdat, ami a Roswell-ügyet tárgyalta, és azt, hogyan befolyásolják az ország vezetését az idegenek. Na, ez eléggé kikészített, gyorsan készítettem tíz skiccet, ami mély benyomást tett az emberekre. Ezután jöttek a kulcstartók és a matricák - szóval a Schwa paródia is és nem is. Az viszont biztos, hogy termék. (nevet)
Mi is pontosan ez az említett "enneagramma"? Használata azt jelenti, hogy rajzai valamilyen elméleti hatásmechanizmuson alapszanak?
BB: Ezt így nem mondanám, mindenféle dolgok keverednek benne, inkább intuitív ez a kotyvalék, mint előre szerkesztett, de azért elmondom, amit tudok az "enneagrammá"-ról, mert az egy meghatározó motívum. Az első történet úgy szól, hogy szúfi látnokok fejlesztették ki a XVI. századi Közép-Ázsiában, s hosszú ideig rendjük titkaként őrizték. E század elején Gurdjieff betekintést nyert az elméletbe, és ő hozta Európába, bár sohasem publikálta teljes egészében, tudomásom szerint. A hatvanas években tűnt fel ismét egy Arica konferencián, ahol Naranjo beszélt róla. Néhány felvillanyozott kutató aztán némi kutatás után kiadott egy könyvet a témáról Amerikában. A második történet szerint a fent vázolt sztori konferencia előtti része nem is történt meg. Az "enneagramma" lényegében kilencféle embert különböztet meg annak alapján, hogy hogyan védekeznek a kaotikus világban. Vannak olyanok, akik mindig félelemmel figyelik környezetüket, és állandóan biztonságot keresnek, másoknak állandó biztatás kell, s az, hogy tudják, mit várnak tőlük, megint mások nem tűrik a fájdalmat, csak a gyönyört keresik és így tovább. A teljes elmélet ennél bonyolultabb, ez csak amolyan ízelítő, ami tőlem telik. Ami végül is megfogott ebben, hogy meglepően jól megjósolja az emberek viselkedését, sőt megmutatja azt, hogy más típusú emberek ugyanazokat a szavakat mennyire másként értelmezik, és a klasszikus pszichológia terminusaitól teljesen függetlenül jellemzi viselkedésünket.
Sokszor felbukkan műveiben valamilyen sokkhatás, hogyan változtatná meg a világot ön szerint egy jókora sokk, ha bekövetkezne?
BB: Jelen állapotában a világ maga sokkoló, így megjósolhatatlan, hogy mi történne, ha valami alapjaiban ingatná meg. Bár semmi konkrét módon nem kötődöm Gurdjieffhez, ahhoz, amit "A Munká"-nak hívott, mégis látok valamilyen kapcsolatot. Ha ingyen osztogatnám a dolgaim, már tutira lecsuktak volna, de így, hogy pénzt kérek érte, azt mondják: "Na, legalább keresni akar vele." A Bhagawad Gita szerint a világ csatatér, és kötelességem megtenni, amit tehetek, anélkül, hogy ismerném a csata végkifejletét. Természetesen úgy gondolom, hogy a tőlem telhető legtöbb a minőségi abszurditás, ebben pedig kiteszek magamért. A jövő tényleg nagyon sokféle lehet, és egy idegen inváziónál nagyobb sokk csak az lehet, ha kiderül, hogy egyáltalán nem volt invázió... A legjobb védekezés egy jó vicc.
