Tudomány

Mindig megbocsátó szeretettel figyelem magam, amikor feltolul bennem az egészséges élet iránti olthatatlan vonzalom, és ezt a számomra legkevésbé kényelmetlen részterületeken próbálom megvalósítani, például gondosan ügyelek arra, nehogy sertéshúst tartalmazzon a baromfipárizsi, de közben dohányzom, akár állat, vagy kizárólag szénsavmentes ásványvizet és cukormentes gyümölcslevet iszom az ipari vodkához. Most úgy döntöttem, elég az ellenőrizhetetlen sütőipari termékekből, ezentúl magam sütöm a kenyerünket.

Linux. Sokan úgy tekintenek erre a szóra, mint megmentőre, amely megszabadítja számítógépeinket a mindent lehengerlő Microsoft-hegemóniától. Tizenöt éve, hogy Richard Stallman megjelentette a GNU kiáltványt, meghirdetve a szabadszoftver-mozgalmat. Lassan tíz éve, hogy Linus Torvalds belekezdett a Linux megírásába. Alig két éve, hogy az információtechnológiai piac elemzéseiben felbukkant a "nyílt forráskód", a "szabad szoftver" és hasonló kifejezések. Tényleg alapjaiban változik meg, alakul át a szoftvergyártás?

Tavaly alakultak, és ahol eddig felléptek, hatalmas volt a siker. Mégis sokkal inkább baráti társaságnak tartják magukat, mint "művészegyüttesnek", bár ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnának teljes erőbedobással, ne készülnének lelkiismeretesen előadásaikra. Sokfelé megfordultak, sok helyre hívják őket. Igaz, kizárólag mozgássérülteknek szánt rendezvényekre.

Másztam éppen valahová a hálón, midőn belebotlottam egy beszélgetős csatornába: teli szájjal, kórusban cigányoztak rajta belül lakó és idegenbe szakadt honfitársaink. Nincs ebben semmi meglepő, a necc ideális terep olyan illegitim vágyak kiélésére, amelyeknek odahaza a konyhaasztalnál vagy hátul a sufniban sem merünk hódolni. Van, ki nekrofil képeket gyűjt, közeli ismerősöm a Nirvana Moist Vagina című korai számára vadászik MP3 formátumban, minek sorolnám. Már álltam volna odébb, amikor megszólalt egy emberi hang, és egy Bronz Klub nevű roma kört ajánlott a rasszisták szíves figyelmébe, menjenek el egyszer oda cigánynézőbe, aztán lesz majd meglepetés.

A piacvezető amerikai online játékkereskedés, az eToys múlt pénteken egy kaliforniai bíróságon végleg elveszítette azt a pert, amelyet az etoy művészcsoport ellen indított márkavédjeggyel való visszaélés miatt. A mamutcég szabályos PR-katasztrófát szenvedett el a kultuszteremtő újmédia-művészek internetcíméért indított harcban: az Ars Electronica-fődíjas csapat a tőle megszokott közösségcentrikus stílusban, hatalmas médiavisszhang mellett alázta vérbe ellenfelét.

Az Európai Unió oktatást felügyelő miniszterei több közös nyilatkozatban tettek hitet az európai térség egységes felsőoktatásának kialakítása mellett, s mindezt az európai kultúra terjesztésével, illetve az egységes munkaerőpiac igényeivel indokolták. Magyarországon a piac még csak korlátozottan hat a felsőoktatásra, még az is elképzelhető, hogy működő öregdiák-szervezetek rendszere, illetve a piac szereplőivel való folyamatos együttműködés elkerülhetővé tudna tenni olyan szituációkat, mint amikor pont egy közgazdaság-tudományi egyetem megy csődbe. Nem beszélve arról, hogy ha az egyetemek tisztában lennének a munkaerőpiac elvárásaival, a leendő munkavállalónak lenne egyszerűbb az élete. Ehhez azonban szolgáltató jellegű felsőoktatásra lenne szükség.

Az egyik leggyakoribb városi madár, szinte észre sem vesszük, ahogy a fekete hímek és a barna nőstények mindennapi anyagmozgatásukat végzik az avarban. Életük jóval érdekesebb, mint a természetfilmek nagy átlaga; ha jól akarunk szórakozni, nem árt tudni, mit kell nézni.

Horgászvideók készítésénél és nézésénél elég nehéz rafináltabb perverziót elképzelni, talán még a horgászvideókról való kritikák írását tudnám ide sorolni. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért egy-egy horgászszafariról készült alkotást többen néznek meg, mint a Hippolytot, és állíthatom, több örömük is van benne.

Úgy gondolhatnánk, hogy a Magyar Sportmúzeumban a magyar sport történetéről tudhatunk meg egyet s mást. Erre enged következtetni a bejáratnál olvasható - a múzeum igazgatója által szignózott - rövid kis köszöntő, mely tudatja velünk, hogy ez a kiállítás a teljes anyag mindössze egy-két százalékát tárja a kedves látogató elé, és arról is tudósít, hogy a Magyar Sportmúzeum mondhatja magáénak a világ egyik legnagyobb sporttárgyú gyűjteményét.

Idegen nyelvet tudni jó dolog, még jobb azonban, ha van ezt igazoló okiratunk is. Bár a multinacionális vállalatok nem igénylik a dokumentet - elegendő az adott nyelven megtartott felvételi beszélgetés -, a közszférában a nyelvvizsgát igazoló papírnak számos előnye van. A közalkalmazotti bértáblán magasabb besorolás jár utána, az egyetemi felvételin pluszpontokat adnak érte, s megfelelő nyelvvizsga hiányában nem juthatunk felsőfokú diplomához. Január 1-jétől érvényes az új nyelvvizsgarendszer, amely - többek között - megszüntette az Idegen Nyelvű Továbbképző Központ monopóliumát.

Ismét léptek egyet a szerzői jogok hivatásos védői: a taxiscégek, konditermek, áruházak, árvaházak és a vízi drogdiszkók már eddig sem úszták meg ingyen, de az év elejétől már a zenélő telefonközpontok fenntartóinak is jogdíjat kell fizetniük.

Másfél éve lépett életbe az a törvény, amely szerint működési engedély kell mindenkinek, aki színpadi szerepet vállal az éjszakában. Azóta zsűri előtt vizsgáznak a DJ-k, a bűvészek, a fakírok vagy éppen a sztriptíztáncosnők. Az engedélyeket az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) adja ki; az a "cég", amelyik már a hatvanas években is megkerülhetetlen volt mindazok számára, akik a magyar show-businessben próbáltak boldogulni. A Városligeti fasorban lévő intézmény néhány éves kihagyás után most ismét régi fényében tündököl, ha összejön huszonöt jelentkező, indulhat a vizsga. Most éppen a táncosoké.

Aki volt kollégista, honvéd, rab, lakott rendőr- vagy tűzoltólaktanyában, jól tudja, mit tud egy zokni, mielőtt végleg megáll. A témában klasszikusnak tekinthető az a pillanat is, amikor a család féltve őrzött legkisebb lánygyermeke bemutatja új barátját, de a cipő levétele után nincs szükség több magyarázatra.

Az emberek többsége valószínűleg nem jön lázba egy zárt vasmagú őstranszformátor látványától, sőt még a nagy-, közép- és kisfeszültségű kábelektől sem, mégis jó, hogy létezik egy ilyen múzeum. A sietősek egy videofilm megtekintésével húsz perc alatt elintézhetik az egész cuccot, de így kimaradnak a legizgalmasabb dolgokból, tekintve, hogy errefelé szinte minden működik, mozog, világít, zörög és villámlik. Tárlatvezetéssel.