Nagyvárosi természetbúvár: Hangya

  • Winkler Róbert
  • 2001. november 15.

Tudomány

Lehet, hogy a pesszimistáknak van igazuk, mert amikor az optimisták diadalmasan mutatják, "tessék, nemhiába spréztünk és poroztunk hónapokon át, végül csak elfogytak", a pesszimista a falinaptárra bök: bocsesz, szeptember vége van, ilyenkor visszahúzódnak maguktól is.
Lehet, hogy a pesszimistáknak van igazuk, mert amikor az optimisták diadalmasan mutatják, "tessék, nemhiába spréztünk és poroztunk hónapokon át, végül csak elfogytak", a pesszimista a falinaptárra bök: bocsesz, szeptember vége van, ilyenkor visszahúzódnak maguktól is.

A hangya egyik fő érdekessége, hogy bizonyos fajok esetén akár több millió, igen kis területre szorult állat ellátását kell megoldania. A hangya az állatvilág nagy logisztikusa. Más államalkotó rovarok, mint a méhek, sokkal könnyebb helyzetben vannak; repülve lényegesen nagyobb területet mozoghatnak be táplálékért. Egy-egy hangyaboly logisztikai szempontból ugyanolyan problémákat vet fel, mint egy nagyváros: élelmiszer-ellátás, közlekedés, köztisztaság, közbiztonság, nem beszélve a szórakozásról.

Egyes hangyafajok

gombakertészkedést folytatnak: a Közép- és Dél-Amerikában élő szabóhangyákat természetfilmen valószínűleg már mindenki látta. Sokkal érdekesebb dolgot csinál a mi házi hangyánk, amit a legtöbb kertben magunk is megfigyelhetünk. A házi hangya érdekessége ugyanis, hogy nem mi találtuk fel az állattartást, hanem ő. Az állatvilágban sok érdekes szimbiózis ismert, de a levéltetűtartó hangyák valamennyin túltesznek. A levéltetű váladéka édes, és bár megszerzése munkaigényes, megújuló erőforrás. Linné latin megállapítása (Aphis vacca formicarum, a levéltetű a hangyák tehene) legalább akkora közhely a biológia szakon, mint bölcsészeknél a To be or not to be. Avatatlan szemlélő azt gondolná, hogy a hangyák a katicabogárhoz hasonlóan eszik a levéltetveket. Elég azonban néhány percnyi megfigyelés, és láthatjuk, az értékes tetvek közé tévedt katicát bátran elkergetik, a tetvekben ellenben nem tesznek kárt. A hangyák a levéltetvek kakájára gerjednek, amelynek nagy a cukortartalma. Amikor a hársfák levelein csillogó, összefüggő ragacsot találunk, az is levéltetű-guanó. Egyszer meg kéne nyalatni valakivel, hogy kiderüljön, édes-e, de ahhoz kell valami hihető kerettörténet, mert egy jól informált amatőr természetbúvár nem feltétlenül hajlandó a koprofágiára. Még akkor sem, ha higiénikus, növényevő, szipókás rovarok ürülékéről van szó. Mindenesetre a tetűkakimezőket a méhek is felkeresik, a hársméz tehát igazán különc csemege, ha belegondolunk: levéltetűkaki méhköpettel. Ha a méhész esetleg beleturházik, szinte nincs is minőségromlás.

A hangyák

addig szekálják

a tetvet, míg egy kis cseppet ki nem nyom magából. Azzal aztán szalad haza a hatlábú fejőlány. A hangyák nemcsak úgy találomra szaladgálnak a tetvekhez, hanem kifejezetten őrzik őket, még az azonos fajú, de más bolyhoz tartozó hangyáktól is. Ezt senki sem hinné el, úgyhogy a tudomány bizonyítékokkal szolgált. Festékkel megjelölték a hangyát, amelyik a tetveket őrizte. Az illető nyolc napon át folyamatosan pásztorkodott, csak két hideg éjszaka tért vissza a bázisra. Egyszerű, de látványos módon igazolták, hogy egy-egy bolynak saját tetűnyájai vannak. A gazdanövényekbe radioaktív foszfort juttattak, ami idővel megjelent a levéltetvekben és az illetékes boly hangyáiban is. A közeli konkurens hangyabolyokban azonban nem. Az állattartáson kívül a rabszolgatartás is hangyatalálmány. A legismertebb rabszolgatartó faj, az Arizonában élő Polyergus breviceps néhány dolgozója felderítő útra indul, és ha megfelelő munkaerőre bukkannak, erősítést hoznak. A második hullámban már vagy ezer Polyergus rohanja le például a Formica gnava nevű hangya telepét, elrabolja a tojásokat, és azokat a saját telepén költeti ki már korábban elrabolt rabszolgákkal.

