Az etoy-sztori: Játékháború

szerző
Bodoky Tamás
publikálva
2000/9. (03. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A piacvezető amerikai online játékkereskedés, az eToys múlt pénteken egy kaliforniai bíróságon végleg elveszítette azt a pert, amelyet az etoy művészcsoport ellen indított márkavédjeggyel való visszaélés miatt. A mamutcég szabályos PR-katasztrófát szenvedett el a kultuszteremtő újmédia-művészek internetcíméért indított harcban: az Ars Electronica-fődíjas csapat a tőle megszokott közösségcentrikus stílusban, hatalmas médiavisszhang mellett alázta vérbe ellenfelét.

A piacvezető amerikai online játékkereskedés, az eToys múlt pénteken egy kaliforniai bíróságon végleg elveszítette azt a pert, amelyet az etoy művészcsoport ellen indított márkavédjeggyel való visszaélés miatt. A mamutcég szabályos PR-katasztrófát szenvedett el a kultuszteremtő újmédia-művészek internetcíméért indított harcban: az Ars Electronica-fődíjas csapat a tőle megszokott közösségcentrikus stílusban, hatalmas médiavisszhang mellett alázta vérbe ellenfelét.

Az etoy csoportot 1994 őszén alakította néhány baseli művészeti főiskolás Peter Weibel osztályából azzal a céllal, hogy az akkor még informatikai projektnek is radikális világhálót használják a művészi önkifejezés terepéül. Nevüket saját bevallásuk szerint egy négybetűs szavakat generáló szkript segítségével állították elő, és rögtön be is jegyeztették a www.etoy.com domainnevet - amelyen hamarosan elkészült az Emigráció az internetre című installáció. Híressé mégsem ez tette őket, hanem a módszer, ahogyan nézőket csalogattak a kezdetben a többihez hasonlóan szerény látogatottságú virtuális galériájuk weboldalaira. Egyrészt lázas és márkaérzékeny imidzsépítésbe kezdtek hacker-sablonok mentén - borotvált fej, narancssárga bomberdzseki, fekete overall, Martens-bakancs, Psion kéziszámítógép, Ray Ban napszemüveg és saját tervezésű G-shock karóra - egy multinacionális vállalat névtelen és uniformizált alkalmazottainak corporate identitását gúnyolva, másrészt pedig egy saját fejlesztésű szoftver segítségével. A nagy internet-keresőrendszerek forgalmát elemezve, a böngészők által legtöbbet keresett szavakat - cybersex, ilyesmik - felhasználva olyan, kamu weboldalakat hoztak létre, amelyeken a gyanútlan szörfös szexuálisan explicit felvételek helyett egy kopasz fiatalemberrel találja szemben magát, aki közli vele, hogy ő a

657 234. sorszámú eltérített felhasználó

Mivel a fiúk a böngészőprogram "vissza" gombját is kiiktatták ezeken az oldalakon, a nem önkéntes kultúrafogyasztó ezután két dolgot tehet: tovább halad az etoy website-on, amely helyenként megzenésített formában követeli Kevin Mitnick, a hackerkirály (azóta szerencsére bekövetkezett) szabadon bocsátását, vagy újraindítja számítógépét, és a Gutenberg-galaxis halálát kész tényként tálaló médiaesztétákat átkozva, leballag az újságárushoz.

A legrangosabb digitálművészeti fesztivál, a linzi Ars Electronica zsűrije 1996-ban Golden Nicával jutalmazta a "Digitális eltérítés" néven műtárggyá nyilvánított trükköt, amelynek több mint egymillió felhasználó esett áldozatul - a site ma a www.hijack.org címen látható. A sikeres performance egy csapásra

