Szeretném továbbá az ír fordítástámogatás statisztikai adatai mellé az itthoniakat is odatenni: Magyarországon 1997-ben alakult meg a Magyar Könyv Alapítványon belül a Fordítástámogatási Alap, amely átlagosan évi 20 millió Ft-ból gazdálkodhat (amely töredéke az ír keretösszegnek). Az eltelt 7 év alatt kereken 350 pályázatot tudott a kuratórium támogatni (érkezett 550), a pályázatokon kért összegek 32 százalékát tudtuk adni. Eddig kb. 280 könyv meg is jelent már. Összesen 130 magyar szerző műveit és 30 antológia megjelenését támogattuk, 36 országban, 32 nyelvre lefordítva. Elsősorban szépirodalmi művek fordításait ösztönözzük, indokolt esetben történelmi, kultúrtörténeti munkákét is. A pályázaton elnyert összegek csak a fordítás költségeinek egy részét (legfeljebb felét) fedezik. A Fordítástámogatási Alap évente kétszer jelentet meg angol és német nyelvű kiadványt, amelyben az itthon frissen megjelent művekből mutat be 10- 12 könyvet. Kertész Imre Nobel-díja és Márai Sándor világsikere óta az érdeklődés igen jelentős mértékben megnőtt (csaknem 50 százalékkal több pályázat érkezik). Az elosztható keretösszeg évek óta nem változik.
Továbbá szeretném közölni, hogy Magyarországon is van Fordítóház, és a JAK szervezésében évente fordítótábor is.
Károlyi Dóra
Magyar Könyv Alapítvány
Fordítástámogatási Alap
H
Helyesbítés
Ugyanebben az írásban tévesen írtuk, hogy az írói jövedelem szja-mentes. A megállapítás egyedül a Móricz Zsigmond-ösztöndíjra, az NKA által folyósított éves alkotói támogatásra érvényes, amennyiben a teljesítést az NKA kuratóriuma utólagosan jóváhagyólag elbírálja. A szerző az írók elnézését kéri.
Modell mai műgyűjtőknek
Magyar Narancs, 2004. március 11.
Undorral küszködve észleltem, hogy Ébli Gábor remek cikkéhez éppen egy hatalmas, nyitott vaginát ábrázoló Courbet-képet szerkesztett be a rovatvezető. Hatvany Ferenc mesés gyűjteményéből éppen ez felelt meg leginkább a rovatvezető úr ízlésének? Vajon Önök mit válaszoltak volna kiskorú fiamnak, aki meglátva a képet így kiáltott fel: "Anya, ez mi?!" Én ezt válaszoltam: "A világ eredete, fiam..." Mire ő: "Na de ennyire szőrős?!" Szégyellhetik magukat.
Tallabér Elemérné
Dunabogdány
"Ma is megköveznék"
Magyar Narancs, 2004. január 8.
Egyszer már írtam ebben a lapban a székesfehérvári püspökről. Szőnyei Tamás cikkére azonban olyan írással válaszolok, amely nem Prohászka személyéről és működéséről, hanem a kultuszáról szól: a jobboldal glorifikálja és reklámként használja.
A hazai társadalomnak volt és van egy zárványa, amely - egyre "magyar fajt" emlegetve - olyan személyiségeket szeret nagy nemzeti rangra emelni, akiknek erős német kötődésük van, "fajilag" tehát nincs velük minden rendben. Így lett a Nobel-díj jelöltje Herczeg Ferenc abban az országban, amelyben Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc működött,alkotott. Így lett a magyar történész példája - a Magyar Nemzet ízlése szerint - Hóman Bálint (szembeállítva az "elvtelen" Szekfű Gyulával). A méltatói szerint háromnegyed részben német Gömbös Gyula a "nemzeti program" megalkotója. Bayer Zsolt, akinek hozzátartozóit - úgy tudni - a svábok kitelepítése során visszavitték őseik hazájába, "nemzeti elkötelezettségű" újságíró. És magyar vallásos példa Prohászka Ottokár, aki olyan szinten használta a magyar nyelvet, mint az idegen nyelvet a közép-fokú nyelvvizsgával rendelkező személyek.
Ez a társadalmi zárvány hangadó volt a Horthy-korban, most megint az akar lenni, mégpedig erőszakosan. Megvan a véleményem a "magyarságukról". Hogy hadakozott az ilyen főmagyarok ellen Szabó Dezső! Meg Németh László, Féja Géza... A huszadik század magyar irodalmában bőven találunk a műmagyarokra vonatkozó bíráló, sőt kirekesztő megjegyzéseket. Az ő türelmetlen ideológiájuk szállt rá fojtó ködként a magyar nemzettudatra, elzárva előle a friss levegőt. Ide jutunk vissza? A szélsőjobb által mostanság sokat emlegetett Szabó Dezsőnek igen rossz véleménye volt Prohászkáról. Ha Hegedűs Lóránt együtt, egyszerre hivatkozik rájuk, az súlyos gondolati zavarra vall - ha ugyan nem szándékos keverésre.
Prohászka 1914-1915-ben undorral írt a háborúról, amlyet a németek bűnének tartott. Erről a prókátorai nem beszélnek.
Végtére is: mi szüksége van Prohászka-kultuszra egy olyan népnek, amelynek Nobel-díjasai vannak, amely a Bolyaiakat és Bartók Bélát adta a világnak?
Szőnyei Tamás a cikke végén azt panaszolja, hogy az egri érsek nem válaszolt a hozzá intézett kérdéseire. Nekem is volt már ilyen ügyem, nem egyházi, hanem világi "nagyságokkal". Göncz Árpád azonban mint hivatalban levő államfő válaszolt levelemre, pedig nem kérdeztem tőle semmit, csak egy észlelésemet közöltem vele.
Dr. Bán Ervin