A fáraóhangya a panelházak sztárja. Picike, 2-3 milliméternyi, sárgásvörös, nem csíp, és nem harap. Trópusi eredetű, ezért a csótányhoz hasonlóan számára is ideális élettér a trehány módon hőszigetelt és nyílászárt hatalmas épület. Nagyjából az a jó neki, mint a csótánynak: 25 fokos hőmérséklet és 80 százalékos relatív páratartalom. Ilyenkor kb. 40 nap alatt lesz a petéből a hangyatársadalom munkára vagy harcra kész tagja (kb. 5 nap pete-, 22 nap lárva- és 10 nap bábállapot). Nálunk soha nem fészkel a szabadban; beltérben, jó melegben annál inkább.

A fáraóhangyák imádják az édességet, lekvárt, mézet, kólát, mogyorókrémet. Kórházakban valódi istencsapások. Egyrészt kevésbé idegenkednek a kórházi koszttól, mint a betegek, másrészt igen rosszul mutatnak, amint mindent összemászkálnak, harmadrészt adott esetben egy nyílt sebre is odamásznak vérplazmanektárt gyűjtögetni, így képesek a staphilococcus-, szalmonella- és pseudomonas-fertőzések terjesztésére. Kórházi jelenlétük mellett tehát elég kevés érv szól. És kórházban vagy azon kívül, de még bizonyos cipőpasztákat is örömmel fogyasztanak. A hangyák nem tánccal, hanem illatjelekkel, a talajon elhelyezett feromonokkal tájékoztatják a többieket a lelőhelyekről. A módszernek hála így rövid idő alatt döbbenetesen sok hangya verődhet össze a nyitva felejtett mézesüveg körül. A hangyák általában akkor is visznek valamit, ha mi nem látunk nálunk semmit: az elülső béltraktusukban tárolt ennivalót a bolyban teszik közkinccsé, táplálva a többieket. Az ivadékok etetése a fáraóhangyáknál nemcsak a jövő nemzedék számára létkérdés, a fáraóhangyáknál ugyanis olyan magas fokú a szervezettség, hogy az emésztés feladatát a lárvák látják el. És miután ők emésztettek, felöklendezik a kész táplálékot, úgyhogy egy fáraóhangya-fészekben mindig érdekes kérdés, mi lesz az ebéd.

A fáraóhangya jól irtható, de speciális célszerszámot, fáraóhangya-irtó szert kíván. Ha csak valami egyszerű rovarirtóval megyünk rá, előfordulhat, hogy gyanút fog, és nem viszi el egyből a királynőnek. Szemben a Combat fáraóhangya-irtó szerrel, mely láthatatlan mételyként dönti végromlásba a bolyt. A fáraóhangya ilyen módon könnyen kiirtható - lenne, ha mindenki tudná, mivel kell irtani. Ha ugyanis a szomszédságban, ami egy panelkomplexum esetében maximálisan kiterjedtnek mondható, szóval az emberbolyban valaki nem tudja, mivel kell irtani, akkor a maradék fáraóhangya-család hamarosan újra megkezdi a gyarmatosítást. A fáraóhangya-közösség ugyanis nem monarchia, inkább afféle matriarchális-arisztokratikus köztársaság: egy bolyban akár több száz királynő is élhet. Ezért aztán nem könnyű vele, a csővezetékek, szemétledobók mentén folytatott expanziójával hamar birtokba veszi a területet.

A fáraóhangya elleni

óvintézkedések

sokban hasonlítanak a csótány elleni védekezésre. Fél siker, ha elvágjuk a vízutánpótlást; megszereljük a csöpögő csapokat, valami brutálisabb fertőtlenítőt csöppentünk oda, ahol nem tudunk vízteleníteni. A nagyobb falrepedéseket, illesztési hézagokat kitöltjük, profik glettelhetnek vagy Siloplastozhatnak, de érdemes kipróbálni a Gumiám pasztát, ami orvosi műanyag fecskendővel (tű nélkül) pompásan bejuttatható a legreménytelenebbnek tűnő repedésekbe. Ha nem irtják ki, egy átlagos dolgozó úgy másfél hónapig él. A hímek két-három hét alatt halnak bele a semmittevésbe és a túlzásba vitt nemi életbe, a királynő akár egy évig is eltojogat.

