Tudomány

Ép testben ép lélek, vakmerőség, kitartás és biztos anyagi háttér nélkül botor dolog építkezésbe fogni, de néha még a sok pénz, a hozzáértés és az erős idegek sem mentik meg a fanatikus építkezőt az óhatatlan kellemetlenségektől. Az embertelen nehézségek mellett meglepő, de mégiscsak épülnek új házak. Igaz, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az újdonsült háztulajdonost - mondjuk a trehány közművesek jóvoltából - saját otthonában üsse agyon az áram.

Manapság minden fiatal álmainak netovábbja, hogy lakást vásároljon. Aztán a rideg tények miatt persze a többség gyorsan leszáll a földre: körülbelül két éve tart ugyanis a magyar lakáspiacon az emelkedési folyamat - 1998 őszétől 1999 végéig csaknem harminc százalékkal nőttek az árak. Mindez azt jelenti, hogy elsősorban üzleti szempontból jó manapság lakást venni, ráadásul a külföldiek is felfedezték Magyarországot. Aki egyszerűen csak egy otthont szeretne, nagy bajban lehet, kormányzati támogatás ide vagy oda.

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

Tizennyolc évesen arról ábrándoztam, hogy apránként összerakok annyi pénzt, amiből veszek egy szoba-konyhát, aztán egyre nagyobbra cserélem. Huszonnyolc évesen tudtam, hogy majd bejön egy nagyobb meló, amiből lakást veszek. Most szeretném megvenni Somló Tamás leselejtezett lakóbuszát, és leparkolni vele a Ráckert elé. Sohasem volt a realizmus az én terepem.

A családfakutatás divatos, ám nem veszélytelen foglalatosság. Problémát okozhat többek között, hogy olyan ősök rejtőznek a tiszteletre méltó ágak közt, akikre a legkevésbé sem voltunk felkészülve. A worchesteri püspöki lakba is beütött a ménkű az 1860-as években, és a püspöki feleség az anekdota szerint így fordult urához: "A majmoktól származni! Reménykedjünk, hogy ez nem igaz, vagy ha mégis, akkor imádkozzunk, hogy csak minél szűkebb körben váljék ismertté."

A család legismertebb tagja, a széncinege több embert mentett már meg az öngyilkosságtól, mint a világ összes tűzoltója együttvéve. A tollas kis lény mínusz húsz fokban - amikor sehol egy betevő falat, és láthatóan minden az ellen szól, hogy megérje a tavaszt - vidáman szökken ágról ágra, biztatóan füttyögve. Sürög-forog, csillogó szemmel nézeget, valóságos repülő antidepresszáns.

Amennyire a kordon engedte, az oroszlán közelébe merészkedtem. Az egyik őr hozzám lépett, segíthet-e valamiben. Köszöntem, nem. "Csak nézelődik?" - "A barátaimat várom." Aztán harangozni kezdtek. Még húsz percet adtam nekünk.

Mindig megbocsátó szeretettel figyelem magam, amikor feltolul bennem az egészséges élet iránti olthatatlan vonzalom, és ezt a számomra legkevésbé kényelmetlen részterületeken próbálom megvalósítani, például gondosan ügyelek arra, nehogy sertéshúst tartalmazzon a baromfipárizsi, de közben dohányzom, akár állat, vagy kizárólag szénsavmentes ásványvizet és cukormentes gyümölcslevet iszom az ipari vodkához. Most úgy döntöttem, elég az ellenőrizhetetlen sütőipari termékekből, ezentúl magam sütöm a kenyerünket.

Linux. Sokan úgy tekintenek erre a szóra, mint megmentőre, amely megszabadítja számítógépeinket a mindent lehengerlő Microsoft-hegemóniától. Tizenöt éve, hogy Richard Stallman megjelentette a GNU kiáltványt, meghirdetve a szabadszoftver-mozgalmat. Lassan tíz éve, hogy Linus Torvalds belekezdett a Linux megírásába. Alig két éve, hogy az információtechnológiai piac elemzéseiben felbukkant a "nyílt forráskód", a "szabad szoftver" és hasonló kifejezések. Tényleg alapjaiban változik meg, alakul át a szoftvergyártás?

Tavaly alakultak, és ahol eddig felléptek, hatalmas volt a siker. Mégis sokkal inkább baráti társaságnak tartják magukat, mint "művészegyüttesnek", bár ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnának teljes erőbedobással, ne készülnének lelkiismeretesen előadásaikra. Sokfelé megfordultak, sok helyre hívják őket. Igaz, kizárólag mozgássérülteknek szánt rendezvényekre.

Másztam éppen valahová a hálón, midőn belebotlottam egy beszélgetős csatornába: teli szájjal, kórusban cigányoztak rajta belül lakó és idegenbe szakadt honfitársaink. Nincs ebben semmi meglepő, a necc ideális terep olyan illegitim vágyak kiélésére, amelyeknek odahaza a konyhaasztalnál vagy hátul a sufniban sem merünk hódolni. Van, ki nekrofil képeket gyűjt, közeli ismerősöm a Nirvana Moist Vagina című korai számára vadászik MP3 formátumban, minek sorolnám. Már álltam volna odébb, amikor megszólalt egy emberi hang, és egy Bronz Klub nevű roma kört ajánlott a rasszisták szíves figyelmébe, menjenek el egyszer oda cigánynézőbe, aztán lesz majd meglepetés.

A piacvezető amerikai online játékkereskedés, az eToys múlt pénteken egy kaliforniai bíróságon végleg elveszítette azt a pert, amelyet az etoy művészcsoport ellen indított márkavédjeggyel való visszaélés miatt. A mamutcég szabályos PR-katasztrófát szenvedett el a kultuszteremtő újmédia-művészek internetcíméért indított harcban: az Ars Electronica-fődíjas csapat a tőle megszokott közösségcentrikus stílusban, hatalmas médiavisszhang mellett alázta vérbe ellenfelét.

Az Európai Unió oktatást felügyelő miniszterei több közös nyilatkozatban tettek hitet az európai térség egységes felsőoktatásának kialakítása mellett, s mindezt az európai kultúra terjesztésével, illetve az egységes munkaerőpiac igényeivel indokolták. Magyarországon a piac még csak korlátozottan hat a felsőoktatásra, még az is elképzelhető, hogy működő öregdiák-szervezetek rendszere, illetve a piac szereplőivel való folyamatos együttműködés elkerülhetővé tudna tenni olyan szituációkat, mint amikor pont egy közgazdaság-tudományi egyetem megy csődbe. Nem beszélve arról, hogy ha az egyetemek tisztában lennének a munkaerőpiac elvárásaival, a leendő munkavállalónak lenne egyszerűbb az élete. Ehhez azonban szolgáltató jellegű felsőoktatásra lenne szükség.

Az egyik leggyakoribb városi madár, szinte észre sem vesszük, ahogy a fekete hímek és a barna nőstények mindennapi anyagmozgatásukat végzik az avarban. Életük jóval érdekesebb, mint a természetfilmek nagy átlaga; ha jól akarunk szórakozni, nem árt tudni, mit kell nézni.