Aki kicsit is érzékeny a nyelvhasználat finomságaira, azt nem hagyhatja hidegen egy ilyen önelnevezés, melyben büszkeség, irónia, szellem... Elég az hozzá, hogy e-mailt küldtem legott az emberi hangnak, ki Mángorlónak mondta magát, és útmutatását követve eljutottam a Józsefvárosi Művházba. Az április (kétheti rendszerességgel szeptember) óta működő klub már most kinőni látszik a helyszínt (a múlt héten átléptek a hálóra: www.bronzklub.hu), a kemény magon kívül megfordulnak itt a roma kultúra és közélet jeles figurái, jönnek a rokonok, kicsi gyerektől nagyszülőig, barátok, üzletfelek és szimpatizánsok, nemre, korra és bőrszínre való tekintet nélkül nyitva az ajtó mindenki előtt. Ezt tapasztalati tényként állíthatom, miután lovagomtól cserben hagyatva egyedül érkeztem, utcán át, de Kadét Ernő, a klubvezető így is kedvesen fogadott.
A Bronz Klubot amúgy a legkülönfélébb intézményekben tanuló roma
egyetemi és
főiskolai hallgatók
találták ki és szervezték meg, hogy találkozhassanak egymással és meghívott vendégeikkel. Ismerős romákat kérdezve volt, aki idegenkedéssel beszélt az öntudat(os) klubról, a "brown power" megnyilvánításának vagy némiképp belterjes (roma) értelmiségi körözésnek tartotta. Mindent összevéve Mángorló igazat beszélt: lett meglepetés.
A legutóbbi topic sem volt akármi, a Barátok közt című napi szappan alkotóit hívták meg, miután a sorozat egyik hősnőjéről váratlan fordulatként kiderült, hogy félig roma. Az alkotók imponáló számban jelentek meg a klubban, eljött a producer, a gyártásvezető, az egyik story editor és a két inkriminált szerepet játszó (nem roma) színész. Aligha ez volt az egyetlen közönségtalálkozó, amin a tévések részt vettek, de gyanúm szerint az első, ahol nem ők osztották az észt meg az autogrammot. Engem is váratlanul ért, hogy érdekel, amit itten beszélnek; hogy nem csak a rádióba meg a tévébe betelefonálók színvonalán lehet egy bárki számára elérhető fórumon, ismeretlenek között véleményt mondani és cserélni. A gyakorló elmebetegek, Golf-áram-pisálók, exhibicionisták és beszédkényszeresek távol maradtak a Bronz Klubtól, senki nem kérdezte meg, mivel tölti a művésznő a szabadidejét, és mi a rendező úr kedvenc étele. A romák megtisztelték a vendéget, csak szőrmentén fogalmazták meg a tévészéria mélységeit és értékeit illető fenntartásaikat, csak halkan kérdezték, hogy a nézettségért menő napi hajszában gondolnak-e a cigányra is (mint olyanra) potenciális befogadóként, kellő felelősséget vállalnak és viselnek-e azért és akkor, amikor kontroverzális témák (romák, melegek, menekültek) bedobásával bombázzák az átlagnéző megkövült előítéleteit. Ennek a fele sem tréfa, az
alkotók eleinte
szakmai érvekkel
próbálkoztak, többször elhangzottak olyan nevek, mint Dominika meg Izaura (az élettől és a magyar valótól idegen silány konkurenciára utalva), felhívták a figyelmet a honi televíziózásban példa nélkül álló napi drámai sorozat cselekményvezetésének, az apró lépések technikájának követelményeire - aztán feladták. Innentől mondhatni ember állt szemben emberrel, Varga Izabella (a sorozatban Nóra) elmesélte, hogy vajdasági magyarként otthonosan mozog a kisebbségi szerepkörben, és nagy tapsot kapott, megnyerte a hallgatóság szívét és az "amari Nóra" címet. Bezerédi Zoltán - aki harmadszorra adja a romát - meggyőzően érvelt a mesterségbeli tudás mellett, a nézettség robotosaiban pedig bekattant, hogy alkotás közben nem csak a csatorna tulajdonosainak és a reklámozóknak tartoznak elszámolni munkájuk eredményével. Érdemes lesz figyelni a Barátok köztet!
A romák tehát helyet kérnek maguknak a televízióban, a színpadon, az életben és az éterben, kérdés, meddig hihetik még a kuratóriumokban és egyéb döntési pozíciókban ülők, hogy ők ezt magasról leszarhatják. Másképpen fogalmazva: meddig hajlandók még a romák megtenni azt a szívességet, hogy legnagyobb kisebbségként meghúzzák magukat a szürke zónában, meddig mehet még, hogy kizárólag szociális problémaként tekintsék őket. Kadét Ernő súlyt fektetett a Bronz Klub szigorú politikamentességére. Már csak azt kéne tudni, hol húzódnak, hol húzhatók meg önkényesen a politika határai.
A vita után József Attilát szavalt egy tehetséges fiatalember, majd következett a buli. A zenés szakaszt fölösleges részletesen leírnom - Balogh János Lindrije játszott, és mindjárt az Erdelezivel kezdtek -, aki nem volt még roma bulin a Ráckertben, a Tütüben vagy másutt, az magára vessen, depresszió ellen nem adnak ma jobb szert Pesten, de vigyázat, rá lehet szokni.
Bori Erzsébet
