Koppány vezér, aki tán nem is volt

Megteremtődött

Tudomány

Az utóbbi évek egyik legnagyobb vitát kiváltó felvetését köszönhetjük a Cambridge-ben élő történész, Berend Nóra provokatív gondolatainak. A hazai középkorászok nem osztják radikális következtetéseit Koppányról.

 

„Géza halálával a fejedelmi hatalom 997-ben Istvánra szállt. Ekkor még nem volt egyértelmű, hogy a fejedelem hatalmát fia örökli. Az ősi szokások szerint ugyanis a legidősebb férfi rokon, Koppány követte volna Gézát a trónon. Az összecsapást nem lehetett elkerülni” – ezzel a drámai felütéssel indít az ötödikeseknek írt egyik történelemtankönyv, és persze ez a széles körben népszerű rockopera, az István, a király drámai alapszituációja is. Aligha véletlen: Szörényi Levente és Bródy János darabjának az a Győrffy György volt a történész tanácsadója, aki korszakos munkásságával (elég csak az István király és műve című vaskos monográfiájára utalni) megalapozta a végül tankönyvi tétellé nemesült, sokáig a történészszakmában is megkérdőjelezhetetlen állításokat.

Erős kézzel

Berend Nóra először egy 2017-es sajtóinterjúban, majd 2018 decemberében az ELTE BTK-n szakmai közönség előtt tartott Szent István, a legenda című előadásában, végül egy 2019-es tanulmánykötetben magyarul is megjelent írásában dekonstruálta a 20. század elején-közepén formálódott, idővel megcsontosodott Koppány-hagyományt. Alaptézise, hogy az István ellen lázadó Koppányról valójában rendkívül kevés forrás áll rendelkezésre, és emiatt több, egymástól nagyban eltérő rekonstrukció látott már napvilágot vele kapcsolatban. Berend szerint a Koppányhoz kapcsolt pogánylázadás valójában nem köthető a somogyi vezérhez, mivel 11. századi források nem említik Koppányt, sőt egyetlen konkrét vezetőről sem szólnak. Berend Nóra értelmezésében az a felfogás sem állja meg a helyét, amely szerint Koppány a trónt akarta volna megszerezni Istvántól: a vonatkozó későbbi szövegek mind Koppányt, mind Istvánt duxnak, azaz hercegnek, vezérnek nevezik, előbbi pedig ennek megfelelően legfeljebb István dukátusát (hercegi területét) kívánta megszerezni. Koppányt először IV. (Kun) László (1272–1290) udvari papja, Kézai Simon említi meglehetősen sommásan, majd rá alapozva jelenik meg immár bővebben, színesebb leírásban abban a 14. századi krónikakompozícióban, amelyet Képes Krónikaként ismerünk. Berend is hivatkozik arra, hogy a magyar középkorkutatók nagyobb része egy 11. századi, mára elveszett ősgesztával indult szerves fejlődéssel, a szövegek egymásra épülésével számol – szerinte azonban a szövegkorpusz teljes egészében 14. századi alkotásként kezelendő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."