Olvasói levelek

  • 2004. március 25.

Tudomány

Tisztelt Szerkesztőség!Ha a puskát tartó, majd elsütő kéz a sajátunk, akkor jogos-e a vérontás? Ez a kérdés azért jutott eszembe, mert ha jól emlékszem, Semjén (volt helyettes államtitkár) úr volt az, aki Hermanh Nitsch bécsi akcionista művész kiállításának betiltását követelte bőszen, ájtatos szemforgatással a kamerákba belenézve. Csak emlékeztetőül: az említett kiállításon az Orgia-Misztérium Színház dokumentumai és relikviái voltak láthatók - részben olyan fotók, amelyek vágóhídra szánt állatok rituális leölését mutatták.
Akkor fent nevezett kultúrharcos a Magyar Püspöki Karral egyetemben a vallásos emberek méltóságának semmibe vevését és a katolikus hit közpénzen való meggyalázását kérte számon egyenesen a köztársasági elnöktől és a főpolgármestertől. És most ez az ember, akit a vér látványa ennyire elborzaszt és érzületeiben sért, elmegy vadászni, szórakozásból lövöldözni, erdei állatokat öldösni - gondolom, ott aztán direktbe folyik a patakvér. Ugyan már nem vallásügyi felelős, de valamijét azért sérthetné ez az úri murizás (ha ugyan van neki)!

M. M.

Modell mai műgyűjtőknek

Magyar Narancs, 2004. március 11.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2004. március 18.

Kedves T. E.-né

Néhány tárgyszerű helyreigazítással kezdeném. A Courbet festettenő vagináját a két külső szeméremajak szemérmesen elfedi. Egy nyitott vagina másképp néz ki. Azt is cáfolnom kell, miszerint az említett szerv hatalmas lenne. Nyilván a két fenék összeérő vonala tévesztette meg, a külső szeméremajkak kifejezetten kis méretű vaginára utalnak.

Hogy ettől függetlenül undorodhatott, azt nem kétlem, nyilván vannak férfiak, akik szintén undort éreznének egy hasonló szemszögből megfestett férfitest láttán. Ki tudja, talán magam is, tehát gyorsan feleségemre gondolnék, mármint hogy ő milyen kellemes derűvel (borzongó bizsergéssel) szemlélné ugyanezt a látványt, és akkor már ugye én sem undorodhatom. Kiskorú gyermekemnek pedig megmondanám, mi az, amit lát, életkorának megfelelő szavakkal.

Szávai István

Polgártalanítás

Magyar Narancs, 2004. március 11.

A kecskeméti polgármesterről szóló írásra szeretnénk ezennel reagálni. Tesszük ezt úgy, mint az újság régi olvasói és mint építészek, akik a cikkben szőrmentén felemlegetett - a kecskeméti polgármester Fideszből való kizárásának okát képező - Malom Center-ügyet teljesen másképp látjuk, mint Ballai József, a cikk szerzője.

Először is, szeretnénk gratulálni az újságnak, hogy már jó ideje fogékony és hiteles módon jelennek meg épületekről, építészetről, designról, városépítészetről szóló írások és kritikák a lapban. Köszönet érte Szentpéteri Mártonnak és a szerkesztőségnek.

Ezért sem tartottuk (a lap hasábjaira) illőnek a Malom Center ügyét szőrmentén felemlegetni egy politikai indíttatású írásban, mert a ténylegesen létező, súlyos szakmai hiányosságok részletes, pontos és tényszerű feltárása helyett így ez csak a szerző által nagyvonalúan fölvázolt politikai konspirációs elmélet hátterévé silányult. Kár érte, sajnos lenne mit tényfeltárni (építészetileg, önkormányzatilag, közigazgatási eljárásilag, etikailag, üzletileg, rokonságilag stb.).

A régi Malom helyére épülő új bevásárlóközpont elleni tiltakozásra tényleg rácsatlakozott boldog-boldogtalan. Ettől még nem kéne ilyen, a lap általunk megismert szellemiségétől és alaposságától messze álló bornírtságokat írni hogyaztmondja: "A Malom Center ügyét a leghelyesebb építészeti (szakmai) köntösbe bújtatott üzleti, tehát gazdasági érdekek által motivált vitának tekinteni." vagy "Nincs szükség tényekre - a tények az efféle Malom-ügyekben amúgy sem sokat számítanak, hiszen az adatokat mindenki kénye-kedve szerint csoportosíthatja, ugyebár," vagy "Egy üzleti érdekekből indított spontán (?), átlátszó (?) és erőtlen építészeti kritikából így lett politikai hadjárat." (Kiemelésektőlünk, csakúgy a kérdőjelek.)

Azt, hogy ki minek tekinti az ügyet, majd mindenki eldönti maga, nem kéne azt neki megmondani. Dönteni azonban csak a történetben szereplő felek által képviselt, jól csoportosított és részletes tények alapján tudna az olvasó, és ebben a cikk egy cseppet sem segíti (sőt, tovább maszatol, konspirál és ködösít mind a polgármester, mind a Malom ügyében).