A hangyairtás legbiztosabb módja, ha felfedezzük a bolyt. Izgalmas nyomozómunka, többnyire időigényes, de aki hangyafészket keres, az általában eléggé motivált. Csalétkeket helyezünk a feltételezett vagy megfigyelt vonulási útvonalak közelébe, és figyeljük, hogy a megszerzett táplálékot fuvarozó dolgozók merre veszik az irányt. Így általában eljutunk a fészekig, bár ez olyan testtartásokkal, négykézláb vizsgálódással és egyéb, a külső szemlélő által nehezen értelmezhető leselkedéssel jár, hogy a szomszédok addigra mind

hülyének néznek

A hangyákra testfelépítés, államalkotás, jövés-menés szempontjából kísértetiesen hasonlító termeszek valójában nem hangyák, hanem a csótányfélék rokonai. A termeszek mással táplálkoznak, számukra a cellulóz a minden, ők a trópusok nagy fakárosítói. Néha a sztárokat sem kímélik, emlékezetes például, hogy Rubén González, a Buena Vista Social Club muzsikusa régi zongoráját is szőrén-szálán megették a termeszek. Jószerével csak a páncéltőke, a billentyűk meg a húrok maradtak, és ha González mester zongorázni akart, be kellett kéredzkednie egy zenés mulatóba. A termeszek a hangyákkal szemben uniszexek, náluk a férfiak is dolgoznak, és a bolyban a királynő mellett ott él a király.

Egy többszörös hangyainváziótól sújtott lakás tulajdonosa soha nem hinné el, pedig tény: a hangyát számosan hobbiállatként tartják. Más műfaj persze, mint mondjuk a kutya, kommunikálni nem nagyon tudunk vele, legfeljebb következtetni tud: ha agyoncsaptuk, biztos haragszunk rá. Hangyát kisállat-kereskedésben még akkor sem árulnak, ha a hangya egy nyilvánvalóan kis állat. Így kénytelenek vagyunk magunk beszerezni a bolyt, ami - ha egyáltalán lehetséges - még csak emel a hangyatartás varázsán. Nyomozni kezdünk hát, hasonlóan, mint a lépcsőházi vadászatkor. A legjobb nyilván az lenne, ha a házban likvidálandó hangyakolóniát domesztikálnánk, de falrepedésekből még a legnagyobbak sem tudják kiimádkozni a királynőt. Mindenképpen laza talajra vagyunk utalva. Ha követtünk egy hangyaösvényt, és eljutottunk a telepig, húzzunk gumikesztyűt! A másik fontos felszerelési tárgy a gyalogsági ásó: military shopban általában kapni, de a legtöbb rendes háztartásban már úgyis van. Torokszorítóan izgalmas pillanatok következnek: hajsza a királynő után, életre-halálra. A dolgozókkal nem törődünk: minket csak a legnagyobb testű hangya érdekel, ami kb. kétszer akkora, mint egy átlagos proletár. Ha megvan a királynő, helyezzünk biztonságba néhány petét is. A petekeresés még a királynőzésnél is komolyabb feladat. A peték nem azonosak a hangyatojással, ami valójában már a báb, így jó, ha a hangyászszet nagyítót is tartalmaz. De összeszedhetjük a tojásokat is. És a királynő kényszerhonfoglalását követően hamarosan megkezdődik a járatok furkálása.

Előfordulhat, hogy a családtagok tiltakoznak a hangyatartás ellen: mi van, ha néhány szökevény elrejtőzik a lakásban, aztán addig szaporodnak és sokasodnak, míg végül fontolóra nem vesszük az emigrációt. Nos, a kétkedőknek igazuk van, ez a veszély valóban fennáll. De az emberi fajt épp az a példátlan kreativitás emelte ki az állatvilágból, ami olyan szellemi teljesítményekre ragad bennünket, mint a biztonságos hobbihangyatelep.

A hangyarezervátum biztonsági változata nem terráriumban van, hanem nagy, ötliteres dunsztosüvegben. Az üveg tetejét kalapáccsal-szöggel óvatosan kilyuggatjuk, hogy meglegyen a szellőzés, de a hangyák ne férjenek ki. Az üveget végül egy nagy tepsi vízbe állítjuk - bármilyen szervezettek legyenek is a hangyatársadalmak, a tutajépítés nem az ő asztaluk. Nedvességet azonban kisebb mennyiségben azért igényelnek: néhány naponta vizet kell juttatni a felszínre. A táplálás legegyszerűbb módja egy-két naponta kis cukrot szórni nekik, de érdemes kísérletezni, hogy idővel rájöjjünk, mik a kedvenceik.

A szárnyas hangyák valóban hangyák: sok hangyafaj időnként szárnyas hímeket és nőstényeket produkál a gyarmatosításhoz - a dolgozókat a hangyáknál szaporodóképtelenségük miatt nem tekintjük nőstényeknek. Abból a nőstényből lesz királynő, akit megtermékenyítenek, és talál egy családalapításra alkalmas helyet. Ha megvan, és sikerrel benyomakodott a lapos kő alá, elhullatja szárnyait, és megkezdi a petézést. A petékből először miniatűr hernyócskák lesznek, és több vedlés után bábozódnak be. Ezt hívjuk népiesen, nem túl tudományosan, de annál szemléletesebben hangyatojásnak. A bábokból nagyon hamar kifejlődnek az első dolgozók, így a királynő fellélegezhet: most már nem neki kell boltba járni.

Winkler Róbert

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.