Linux. Sokan úgy tekintenek erre a szóra, mint megmentőre, amely megszabadítja számítógépeinket a mindent lehengerlő Microsoft-hegemóniától. Tizenöt éve, hogy Richard Stallman megjelentette a GNU kiáltványt, meghirdetve a szabadszoftver-mozgalmat. Lassan tíz éve, hogy Linus Torvalds belekezdett a Linux megírásába. Alig két éve, hogy az információtechnológiai piac elemzéseiben felbukkant a "nyílt forráskód", a "szabad szoftver" és hasonló kifejezések. Tényleg alapjaiban változik meg, alakul át a szoftvergyártás?Nézzük először a számokat: a vállalkozásoknak jelenleg körülbelül egy százaléka a két vezető, nyílt forrású operációs rendszerre, a Linuxra és a FreeBSD-re alapozza e-commerce rendszerét, 0,4 százaléka pedig adattárházait. A Survey.com felmérése szerint ezek az arányok két éven belül 17, illetve 9,4 százalékra nőnek. Az Apple új operációs rendszerének, a Mac OS X-nek magja a Mach 3-on és a FreeBSD-n alapul. Az IBM saját nagy teljesítményű RS/6000 és S390-es gépeire adaptálta a Linuxot, tulajdonképpen konkurenciát teremtve saját operációs rendszereinek. A szintén nyílt forrású Apache webszerver jelenleg 55,49 százalékos részesedésével messze megelőzi a második helyezett Microsoftot (22,92). A Netcraft majdnem tízmillió site-ra kiterjedő felméréséből ráadásul kitűnik, hogy amíg a Microsoft aránya ezen a területen egy hónap alatt 0,91 százalékkal csökkent, addig az Apache kerek egy százalékkal nagyobb szeletet mondhat magáénak. Az olyan nagy múltú cégek, mint az Oracle, az IBM vagy a Corel egymás után fogadják el a Linux platformot.
Mindezek alapján jogosan gondolhatjuk, hogy Stallmannek igaza volt, a jövő a szabad szoftverekben van. Tudjuk azonban azt is, hogy a tőke sosem volt jótékonysági egylet. Márpedig a szabad szoftver egymás segítéséről, az információ szabadságáról és a közös haszon akarásáról szól! Össze lehet-e egyeztetni a kettőt, van-e egyáltalán jövője a kommercializált szabad szoftvereknek, vagy csak egy újabb gyarmatosításról van szó? A válasz: is-is. Először lássunk két példát!
A GNU projekt, a GPL és a Linux
Stallman Free Software Foundationje (Szabad Szoftver Alapítvány) nem kevesebbet tűzött maga elé, mint megalkotni egy teljes rendszert, amely szabad szoftverekből áll. A teljes GNU rendszer tartalmazza az OS (operációs rendszer) magját, a segédprogramokat, szoftverfejlesztő környezetet és az olyan alkalmazásokat, mint például a szövegszerkesztő, grafikai programok stb. Szinte mindegyik komponens elkészült, az oprendszer kivételével, ahol a Linux beelőzött. Méghozzá olyan energiával, hogy a GNU projektet egyre inkább a Linuxszal azonosítják. Ezt egyébként Stallman elég rossz néven veszi, néhány éve, amikor Magyarországon tartott egy előadást, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a GNU nem Linux, a GNU az GNU, csak Linux kernel (operációsrendszer-mag) van benne. Feltehetően az irigység beszélt belőle, hiszen ettől függetlenül a Linux töretlen siker, megbízhatósága, flexibilitása és biztonsága miatt jelenleg a szerverpiac egynegyedét uralja, és ezzel második helyen áll a Windows NT mögött. Egyszóval jelentős piaci tényezővé vált, az első olyan oprendszerré, amely komolyan fenyegeti a Windowst. Ez nagy szó, mert hiába volt technikailag jobb az IBM OS/2 rendszere, elbukott a Windows előtt.
Netscape/Mozilla
A Mozilla volt talán az első igazi találkozás a szabad szoftverek és a pénzes világ között. Ahogy a Microsoft Internet Explorer elkezdte ledolgozni hátrányát a Netscape mögött, a Netscape előremenekült és nyílt forrásúvá tette böngészőjét. Nem titkoltan az volt a cél, hogy a többi szabad szoftverhez hasonlóan, a gyors fejlesztések hatására ismét minőségi előnybe kerüljön. A várva várt megugrás azonban elmaradt, sőt az Explorer tovább növelte előnyét. Bár kudarcnak nem lehet nevezni, hiszen hamarosan valóban meg fog jelenni az új böngésző, de mindenképpen sokkal látványosabb eredményre számítottak a Mozilla projekt indításakor. A miértre sokféle okot fel lehet sorolni, többek között azt, hogy többek szerint böngészőt korántsem olyan jó szórakozás írni, mint mondjuk oprendszert. Másrészt közrejátszhatott a kiindulási alap minősége is, amelyet egy lelkes programozó, aki BeOS alá szerette volna átírni a Netscape-et, nemes egyszerűséggel "förtelmes"-nek nevezett. Ezért a programozóknak nem továbbfejleszteni, hanem inkább újraírni kellett a böngészőt, hogy haladást tudjanak elérni. Ez önmagában még nem baj, sőt minőségében biztosan jobb lesz, de nagyon sok időt igényel. A Netscape böngészőjének egy előnye van: az Explorerrel ellentétben platformfüggetlen, azaz használható például Linux alatt is.