Egy tervezett épületet, ami 50 000 négyzetméter összterületű (ez kb. tíz focipálya mérete, ebből a kiadható kereskedelmi egységek, üzletek összterülete azonos a kecskeméti belvárosban jelenleg működő kereskedelmi egységek, üzletek összterületével); ami a hazánkban szinte egyedülállóan megmentett és helyreállított és (nagyon fontos!) megőrzött formájában is jól működő, műemlékileg védett belváros szélére épülne (ellentétben a már a városban is működő hasonló bevásárlóközpontokkal, amiket "hagyományosan" a külső, autóval jól megközelíthető városrészekbe telepítettek (nem is tiltakozott ellenük senki); szóval egy ilyen épületet csak és kizárólag szakmai alapokon nyugvó tervek, tények, szabályozások, hatástanulmányok, érintett szakhatósági és szakmai zsűrik véleménye alapján lenne szabad elbírálni, megvitatni és elfogadtatni a közösséggel. E helyett kapjuk megint a pajeszunk mögé a pártpolitikát, süketelést, megkésett tájékoztató- és reklámanyagokat stb., csak tényleges információt nem.

Ezt a nyílt megvitatást még akkor is meg kellene tenni, ha a beruházással kapcsolatban minden rendben menne, de sajna ez nem így van. A beruházás engedélyeztetésének eljárása számos sebből vérzik, ám ezekről az eljáró hatóságok valamiért nem akarnak tudomást venni és glóriával általlépik azt, vagyis át akarják nyomni azt az engedélyeztetésen, mint a varacskos: a tervekhez két szakhatóság (műemlékvédelmi, környezetvédelmi) nem adta meg a hozzájárulását; a tervekhez a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara nem járult hozzá; a tervekhez nincsen tervtanácsi jóváhagyás (ami egy ekkora beruházásnál már kötelező); a beadott terveken a pincei parkoló-garázs lelóg az építési telekről és nagyvonalúan a közterületen folytatódik; az engedélyeztetési terveket nem írta alá vezetőtervező, így a terveket az engedélyező hatóságnak élből el kellene utasítania.

Jövő hét szerdán dönt az önkormányzati testület arról, hogy eladja-e a beruházónak a terveken önkényesen már elfoglalt közterületeket. Amennyiben ezt az önkormányzat nem tenné meg, a terveket módosítani kellene, és akkor tényleg lehetőség adódna arra, hogy az új bevásárlóközpontot a helyi közösség érdemben megismerje és dönteni tudjon róla. Röhej, de a számtalan szakmai hiányosság, kifogás és ellenérv ellenére ez az egy cérnaszálon függő politikai lehetősége maradt a városnak.

Jogunkban áll-e elvitatni egy városi közösségtől (még ha üzleti érdekekből valakik "spontán" [?] módon fel is hergelték erre), hogy eldöntse, akar-e egy ekkora beruházást vagy sem saját belvárosában? A cikkben leírtak szellemisége szerint a döntéshez csak a városi közösség által megválasztott polgármesternek van kompetenciája, a közösségnek coki!, mert befolyásolható, felheccelhető stupid massza! Vajon akkor ez a közösség hogyan választotta meg regnáló polgármesterét? Vajon a beruházónak milyen üzleti érdekei vannak és ezek hogyan függnek össze a város és a polgármester érdekeivel? A cikk szerzője tudja-e, hogy a város közössége (nem csak a polgári körösök) mennyiben áll a tervezett beruházás, illetve az ezt teljes mellszélességgel támogató polgármester mellett, illetve ellen! Ha igen, miért nem osztotta meg ezt velünk? Miért tolja előtérbe a saját véleményét? Ha már előtérbe tolja, az írás miért a Magyar glóbusz, miért nem inkább a Kritika vagy a Visszhang rovatban jelent meg mondjuk ilyen címmel: "A kecskeméti polgármester a Malom Center fényében", értékelés: öt csillag (bár akkor is elkelt volna egy-két tényszerű megállapítás a szerző szubjektív véleménye mellé).

Természetesen belátjuk, hogy a szakmai érveken túl ma már főleg politikai és üzleti szempontok mentén zajlanak az események, és ebben a zavarosbanmindenki a megfelelő helyen és módon berántja a horgot. Épp ezért lenne már itt az ideje a tények közt rendet rakni, mind a polgármester visszahívásának, mind a Malom Center engedélyeztetési eljárásának ügyében. Ha a magyar újságírásban akad bárki is, akit érdekelnek a tények, és amennyiben a MaNcs szerkesztősége kíváncsi az egyik oldal véleményére, mi készen állunk a rendelkezésünkre álló összes információt megosztani. Nem szeretnénk megadni a tévedés jogát a terveket készítő iroda vezetőjének sem, amit a műemléki tervtanácstól kért, miután az megtagadta hozzájárulását az engedély kiadásához. (Mármint: lehet, hogy a beruházás egy nagy tévedés lesz, de engedjék meg neki, a tervezőnek, hogy most az egyszer az életében tévedjen.) Ilyen tévedések eredményezték többek között Salgótarján belvárosát, a lakótelepeket, az új Magyar Nemzeti Színházat.

Nem kéne ezt ennyiben hagyni!

Szép Tivadar, Király Zoltán