Mint a nádszál

Újabb fogyasztó csodaszerjelölt jelent meg a gyógyszerek piacán, de még biztosan nem nyertük meg az elhízás elleni csatát.

A gyógyszervegyészek által létrehozott óriásmolekula (peptid) a szemaglutid, amely hasonlít az étvágyat szabályozó egyik természetes hormonra (GLP-1). Utóbbi (és a hasonmása) serkenti az inzulinkiválasztást, ezáltal gyorsítja a cukoranyagcserét. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2018. február 8-án, majd kisvártatva az Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága (FDA) is engedélyezte a szemaglutid hatóanyagú injekció (Ozempic) forgalomba hozatalát: 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél a vércukorszint (és ezzel együtt a betegség) kordában tartására szolgáló glikémiás kontroll javítására, heti egyszeri adagolással, a diéta és testmozgás kiegészítéseként.

Már évekkel ezelőtt, gyakorlatilag a harmadik kísérleti fázis lezárulása után felmerült, hogy nem csupán cukorbetegek számára lehet ígéretes a gyógyszer hatóanyaga. A University of Leeds kutatói már 2017-ben úgy vélekedtek, hogy az étvágyat szabályozó természetes hormonra hasonlító molekula (lásd keretes írásunkat!) segíthet a lefogyásban az olyan túlsúlyos embereknek is, akik nem küzdenek cukorbetegséggel (a túlsúly hajlamosíthat a 2-es típusú diabétesz kialakulására is). A nagy kérdés az, hogy a méretében is óriási gyógyszermolekula hatása mennyire bizonyul maradandónak, vagy hogy egyáltalán abba lehet-e hagyni a szedését anélkül, hogy hiábavalónak bizonyulna a fogyókúra. Mindenesetre a hatóanyagot (egy korábbi diabéteszgyógyszer, a liraglutid alternatívájaként) kifejlesztő Novo Nordisk dán gyógyszercég által finanszírozott, számtalan kutatóintézet munkatársai által lefolytatott klinikai vizsgálat frissen publikált eredményei szerint a szer több mint ígéretes. A tesztben 1961 (30-nál nagyobb testtömegindexű) személy vett részt, egy részük a reménybeli fogyasztószerből kapott, a többiek placebót nyeltek. A szellemi felkészítés jegyé­ben pedig mindenkit kiokosítottak arról, milyen életmódbeli változtatásokkal lehet csökkenteni a testsúlyt. Végül a szemaglutidot szedő tesztalanyok átlagosan a testtömegük 14,9 százalékát adták le, de 30 százalékuk esetében a testsúlycsökkenés meghaladta a 20 százalékot. Ahhoz, hogy ezt az eredményt kellőképpen értékelhessük, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a piacon lévő egyetlen fogyasztószer sem képes megközelíteni a kapott eredményeket, a legjobb is csak ennek nagyjából a felét tudja. Sajnos a vizsgálatok arra már nem terjedtek ki, hogy mi történik az alanyokkal, miután abbahagyják a fogyasztószer szedését.

Sajnos, mint minden gyógyszernek, a szemaglutidnak is akadnak (a fenti tesztben is jelentkező) mellékhatásai, még ha ezek viszonylag csekélyebb mértékűek is, mint számos elődjéé. A leggyakoribb az émelygés, a hányinger, de néha hasi fájdalom is felléphet. Szívbetegeknek is vigyázniuk kell vele, és károsíthatja a szemet, retinopátiát okozhat. Ritkább esetben a szer vese-, mellékvese- és pajzsmirigyproblémákat is kiválthat, így csak állandó orvosi kontroll mellett javallott a használata. De mindez eltörpül kétségbevonhatatlan étvágycsökkentő hatása mellett.