Tehát önmagában az, hogy valami nyílt forrású termék, még nem garancia a sikerre. Kétségkívül igaz, hogy nagyon sok nagyon sikeres ilyen szoftver létezik. A nagy kérdés viszont az, hogy hogyan, mennyire tudnak sikeresek lenni igazi piaci körülmények között? Egyáltalán, hogy lehet definiálni a piaci sikert egy szabad szoftver esetében? A Linux például a 25 százalékos részesedésével mindössze a szerver operációs rendszerek bevételének egy százalékát jelenti. Pénzügyileg közvetlenül az eladás biztosan nem jelent nagy üzletet. Erre természetesen lehet számítani, hiszen a szoftverszabadság mellékterméke az, hogy magát a szoftvert gyakorlatilag nem lehet profitért árulni, mert mindig van, aki olcsóbban tudja adni.
Tanácsadás, támogatás
Annál többet jelenthet a szaktudás. A szoftveripar - legalábbis az a része, amely az iternettel, az elektronikus kereskedelemmel és hasonlókkal foglalkozik - a termékek eladásától a megoldások eladása felé mozog. A rendszer komponensekből épül fel, a komponenseknek pedig együtt kell működniük egymással. Még ha egy gyártó tartaná is kézben az összes részegység kifejlesztését, mint ahogy a Microsoft próbálja, akkor sem lenne triviális a kompatibilitás megvalósítása. Több gyártó esetén pedig egyenesen lehetetlen az integráció. Kivéve, ha a megoldás nyílt szabványokon alapul (lásd: internet), és könnyű a testreszabása, átalakítása, akár az eredeti gyártó segítsége nélkül is. Ez utóbbiban pedig a szabad szoftverek verhetetlenek.
Amikor a vevő a teljes rendszerért fizet, akkor tulajdonképpen azt a szaktudást és munkát fizeti meg, amely a rendszer integrálásához szükséges. A profittermelés a programírásról egyre inkább átterelődik a rendszerintegrálás, a tanácsadás, a támogatás felé. Az a tendencia egyébként már jó néhány éve megfigyelhető, hogy egyre inkább előtérbe kerül a terméktámogatás mint bevételteremtő forrás. A szabad szoftverekkel ez az irányzat egyre inkább megerősödik, hiszen jobb olcsón (ingyen) adni a szoftvert és kasszírozni az egyéb támogatásért. A támogatás nem csak házon belül oldható meg. Sok cég működik úgy, hogy jól ismervén egyes szabad termékeket, konzultációból és terméktámogatásból él, oly módon, ahogy Stallman eredetileg elképzelte. Ráadásul a nyílt forráskódú szoftver tartós befektetés, hiszen saját erőforrásokkal tetszőleges ideig fenn lehet tartani - nem csak addig, amíg a gyártó a piacon tartja. A szabad szoftverek azonban máshol is előnyt jelentenek a gyártóknak. Az IBM például e-business megoldásait szeretné minél inkább a Java nyelvre és az XML-re (Extesible Markup Language, tulajdonképpen a HTML utódja) helyezni. A Java és a többi webtechnológia platformfüggetlen, tehát csupán egy webböngésző kell hozzájuk. Nem kell külön Windows-, Mac-, Unix-verziókat fejleszteni, elegendő egy platformra, a Javára koncentrálni. Ezzel óriási kiadásokat lehet megtakarítani. Az pedig, hogy a böngésző min fut, legyen a felhasználó baja. Egyre kell vigyázni, nehogy valaki lenyúlja a technológiát. Nem véletlen, hogy a Halloween dokumentumok néven hírhedté vált belső Microsoft tanulmány a szabad szoftverek piaci térhódítása elleni legfőbb tennivalónak a nyílt szabványok egyedi technológiával való helyettesítését jelölte meg. Ennek gyakorlati megvalósításának kísérletét láthatjuk is a Java windowsosításában.