világsztárrá tette

az etoyt, amely ezt követően rendesen megszedte magát, és világ körüli turnéra indult a csapatért lelkesedő nehézsúlyú szponzorok segítségével. Narancssárga konténerek formájában a fizikai valóságban is megépítették a weboldalaikon létrehozott virtuális "tartályrendszert", amelyet hosszabb amerikai tartózkodás után Európába szállítottak, és olyan új ötletek promotálására használtak, mint például a tízes számrendszeren alapuló egységes internet-időszámítást megvalósító etoy.timezone projekt - ezzel egyébként hónapokkal megelőzték a szintén svájci illetőségű Swatch óragyárat, amelynek internetidejét ma már a cnn.com is mutatja. 1997 nyarán Budapesten is szerepeltek a C3 jóvoltából - amelynek akkori igazgatója, Suzanne Mészöly a domainnévvitában a csoport tanácsadó testületének elnökeként szerepelt a New York-i Museum of Modern Art előterében rendezett, keresztre feszített mikiegér-transzparenses etoy-szimpátiatüntetésen - az "etoy.védelem" című installációval. E sorok szerzője is beleszívhatott a dinitrogén-oxidba, amelyet az etoy által védett "rendszer" feltörésével lehetett kiérdemelni.

Az etoynak soha nem volt gondja a kultúrfinanszírozással:

anyagi szükségleteiket részvénykibocsátással

fedezik, a "részvényesek" között találjuk például az osztrák kormányt is (tulajdoni hányad: 0,94%), amelynek szavazati jogát Jörg Haider hatalomra jutása miatt a "vállalat" sajtóközleményben függesztette fel. Az Egyesült Államokban még nyilvános részvénykibocsátással (tőzsdére lépéssel) is megpróbálkozott a társulat, amelyet cégbírósági bejegyzés hiányában nem engedélyezett a tőkepiaci felügyelet - az amerikai polgárok azóta egy "offshore cégen" keresztül vásárolhatnak a virtuális profittal kecsegtető értékpapírból. A www.etoy.com domainnév viszont 1995 óta az övék, míg a Santa Monica-i illetőségű, a www.etoys.com címen elérhető online játékkereskedés csak 1997 óta működik - bár az azóta eltelt idő alatt az USA vezető internetes játékboltjává nőtte ki magát: több mint tízezer terméket forgalmaz, ötszáz alkalmazottat foglakoztat, és tavaly óta a New York-i tőzsde is jegyzi részvényárfolyamát (az eToys-részvények kódja a NASDAQ-on ETYS). A tavalyi karácsonyi bevásárlószezonban a Media Metrix internetauditáló cég felmérése szerint második legnagyobb látogatottságú online áruház az idők folyamán az összes, a sajátjához hasonló domainnevet bejegyeztette, övé például az etoy.net és az etoy.org is, a stratégiai szempontból legfontosabb etoy.comot azonban nem tudta megszerezni az etoytól, pedig

több mint félmillió dollárt

ajánlott érte készpénzben és eToys-részvényben, mielőtt pert indított a makacs médiaművészek ellen.

A Los Angeles-i bíróság az amerikai eljárásjogi szabályoknak megfelelően a per megindításának időpontjában, tavaly november 29-én előzetes döntéssel eltiltotta az etoyt az etoy.com domain használatától, a .com, .org és .net végződésű internetcímeket adminisztráló NSI (Network Sollutions Inc.) pedig az eToys nyomására blokkolta is az etoy.comra érkező e-maileket, annak ellenére, hogy ez nem szerepelt az előzetes bírói döntésben. "Minden cég elsődleges feladata a fogyasztó érdekeinek szolgálata, és a mi fogyasztóinkat megzavarta és felzaklatta az etoy oldala" - nyilatkozta Ken Ross, az eToys kommunikációs igazgatója, míg az etoy művészetrombolásnak nyilvánította a lépést: "Az etoy.com koncepciója a miénk.

Az etoy.com maga a műtárgy

Ha a domaint elveszik tőlünk, az egy művészeti alkotás végét jelenti" - nyilatkozta Zai "ügynök", az etoy egyik frontembere. A játékipar és a hálózati művészet ismét összecsapott: első alkalommal Mark Napier "Torz Barbie" című alkotását kifogásolta 1997-ben a védjegytulajdonos Mattel. A játékgyár az oldal eltávolítását követelte az azt fenntartó internetszolgáltatótól, és Napier végül engedett: alkotása ma "Torz Sarbie" néven érhető el a www.users.interport.net/"napier/barbie/ címen.

