Szegény pára a magyar ornitológia mostohagyereke, vele csak akkor foglalkoznak a tudósok, ha a többi madár elfogyott, olyan meg eddig nem volt. A verébrajongók utolsó esélye, hogy megtanulnak angolul, és negyedévente végigizgulják a Nemzetközi Verébmagazint (International Sparrow Studies). Kis, zöld borítójú szaklap, brit közreműködéssel kiadja a Lengyel Tudományos Akadémia. A Nemzetközi Verébmagazin tanulmányait elsősorban cseh, szlovák és lengyel szervezők jegyzik. Általában azt vizsgálják, milyen formációban található bolhaürülék a Brno környéki fészkekben, vagy valamely hasonlóan cizellált részletkérdést - egyszer valami egészen csodálatos felfedezéshez segítik majd az emberiséget a szláv ornitológusok.
A városi verebekről a magyar madárszaklap, az Aquila az ókortól napjainkig egyetlen tanulmányt közöl: A verebek és az ellenük való védekezési módszerek kutatása Kazahsztánban. Az írás szerint a verebek a Szovjetunió legjelentősebb kártevői, elsősorban Ukrajnában, Kazahsztánban és Közép-Ázsiában. A szerzőt (Borisz Stagman professzor) legjobban az nyomasztotta, hogy a verebek száma nem változik évről évre úgy, mint más kártevőké, mondjuk a pockoké, így soha nem érezhetjük jól magunkat: hej, idén de pompásan kevés veréb van! Jellegzetesen pesszimista megközelítés, ahelyett, hogy örülne, hogy a verebekből soha nem lesz sáskajárás. A verebek nem könnyítették meg a tudomány dolgát. "A Közép-ázsiai Állami Egyetem hallgatóinak egy csoportja Kaskarov professzor vezetésével 1925- és 1926-ban hozzáfogott a verebek kártékonyságának tanulmányozásához, ez azonban semmiféle gyakorlati eredménnyel nem járt."
Hogy végül mit műveltek a kísérleti kolhoz területén a szülőpárokkal, a fészkekkel és fiókákkal, jobb nem beszélni róla. Végeredményben kiszámolták, ha két kopejkát fizetnek a gyerekeknek minden beszolgáltatott verébfiókáért, és ezt az összeget szembeállítják az ugyanezen fiókák által elméletben elfogyasztandó búzamennyiséggel (7 gramm/fő/nap), ez még mindig megnyugtatóan olcsó védekezés, a népgazdaság több ezer tonnát spórolhat.
Közben a szabad világban nem csak a pusztítási lehetőségeket keresték, mivel a polgári verébkutatás szerint a közvélekedés erősen eltúlozza a verebek kártevését. A fiókáikat főleg rovarokkal etetik, és bár a kalászokat megdézsmálják, abból nem lesz katasztrófa.
Ha unalmas állatnak tűnne, gondoljunk arra, hogy a veréb az afrikai szövőpintyek, a nagy természetfilm-sztárok közvetlen rokona. Nem kell kenyai útra befizetnünk, vagy kivárnunk egy Attenborough-filmet, ha míves csőrügyességgel szőtt fészket akarunk látni; a magyar klímán fára általában gömbölyű fészket sző. A fészek lokalizálása azért is fontos, mert verébszexet szinte kizárólag itt figyelhetünk meg (a Kámaszutra "verébhajsza" figurája valamit elárul a tempóról). A hím (könnyű felismerni szakállszerű foltjáról) szexisen járja a verébflamencót: felterpesztett farokkal kelleti magát, le-leguggol, és a szárnyát rezegteti. A nőstény, ha benne van a dologban, lekushad, ha nem, rosszabbul jár, mert a menekülés más hímek figyelmét is felkelti. A sikertelen udvarló kísérletezik orális szexszel, de azt csőrrel művelni nagyon nehéz, úgyhogy a többi sráccal együtt erőszakos rárepüléseket végeznek. Sikeres nemi erőszak - a tőkés récékkel ellentétben - verebeknél nagyon ritka. Az amatőr természetbúvárok jól tudják, mennyire ravasz és körültekintő harcos, gyorsan, tökéletesen alkalmazkodik lakóhelyéhez, tudja, mit engedhet meg magának és mit nem. A verébfalka kiváló szociometriai terep. A csapat tagjai szinte egyfolytában civakodnak, miközben a legmélyebb közösségi érzés tartja őket együtt. Nem énekesmadár, de vidám csipogása és a szappanopera-szerű veszekedős jelenetek szórakoztatók, enyhítik a depressziót. Míg a balkáni gerle hangjára (búg) elég félresikerült hangutánzó szavunk van (mert valójában huhog), a veréb csiripelése telitalálat: a csirip még angolul is "chirp". A "csirip" a legismertebb verébhang, többnyire repülés közben hallatják, hogy könnyebben együtt maradjon a kötelék. Veszekedéskor "csörr-csörr" járja, már amennyiben az emberi ábécé alkalmas a madárhang visszaadására. A csörgés felismerésében segít a veréb meglehetősen emberi metakommunikációja: veszekedéskor fenyegető pózt vesz fel, mintha óriásműlesiklásra készülne, még a szárnyvégei is úgy állnak hátra-felfelé, mint a síbotok. A verebek fejlett kommunikációs rendszere kétféle figyelmeztető hangot ismer (igazuk is van, nem mindegy, ki támad ránk a következő pillanatban, Rapcsák András vagy Farkas Bertalan). Légi fenyegetettség esetén (pl. karvaly) "krú"-t mondanak, erre a többiek szabályos légiriadót hajtanak végre: fedezékbe sietnek, és példás önuralommal lapulnak - nem akármilyen haditett, hogy pár percig nem csipognak és veszekszenek. Szárazföldi ragadozónál (macska, ember) azt mondják, "kve-kve", ilyenkor természetesen magaslati menedékhelyre kell repülni, és azt kiáltani: segítség!
-winkler -
