Amikor azt a szót halljuk vagy éppen olvassuk, mondjuk, egy teásdoboz vagy gyógyfüves zacskó oldalán, hogy kamilla, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni: tudjuk is, hogy melyik növényről van szó, sőt, ezer közül felismernénk az árokszélen. Pedig az avatatlan szemnek nem egyszerű kiszúrnia, melyik is az "igazi" kamilla: hát az, amit hivatalosan orvosi székfűnek hívnak, a tudomány pedig Matricaria chamomillának nevez, angol nyelvterületen német és néha magyar kamillának is hívják, ami kétségtelenül büszkeségre adhat okot. E növény, mely az őszirózsafélék családjába tartozik, számos közeli rokont mutathat fel, melyek maguk is hasonlatosak hozzá - legfeljebb kötelező belbecs terén maradnak el tőle.
|
Egy vetélytársa mindenképpen akad: a római kamilla (Chamaemelum nobile) teája szintén nem hatástalan: nemcsak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz, ezért gyomor- és bélgörcsök ellen, külsőleg pedig hajápolásra, arclemosásra is használható. De azért nem az igazi: a Matricariának ez sem versenytársa. Pláne, hogy az orvosi székfű nem csak vadon terem: vetik és mostanában éppen aratják is, akár a búzát.
A nyugtató csodaszer
Az orvosi székfű, ami a zacskókba és a filterekbe kerül, többnyire maga is nemesített, domesztikált növény - habár kétségtelenül gyűjtik, gyűjtögetik a szabad természetben. Amatőr herbalista inkább ne álljon neki, mert "igazi" vagy római kamilla helyett, mondjuk, hazavisz pár kiló kaporlevelű ebszékfűt (nem gyógyhatású kamillaszerű gyomot). Az orvosi székfű nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött, azóta több hivatalosan elismert fajtája is létezik. Üzemi körülmények között is kivitelezhető termesztési technológiáját - több más növényével együtt - Kerekes József, a mezőgazdasági növénytan és a gyógynövénykutatás egyik honi úttörője dolgozta ki az 1970-es évek elejére. Virágait akkor gyűjtik (pontosabban gépi erővel aratják), amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak, a kamillamező pedig csaknem fehér színű, és elképesztő bódító illatot áraszt. A learatott virágos növénytestet ezt követően frissen és szárítva is felhasználják: tán az a legérdekesebb, ahogy a még zöld, virágos növényből kinyerik, egészen pontosan gőzdesztillációval lepárolják a kamillaolajat. Gondolnánk, hogy a kamillaeszencia az egész növényhez, pláne szárított virágzatához hasonlóan szintén sárga színű, de nem: a kamillaolaj sötét, kissé szürkéskék a lepárlás során keletkező, gyulladáscsökkentő hatású színezőanyagtól, a kamazuléntől. Az olaj ezenfelül számtalan egzotikus anyagot is tartalmaz: szeszkviterpéneket (bizabololt és származékait, továbbá rovarriasztóként is fungáló farnazént), flavonoidokat, így például apigenint, kvercetint, luteolint, amelyek a kamillavirágzat és a főzet sárga színét adják - no és kumarint, ami fontos növényi illatanyag, ám élettani hatásai legalábbis ellentmondásosak.
Virága nékünk terem
Az orvosi székfű nevéhez illően a VIII. Magyar gyógyszerkönyvben is jegyzett drog (nem kell megijedni, így hívják a gyógyerejű növényi hatóanyagokat): folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum) éppúgy, mint illóolaja (Matricariae aetheroleum) és virágzata (Matricariae flos). Főzetét hagyományosan javallják a népi gyógyászatban gyomor- és bélrendszeri problémák esetén - nos, ezt a receptúrát tökéletesen aláírják a modern kori vizsgálatok is. Azért ügyeljünk a részletekre: a főzetet rendre fedő segítségével kell elkészíteni, hogy meggátoljuk az értékes illóolajok elszelelését. Ehhez kapcsolódik, hogy a frissen szedett növényt szárítani is csak óvatosan, az illóolajok nem túl magas forráspontja alatt (szobahőmérsékleten) szabad. Ráadásul számos reagens csupán a forráspont közelében keletkezik a sejtekben található molekulákból, éppen ezért kell a kamillafőzet készítése közben brutálisan bánni a virágzattal, azaz vadul nyomkodni és préselni.
