Magyar Narancs: Ön hivatalosan genetikus. Hogyan keveredett a vírusok közelébe?
Duda Ernő: Amikor érettségiztem, 1961-ben, a genetikáról jóformán azt sem tudtuk, hogy létezik, hiszen a szovjetek burzsoá áltudománynak tartották, és még a hatvanas években is sok követője volt a Sztálin-díjas Liszenkónak Magyarországon. De a középiskolában tanított biológia sem különösebben keltette fel az érdeklődésemet.
MN: Hanem?
DE: A fizika meg a kémia iránt érdeklődtem. Kedvenc tantárgyaim voltak, jóval többet tudtam a középiskolás anyagnál. Apámat ’56 után lecsukták, és nem sokkal az egyetemi felvételi vizsgám előtt szabadult a börtönből. Hiába volt maximális pontszámom, nem vettek fel az egyetemre, így elmentem segédmunkásnak a Hungária Vegyi Művekbe. Azonban nem volt – már akkor sem – elegendő szaktanár. Tanév közben, a félévi vizsgák előtt egy-két héttel vagy harmincan kaptunk egy levelet az egyetemről, hogy ha biológia–kémia szakos tanárnak jelentkezünk, oda fölvesznek bennünket. Volt köztünk, aki orvosnak, állatorvosnak vagy fizikusnak készült. A harmadik év végén lehetett specializálódni. Addigra felismertem, hogy a biológiának is van egzakt tudományága: a genetika. Miután a kémiában már nem sok újat tudtak mondani, fölvettem ahelyett a genetikát. Tehát hivatalosan biológiatanár és genetikus vagyok.
A diploma megszerzése után az egyetem Orvosi Vegytani Intézetébe kerültem. Ennek a vezetője Straub F. Brunó professzor – egyúttal a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke – volt. Ő győzte meg az állami vezetőket, hogy létre kellene hozni egy molekuláris biológiai intézetet. Szeged mellett döntöttek, hiszen egykor Szent-Györgyi Albert és tanítványa, Straub is ott dolgozott. Így került Szegedre az intézet, és a prof. lett az igazgató, aki Pesten összeválogatott egy csapatot, amelybe én is belekerültem.
MN: Szívesen ment?
DE: Pesti kutatókat vidékre csábítani nem volt annyira könnyű. Az egyik mézesmadzag az volt, hogy akik öt évet lehúznak a Szegedi Biológiai Kutatóintézetben, egy-egy évre elmehetnek nyugati tanulmányútra. Az már elég komoly attrakció volt, hiszen akkoriban Csehszlovákia vagy az NDK jelentette a külföldet.
MN: Önnek viszont a Washington University, St. Louisban.
DE: A főnökömmel azt kutattuk, a baktériumok miként tudják a különféle szervetlen sókból meg cukorból előállítani a nekik szükséges összes aminosavat. Milton Schlesinger, aki meghívott engem, szintén ezen a témán dolgozott, de mire kimentem, addigra már a vírusok szaporodását kezdte tanulmányozni.
MN: A feleségével, Borsodi Anna neurokémikussal utazott az Egyesült Államokba.
DE: Sőt kivételesen még a gyerekünk is velünk jöhetett: a fiam már óvodás volt, majd ott kezdett iskolába járni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