Nem teljesen alaptalanul tűnik úgy, hogy a szabad szoftver tulajdonképpen a Microsoft és a Linux ellentétéről szól. Ez így természetesen nem igaz, hiszen a szabad szoftverek - amelyek messze nem csak a Linuxot jelentik - gyökerei jóval mélyebbről indulnak, mint a Microsoft.
Mindig szabadon
Másrészt állítom, hogy sokat köszönhetünk Bill Gatesnek azért, mert létrehozott egy olyan rendszert, amely felhasználók millióinak tette lehetővé, hogy több-kevesebb kínlódás árán számítógép-felhasználóvá léphettek elő. Bizonyos, hogy az otthoni számítógépek területén még sokáig nincs veszélyben a Windows, mert aki játszani, multimédiázni, otthoni szórakozásra szeretné használni gépét, annak valószínűleg még mindig a Windows a legjobb. Viszont azok a módszerek, amelyekkel ezek a Microsoft-termékek elterjedtek, nem feltétlenül elegendők hasonló sikerhez a hálózatos, elektronikus kereskedelmes, webes területen.
Nem meglepő, hogy legelőször azok a cégek (Netscape, Sun, IBM stb.) karolták fel a Linuxot és általában a szabadszoftver-mozgalmat, amelyeknek komoly féltenivalójuk van ebben a piaci szegmensben. A Corel az első, amely célzottan az otthoni felhasználókra gondolva állította elő a Corel Linuxot, és készítette el saját sikeres alkalmazásainak Linux-verzióját. Sokan meglehetős gyanakvással néznek ezekre a cégekre, szintén nem teljesen alaptalanul. Ezen a területen a nyílt technológiák megtartása életfontosságú, ugyanakkor a Linux nem kis fejfájást okoz. Éppen azért, mert a nyílt forrású programot bárki fejlesztheti, sok Linux-disztribúció létezik. Mindegyik ugyanazt az oprendszer-magot használja, de a segédprogramokban, a rendszer kezelésében már vannak különbségek. Az egyik nagy, linuxos termékekben is érdekelt cég kutatója egy szakmai konferencián bevallotta, hogy igazából rendkívül bosszantja őket, hogy ennyi verzió van, mert így egy termék esetén minden Linux-disztribúciót külön kell tesztelni, ehhez verziónként és termékenként legalább három ember kell, és rengeteg pluszkiadással jár. Ezért azon gondolkoznak, hogy vagy csak kevés számú disztribúciót támogatnak, vagy előállítanak egy saját, újabb Linuxot. Az előbbi marketing szempontból előnytelen, mivel ekkor a netes közösség megvádolja a disztribúció készítőjét, hogy lefekszik a pénzes piacnak, utóbbi esetben pedig ők maguk kaphatnak, hogy a Linuxot szeretnék lenyúlni. A legnagyobb Linuxos cégre, a Red Hatre így is rájár már a rúd, mióta több más szabad szoftverben érdekelt vállalatot vásárolt fel. Egyre többször vádolják azzal, hogy kezd microsoftosan viselkedni.
Természetesen az összehasonlítás nem áll meg, többek között azért, mert amíg egy program szabad - márpedig a Linux esetén is alkalmazott General Public Licence (GPL) előírja, hogy a szabad szoftver mindig szabad marad -, addig nehéz totális kontroll alá venni a piacot. Sokkal inkább érdekes, hogy egy program Linux-verziójának kifejlesztése pusztán azt jelenti-e, hogy ezentúl nemcsak Windows, de Linux alá is felinstallálhatjuk, vagy pedig aktívan hozzájárul a szabad szoftverek számának növekedéséhez. Egyelőre úgy tűnik, hogy inkább az előbbi. Egyéni felhasználásra általában ingyen vagy nagyon olcsón hozzá lehet jutni ilyen programokhoz, de ezek legtöbbször nem szabad szoftverek. Természetesen vannak olyan kivételek, mint az Abi Word, amely egy egészen komoly szövegszerkesztő, de ma még nem ez a jellemző. A cégek felismerték, hogy további profitot lehet csinálni egy újabb platform támogatásával - ez a Linux elterjedését mindenképpen segíti, de egyébként nem jelenti a szabadszoftver-elv elismerését. Nagyon kevés példát lehetne mondani arra, hogy "tradicionális" szoftvergyártók maguk is nyílt forráskódúként adnák ki gyártmányukat. Amelyek pedig így tesznek, azok sem merik a GPL-t használni - ez nem is feltétlenül szükséges, hiszen a már említett Apache webszerverre szintén nem a GPL vonatkozik, mégis hihetetlenül sikeres.
A jelek arra mutatnak, hogy a nagyok üzleti terveikben komolyan számolnak a szabad szoftverekkel. Hogy a sikert a szabad szoftver elvében vagy csak pillanatnyi felkapottságában látják, még messze nem eldöntött kérdés.
Szigeti Szabolcs
