Tudomány

Május végéig látható a nagykörúti Játékszerek anno... nevezetű boltocskában a Szüleink magyar bádogjátékai című kiállítás, amely a "műfaj" legjellegzetesebb hazai darabjait, azaz a Lemezárugyár termékeit mutatja be. A valaha az Elzett Művek fennhatósága alá tartozó győri intézményt a hazai játékgyártás fellegvárának is nevezték, fénykorában hetvenkétféle játékot készítettek itt a diavetítőtől a holdrakétáig, a csengős mozdonytól a kutyás perselyig. A gyárnak 1992 óta Polimetál Rt. a neve, és még mindig létezik. Igaz, tenderkiírás formájában megkezdődött a vadászat az új tulajdonosra, ám ettől függetlenül - kellő megrendelés esetén - vállalják néhány ősjáték elkészítését is.

Néhány hete áll nyitva az érdeklődők előtt a Népszínház és Bérkocsis utca sarkán, az egykori Nap mozi helyén a rendkívül találóan Napháznak (Khamorro) elkeresztelt roma kulturális központ. Az eddigi irodalmi és zenei rendezvények mellett bűnmegelőzési előadás-sorozattal is próbálkoznak a lelkes szervezők. Április utolsó esős szombatján debütált ez a program: két büntetés-végrehajtási szakember meglehetősen visszafogottra sikeredett expozéját követően a Djaroka Group igyekezett lebeszélni a tudatmódosító szerekről a vigyorgó tizenéveseket.

Mit meg nem tesz az ember a kutyájáért, aranyhaláért, májmételyéért, ha a helyzet válságosra fordul?! Mindent. Pénzt, költséget nem kímélve állatorvos, etológus, ebasztrológus, majd legvégső esetben az állat-természetgyógyász következik.

A nagy posztmodern guru - Baudrillard -, aki azért önmagát nem tartja POMO-nak, pedig kultúránkban mostanság éppen ő hirdeti a legszélsőségesebb hangon, hogy semmi nincs, a modern véget ért, és egy olyan orgia után vagyunk, ahol már minden csúfságot és jót elkövetett az ember, ami egyaránt okoz élvezetet és fájdalmat; szóval ez a Buddha of cool teoretikus nincs igazán jó véleménnyel az Internetről, sőt magáról a számítógépről sem: a jövő Virtuális Embere "testi és kétségtelenül szellemi nyomorékká válik" - nyilatkoztatta ki Orgia után című cikkében.

A VIII. kerületi Oltalom Polgárőrség a központ szerint kiválóan működik. A rendőrséggel azonban nem a legjobb a viszony, a polgárőrök többször lépték már túl hatáskörüket. Elmúltak azok az idők, amikor a legnagyobb egyetértésben közösen járőröztek, most néhány polgárőr a kapitányság területére sem léphet be, legfeljebb vészhelyzetben, például amikor megjelennek "a sajtósok".

Mivel április huszonkettedike, a Föld Napja idén szerdára esett, voltak, akik elébe mentek az eseménynek, és már szombaton, vagyis április 19-én csináltak egy előföldnapi bulit zenészekkel, színészekkel, környezetvédelmi miniszterrel és bohócokkal a Vidám Parkban. A hatást fokozta, hogy a jeles naptól függetlenül, de ugyanott a budapesti főpolgármester-helyettes a főváros nevében átvette a frissen felújított majdnem százéves körhintát. Álomszerű délelőtt volt.

A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.

A hármas gyártási számú 9000-es számítógép vagyok. 1997. január 12-én kezdtem működni Illinois állam Urbana városában, a HAL gyárban. Róka koma gyorsabb, mint a rest eb. Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Dave, itt vagy még?

A néni kétségtelenül a főváros egyik legrégibb szolgáltatója, és nem olyan fiatal, mint amilyennek látszik. Nála már csak a Gozsdu udvari Bandi úr örökebb darab. Három milliméteres, aranyfoncsorozott belga üvegtükrében sokan jól megnézhették magukat az eltelt hatvan esztendőben. Igaz, időnként belelőttek a képbe, de az azóta sem torzít, legfeljebb az embernek szikralátása támad tőle.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Jászapáti a hazai rébuszvezetők Mekkája, de azért a kisváros könyvtárának keresztrejtvényfejtő klubja is kitesz magáért, ugyanis 1990 óta rendeznek itt országra szóló kockavadász-összecsapásokat. Az idei versengésre április 5-én, délidőben került sor a helyi Jász vendéglő különtermében.

a feltámadásról, a Krisztuséról, arról nem szívesen beszélt az ember. Ki a szégyen miatt, hogy azért ez mégiscsak túlzás volt, egy ekkora horderejű illetőt, effektív Messiást mintegy, csak úgy nem felismerni, az ugyanaz, mint borjúhúsért előleget adni bárkinek, aki a gangról bezörög, és a Húsért - vagy hogy hítták azt a kombinátot, amely a lakosság reciklálásáért küzdött akkoriban - bennfentesének adja ki magát, csak fordítva; ki meg azért, mert mi az, hogy még csak rendesen megfeszíteni se tudjuk, három nap se kellett hozzá, és már feltámadt, hogy azóta egyik galibát okozza a másik után. A Széderestét meg nem volt szokás tartani, nálunk, asszimilánsoknál, a miért kezdetű kérdésektől valahogy elment a kedve az embernek, a rájuk adható egyetlen értelmes válasz - hogy csak - meg illetlennek tűnt az adott, mégiscsak vallási, tehát emelkedettségre igényt tartó alkalmakkor.

Több mint tíz éve rója a köröket a Mir űrállomás bolygónk körül: a Star Trek blőd jövőképén szocializálódott RTL-generáció már csak egy kupac orbitális pályán keringő ócskavasat lát a túlzsúfolt és a praktikum jegyében aluldizájnolt objektumban, amely időről időre veszélyes meglepetéseket okoz szerencsétlen lakosainak. Ugyanakkor a Mir maga a létező, sőt a megvalósult tudományos fantasztikum: élet a Földön kívül.

Gondolom, mindenki látott már olyan félhülye egyetemistát, aki a róla elnevezett klubban korongrészegen énekli a vac lav gattudú gattudú vid it című Tina Turner-számot, miközben szűkebb családja üvölt a boldogságtól. Erről a jelenségről fogunk értekezni az elkövetkezőkben.

A hetvenes években csalhatatlan bizonyossággal tudtuk, hogy a férfiak bal fülében hordott fülbevaló egyértelműen a tulajdonos homoszexuális beállítottságát jelzi. Az egyértelmű bizonyíték két összetevője a karika és a bal fül voltak; a fájdalommentes fülbelövők által terjesztett kis pöttyöcskék, rombuszkák és a jobb fül csatasorba állítása nehéz helyzet elé állította mind a homókat, mind a heterókat. A történelmi gyökerek azonban minimum a honfoglalásig nyúlnak vissza.