Papazónia

  • -kõrizs -
  • 1999. május 6.

Tudomány

Az öreg férfi visszavonul. Leköszön a tudományos életben viselt rangjairól, és csak a tanulmányírásnak él, vagy leteszi a kalapácsot, kerít egy talicskát, és a feleségével együtt hulladékpapírra, tűzifára vadászik. Van, aki odáig megy a visszavonulásban, hogy miután eladja a műhelyt szoláriumnak, elrejtőzik, és csak nyolcvanöt éves kora után vezetteti elő magát valamelyik leányunokájával, de akkor aztán séta közben minden köszönőnek eldicsekszik azzal, hogy hány éves.

Az öreg férfi visszavonul. Leköszön a tudományos életben viselt rangjairól, és csak a tanulmányírásnak él, vagy leteszi a kalapácsot, kerít egy talicskát, és a feleségével együtt hulladékpapírra, tűzifára vadászik. Van, aki odáig megy a visszavonulásban, hogy miután eladja a műhelyt szoláriumnak, elrejtőzik, és csak nyolcvanöt éves kora után vezetteti elő magát valamelyik leányunokájával, de akkor aztán séta közben minden köszönőnek eldicsekszik azzal, hogy hány éves.

Az igazán öreg férfiak lefogynak, előre küldenek néhány kilót. Nadrágtartót viselnek, ezért ha leülnek, öblös pantallójuk a hónuk alá csúszik, csak a fejük lóg ki belőle, pelikánszerűen.

Az öreg férfi fiatalabb korában ezermester volt (vagy az ezermesterek öregszenek meg). Bár a csuklója kilengése akkora, mint az Eiffel-toronyé, még mindig meg tudja patkolni a biztosítékot. Tud tárcsás mosógépből kolbászfüstölőt csinálni, tud benne kolbászt füstölni, és meg is tudja enni.

Az öreg férfi drukker. Ha meccset néz, beriglizi az ajtót, felgumizza a fejére a szemüvegét, és letakarja a papagájt. "Kevesen vagyunk, Lajos bácsi! Mindenki fasiszta" - üdvözli a szomszédban lakó fiatalabb drukker, ha épp nincs vizsgálati fogságban.

Az öreg férfi nem halad a korral: a kazettát szalagnak hívja, a kazetta dobozát viszont kazettának. De néha mégis halad, és marketingigazgató unokájától számítógépet kér:

- Kéne nekem, fiam, egy masina.

- ?

-Na, nem valami drága dolog, csak egy olyan, hogy is mondjam, Trabant.

- ?

-Ami azért fölmegy a hegyre is.

- ?

- És megy rajta a platni.

- ?

- Hogy tudjam vele olvasgatni a lexikont.

Az öreg férfi közlékeny, olyan, mint az öreg nő. Az önkiszolgáló étteremben minden gyanútlan, új arcnak elmeséli a Don-kanyart, és megmutogatja a fényképet a tárcájában: két unoka és egy vérkép közt Losonczi Pál átnyújtja neki a Munka Érdemrend valamelyik fokozatát. A hadifogságért kapott nyugdíj-kiegészítést nem tudja elkölteni, pedig télen is rendszeresen főz lecsót kaliforniai paprikából. De az is lehet, hogy egy százassal a zsebében jár a feleségével kocsmába, a kérgén cipzáras, kék orkán félcipőben és valami katonai öröknadrágban - az igen előkelően lestrapált tweedzakó alatt rózsaszín mintás nejloning, rajta átsejlik Bart Simpson sziluettje.

A legcsodálatosabb mégis az öreg férfi bátyja, az egyetlen ember az egész világon, aki szabadon lehülyézheti, aki harsogva trágárságokra tanítja az öccse dédunokáit.

Az öreg férfi sosem kopasz, legfeljebb úgynevezett ninikopasz. A fején körbefut egy hajsáv, de ha leveszi a taplógombából kalapált sapkáját, azt a nubuk hatásút a szarvasos relieffel, akkor, nini, kopasz! De az is lehet, hogy fekete Rodolfó-haja van, olajozva. "Egyedül ezt örököltem apámtól, ezt is minek, azt hiszik, festetem, most mondja meg őszintén." Korábban esetleg Hitler-bajuszt is hordott, de aztán szétnövesztette, remegő kézzel nem tudja formásra ápolni. Ma már egyre nehezebb a falusi esküvőkre biztosítani a mindenkori hitlert. Akinek még van, annak biztos a felesége nyírja. Vagy a lánya.

-kőrizs -

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.