Az etoy azonban ellentámadást indított: felhívásuk nyomán a szolidáris művészek tiltakozó website-ok tucatjait hozták létre, felháborodott felhasználók ezrei kezdtek e-mail kampányba az eToys ellen, sőt a vitát az igazi művészet és az azt sárba tipró karvalytőke végső összecsapásaként megjelenítő, online játszható grafikus háborús játékot is létrehoztak a toywar.com címen, ahol a per menetét és óriási médiavisszhangját (cikksorozatot vagy tudósításokat közölt az összes vezető amerikai sajtótermék és hírtelevízió, a Wall Street Journal például "Egy újabb Dávid küld padlóra egy Góliátot" címmel számolt be a végeredményről) is nyomon követhette a nagyszámú érdeklődő - a veterán játékharcosok még részvényjutalmat is kaptak az etoytól. December végén a művészekkel szolidáris hackerek megpróbálták feltörni az eToys szervereit, annak ellenére, hogy az etoy kifejezetten megkérte támogatóit az erőszakos akciók mellőzésére. A New York-i művészvilág és kibernetikus polgárjogi szervezetek demonstrációt is szerveztek, ahol Douglas Rushkoff, a Time Digital kolumnistája így fogalmazott: "Mivel az eToys milliós üzletet futtat, a domainregisztrációt bonyolító NSI melléjük állt, és ilyen alapon minden logika és jog ellenében letilthatnak egy művészt a webről", és valami hasonlót mondott az Electronic Frontier Foundation (www.eff.org, a legbefolyásosabb washingtoni kiberlobbi) erős embere, az egykori Grateful Dead-szövegíró John Perry Barlow is.

A kampány hatására a per kezdete előtt 67 dolláros áron jegyzett eToys-részvények árfolyama 15 dollárra csökkent, és január elején

a cég összeroppant

a virtuális nyomasztás alatt. A vereségét elismerő sajtóközleményben így fogalmazott: "Az emberek azt szeretnék, ha az etoy művészete és az eToys játékai jól meglennének egymás mellett. Ezt mi is elfogadjuk. Nem erőltetjük tovább a pert." Az etoy azonnal ellenkeresetet nyújtott be, így végül a perköltségen túl az eToysnak további negyvenezer dollár kártérítést kellett kipengetnie, ami ekkor már semmiség ahhoz képest, hogy piaci kapitalizációja több mint nyolcmilliárdról kétmilliárd dollár alá zuhant, vagyis mintegy hatmilliárd dollárral rövidítette meg részvényeseit. A diadalittas játékgerillák ünnepi felvonulása lapzártánk idején is tart a reaktivált etoy.comon.

Bodoky Tamás

Liberalizált magyar domainnév-regisztráció

A jelentősebb magyar hozzáférés-szolgáltatókat tömörítő Internetszolgáltatók Tanácsa idén március elsejétől liberalizálja a magyar (.hu) domainnevek regisztrációját. Korábban valamiféle hivatalos papírhoz kötötték a .hu alatt történő megjelenést, ez azonban könnyedén kijátszható volt egy lapengedély megszerzésével - így kapta meg például a Prím Online a maffia.hu, kgb.hu és fbi.hu címeket. Idén márciustól bárki bármilyen nevet bejegyezhet, nem szükséges bizonyítania, hogy a név valamilyen módon kapcsolódik cégéhez vagy termékéhez. A regisztrálni kivánt domainnevet nyilvánosságra hozzák a domain.hu címen, és ha két héten belül nem jelentkezik a jogtulajdonos, a nevet bejegyzik. Hasonló elven működik a regisztráció .com alatt, az Egyesült Államokban jogvita esetén bírósághoz fordulnak az érintett felek.

szerző
Bodoky Tamás
publikálva
2000/9. (03. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...