Magyar Narancs: Miért éppen a kuvasz?
Varga Zoltán: Káprázatos elegancia és magabiztosság árad belőle. Amikor először belenéztem az okos szemébe, minden eldőlt. Meggyőződésem, hogy aki ezt a tekintetet megismeri, nem akar többé más fajtát. 1982-ben, középiskolás koromban hozta haza édesapám az elsőt. Már akkor is libákat tömtünk, a tanya védelmére a kuvasz volt a legkézenfekvőbb megoldás. Úgy hírlett, hogy megvesztegethetetlen, ám hűséges és nyíltszívű fajta, így nem volt kétséges, hogy nekünk ilyen kell. Sajnos az első nem volt hosszú életű, egy arra járó autó elütötte. De már 17 éves koromban biztos voltam benne, hogy egyszer kuvasszal szeretnék foglalkozni. Első saját kutyámat 1984-ben vásároltam: a Szabad Földben olvastam a hirdetést, hogy Hajdúszoboszlón vannak eladó kölykök. Még telefonunk sem volt, úgyhogy levélben kerestem fel a tenyésztőt. Már ezzel a kuvasszal rendszeresen jártunk kiállításra, az egyik tenyészszemle után igen szép kiskutyái is születtek. De aztán volt egy nagy szünet, mert a rémi Dózsa téesz alkalmazott szaktanácsadóként, ami mellett képtelenség volt kutyatenyésztéssel foglalkozni. Aztán 2007 májusában Jászberénybe vittem egy banda libát a vágóra, de útközben már pontosan tudtam, hogy felkeresem az egyik legtekintélyesebb magyar tenyésztőt, akivel több mint húsz éve ismerkedtem meg, s Kasztor nevű kanja a nálunk született első alom apja volt. Ma sem tudom érzelmek nélkül felidézni, amikor Horváth Ernő bácsi meglátott a kapuban. Mindketten megkönnyeztük a viszontlátást! Mit ad Isten, volt is egy nagyon szép alom az öregnél. Azonnal szóltam is feleségemnek, hogy újra kuvasz kerül a házhoz.
| ||
MN: Mi igaz abból, hogy a kuvasz kiszámíthatatlan, agresszív fajta?
VZ: Semmi. Sajnos egy-egy fajta körül kialakul a hisztéria, amit már nehéz elcsendesíteni. Ilyen volt például az úgynevezett pitbull körüli botrány, majd a huskyról is sok rosszat terjesztettek. Aztán jött a kuvasz, hiszen sajnos a médiában szinte az összes nagy fehér kutyát kuvasznak nevezik. Ha megharap egy nagy fehér kutya valakit, azonnal elterjesztik, hogy kuvasz tette, pedig rendre látom a híradásokból, hogy nem is az volt. Meggyőződésem, hogy a kutyatartás nevelés kérdése. Jelenleg kilenc felnőtt kuvasszal osztom meg az életem, de soha semmilyen bántódása nem esett a családomnak, kizárólag örömben volt részünk. Tudomásul kell venni, hogy valamennyi kutyafajtának más és más a mozgásigénye. Ezt a rendkívüli mozgásigényű pásztorkutyát egykor annak érdekében tenyésztették ki, hogy naponta akár 30-40 kilométert fusson a nyáj vagy a csorda mellett. Nem csoda, hogy megsínyli, ha láncra verik vagy bezárják. Hozzáteszem, nem kell ahhoz kuvasznak lenni, hogy megbolonduljon a láncra vert, ezáltal megkínzott kutya. Éppen ezért én le is beszélném azokat, akik panelházba vagy sorházba akarnak kuvaszt vásárolni maguknak. Amúgy számszerűsítve lényegesen több öleb harapja meg az idegent, ám méretüknél és harapásuk nagyságánál fogva nem okoznak akkora kárt. Ha azonban egy kuvasz nagyságú kutya kap oda, ott már baj van, annak bizony híre megy.
MN: Mennyire kell fizikailag és mentálisan erősnek lenni a kuvasz tartásához?
VZ: Inkább ez utóbbi. A kuvasz hihetetlen érzelmi intelligenciával rendelkezik. Ha érzi, hogy a gazda a főnök, akkor nem kell attól tartani, hogy eluralkodik az emberen. Vitt már tőlünk kutyát 18 éves nyíregyházi ifjú hölgy, négygyerekes dunaújvárosi család és marosvásárhelyi állatorvos. Az volt bennük a közös, hogy mindannyian megbízható házőrzőt, egyben hű társat kerestek. Azt szoktam mondani, hogy a kuvasz megtanít gondolkozni. Tudniillik aki megáll a tanyánk előtt, az biztosan elgondolkozik azon, hogy belépjen-e, amikor kuvaszok fogadják a kapuban. A kuvasztartás célja ugyanis az, hogy elrettentse a betolakodókat, nem pedig az, hogy a kutya minden látogatót megkóstoljon.
MN: Mekkora a jelenlegi állomány az országban?
VZ: Nagyon visszaesett a kilencvenes évekhez képest. Míg akkoriban körülbelül ezer kölyök született évente, mostanában jó, ha kétszáz. A rendszerváltozás után már bármilyen kutyafajtához könnyen hozzá lehetett jutni. Megjelentek és divatossá váltak azok az őrző-védő kutyák, amelyekből akkor még kevés volt az országban, és státusszimbólumnak számítottak. A rottweiler vagy a bullmasztiff mind alkalmasak a kuvasz szerepét betölteni, a kiöregedett kuvasz helyére sokszor egy-egy ilyen fajta került. Magyarországon tehát egy időre kiment a divatból, ugyanakkor például a skandináv államokban, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban nagy a rajongótáboruk, nagy hozzáértéssel tartják, tenyésztik a magyar fajtát. Hozzá kell tennem, hogy a kuvaszhoz hasonlóan nehéz helyzetben van a többi magyar fajta, mint például a puli, a pumi vagy éppen a komondor. A pásztorkodás visszaszorulásával ugyanis őrájuk is egyre kevesebb szükség van. Kutyatenyésztőként nagy álmom az, hogy az összes magyarlakta településre kerüljön legalább egy-egy kuvasz, így körülbelül 9000 kutyának lenne helye a Kárpát-medencében. Szeretném meggyőzni az embereket, hogy a kuvasz is van olyan jó házőrző, -védő, mint a német juhász vagy a rottweiler. Aki nem hiszi, azt szeretettel várom a tázlári tanyámon!