A fent felsorolt vegyületek közül az apigeninnek határozott rákellenes, kemopreventív hatást tulajdonítanak, az alfa-bizabolol pedig fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatású. A kamilla számos reagense képes kapcsolódni a GABA-receptorokhoz, azaz befolyásolni tudja a szervezet ingerületátviteli mechanizmusát, sőt a hormonkiválasztást. De akad itt gombaölő hatású reagens is - nevezett umbelliferon, ami maga is kumarinszármazék, és nagymértékben nyeli el az ultraibolya sugárzást, amiért előszeretettel használják a fényvédő krémekben. A kumarinszármazékok maguk vérhígító hatásúak, éppen ezért óvatosan kell bánnia a kamillafőzettel annak, aki maga is ilyen gyógyszert szed, például warfarint, ami szintén kumarin-származék. Korántsem meglepő, hogy a kamilla rendkívül gazdag tartalma és módfelett szofisztikált hatású összetevői miatt számos patikaszerrel produkál úgynevezett gyógyszerkölcsönhatást. Néha - mint a fenti eset mutatja - erősítik egymást, ráadásul a kamilla némely vegyületei gátolhatják is egyes gyógyszerek lebomlását (pl. blokkolva a monoamino-oxidáz enzim kiválasztását), úgyhogy nem árt csínján bánni a kombinált használattal.
Az utóbbi időben in vitro (laborban, Petri-csészében, sejtszinten) és állatokon végzett kísérletek is alátámasztják a kamilla kedvező hatásait, ám még számos, lehetőség szerint emberi közreműködéssel lefolytatott klinikai vizsgálat szükséges, hogy véglegesen aláírhassuk jótéteményeit. Ezek szerint a görcsök oldásában, a szorongás enyhítésében, gyulladások csökkentésében is jó szolgálatot tehet az orvosi székfű - de némely rosszindulatú sejtburjánzások megelőzésében, sőt akár a koleszterinszint csökkentésében is közrejátszhat (igaz, ez utóbbi célra lassan már mindent ajánlanak - a szalonnát is beleértve). Emellett bizonyos külső sérülések, sebek, kelések, pattanások gyógyulását is segítheti - nem függetlenül attól, hogy diszkrét antimikrobiális és antioxidatív hatása is van.
Szemre vigyázzunk
Ha egy növény ekkora csodaszer, akkor a kozmetikai ipar sem hagyhatja számításon kívül - nem véletlenül oly fontos alapanyag a már emlegetett kék kamillaolaj. Az orvosi székfű kivonatát többek között bőrlágyító és -nedvesítő hatása, valamint gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt alkalmazzák - de illata is figyelemreméltó. Arról már nem is beszélnénk, hogy a kamilla sárga koloritjai erősíthetik a szőke haj ragyogó színét, ezért kerülhet ápoló hatású hajbalzsamokba, samponokba.
Használatának kockázatai paradox módon rokonságából adódnak: az orvosi székfű rendszertani otthona az őszirózsafélék családjába sorolt Anthemideae nemzetségcsoport. Márpedig itt található - többek között, hiszen igen kiterjedt rokonságról van szó - a napraforgó, a fehér és a fekete üröm, a betyárkóró, no meg a közkedvelt, bár némileg mérgező (konkrétan rovarölő hatású) kerti növényünk, a krizantém. S az átkozott parlagfű (Ambrosia) is - így aki allergiás annak virágporára (sajnos e hazában is milliószámra vagyunk ilyenek), annál a rokon növény orvosi székfűvel való óvatlan érintkezés is keresztallergiás reakciót válthat ki. Korántsem holmi teaivásra vagy kamillás kenőcs bőrbe dörzsölésére gondoljunk - az többnyire meg se kottyan. Ám a pollenszezon miatt már amúgy is gyulladt szemünk kamillás borogatása nem feltétlenül jó ötlet - nem is javallják mostanában! Ez ugyanis sokszor csak ront a dolgon, és akár égő fájdalommá változtathatja a krónikus szemviszketést, azután meg tömhetjük magunkba az antihisztamin-tartalmú bogyókat.