Internet-reklámok: Netetés

  • 1997. május 1.

Tudomány

A nagy posztmodern guru - Baudrillard -, aki azért önmagát nem tartja POMO-nak, pedig kultúránkban mostanság éppen ő hirdeti a legszélsőségesebb hangon, hogy semmi nincs, a modern véget ért, és egy olyan orgia után vagyunk, ahol már minden csúfságot és jót elkövetett az ember, ami egyaránt okoz élvezetet és fájdalmat; szóval ez a Buddha of cool teoretikus nincs igazán jó véleménnyel az Internetről, sőt magáról a számítógépről sem: a jövő Virtuális Embere "testi és kétségtelenül szellemi nyomorékká válik" - nyilatkoztatta ki Orgia után című cikkében.
A nagy posztmodern guru - Baudrillard -, aki azért önmagát nem tartja POMO-nak, pedig kultúránkban mostanság éppen ő hirdeti a legszélsőségesebb hangon, hogy semmi nincs, a modern véget ért, és egy olyan orgia után vagyunk, ahol már minden csúfságot és jót elkövetett az ember, ami egyaránt okoz élvezetet és fájdalmat; szóval ez a Buddha of cool teoretikus nincs igazán jó véleménnyel az Internetről, sőt magáról a számítógépről sem: a jövő Virtuális Embere "testi és kétségtelenül szellemi nyomorékká válik" - nyilatkoztatta ki Orgia után című cikkében.

Baudrillard-ral szöges ellentétben az Internet-reklámipar üzleti érdekeltségből fakadó cukormázas álláspontja érthető: legyen az Internet az a nyalóka, amelynek a jövőben majd a legtöbb szuvas fogat köszönhetjük, ők pedig a legtöbb bevételt, guruló érmékben és ropogós papírpénzekben vagy éppen a jövő tisztán elektronikus valutanemeiben. A játszmába, melynek végül is a mi későbbi életünk a tétje - és persze az, hogy tudunk-e majd pizzát rendelni a neten, távkonferenciázni vagy netán virtuálszeretkezni -, vékony hangon bele-belekiabál néhány normális hálózatkutató is, akik józanságot színlelve megálljt parancsolnának: nem ártana a sok jövőbe vetített marhaság helyett végre a valósággal is foglalkozni, hogy valójában mi és milyen a net.

Ha ezt

a három hangot

(pro és kontra, valamint az empirikusok) egy szobába zárnánk - mert ne gondolja senki, hogy nem kiabálnak el egymás mellett, csak azt hallva meg, amit saját maguk mondanak egyre rekedtebb hangon -, kibontakozhatna végre valami értelmes párbeszéd. Egyelőre azonban, azon túlmenően, hogy nem igazán akar szóba állni senki senkivel, azért mégis a reklámipar az, amely a legnagyobb hatással van a laikusokra - értsd: akik még nem számítógéppel etetik a disznót az ólban - és formálja az Internetről kialakított képet a közvéleménynek nevezett masszában. Ezért aztán könnyen belátható, hogy nem babra megy a játék, mert amit most a jövőként vizionálnak itt nekünk, könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat, legitimálhatja a jövendő netes fejlesztéseit, és hiába hadakozunk Oidipuszként sorsunk ellen, a végén ülhetünk majd elvakultan a gépünkhöz kötve, miközben a háztartási droid kávét főz odakint a konyhában.

A reklámipar

tudatipar, amely fogyasztásunkat és fogyasztói létünket, szükségletkielégítésünket és vágyainkat determinálja. A kifejezésmód, amelyet használ, széles társadalmi körben elfogadott normákon alapul, előfeltételezései feltehetően általunk is elfogadottak, és olyan viselkedési formákat és gondolkodásmódot, felfogást sugallnak, melyek végeredményben a társadalom önmagáról alkotott képét adják. Mivel a reklámkészítő sem láthat mást, mint ami a fejében van, minden azon múlik, hogy úszkál-e odabenn valami. Az Internet pedig sokcsatornás tömegkommunikáció a levelezéstől a hirdetőtáblákon és az egyidejű párbeszéden át a szörfözgetésig és a böngészgetésig. Ezek a formák, tehát maga az Internet, a kommunikációkutatók szerint öt meghatározó tulajdonsággal írhatók le. Mégpedig: multimédikusak, hipertextuálisak (nonlineárisak), csomagkapcsolt átvitellel működnek, egyidejűek és interaktívak. Az azonban könnyen belátható, hogy ezekkel a fogalmakkal, amelyeket igazából csak kevesen értenek meg, laikusoknak nem lehet eladni egy szolgáltatást.

A hazai internetes reklámok legtöbbje tehát teória helyett kétféle "just for YOU" pátosztól hangos; egyrészt azokat a cégeket célozza meg, ahol az Internet bevezetésének munkahelyi szükségszerűség az oka, és ezzel egyidejűleg megtörténik egy intranet (belső, vállalati hálózat) kiépítése is, másrészt azokat a kisfogyasztókat szándékozza megfejni, akiknek már van számítógépük, de arról, hogy mi is az az Internet, halványlila gőzük sincs, viszont nagyon akarják már a kukacot. Nehezíti a dolgukat, hogy a megcélzott fogyasztói csoportok nehezen átejthetők, mivel videójátékokon és a Csillagok háborúján szocializálódtak és nőttek fel, Primokon, Spectrumokon és Commodore-okon tanulták a hackerkedés csínját-bínját.

A nagy kasza

lehetőségét természetesen az első társaság hordozza, itt lehet óriási pénzeket akasztani, az ismeretterjesztés pedig megspórolható: egyenest a szeme közepibe lehet mondani a legkülönfélébb szakkifejezéseket a kedves vevőnek, mert érti. Ezek a reklámok a szükségszerűséggel operálnak: az információs társadalomban az információ szükséglet, az azonnali problémamegoldás alapja, az erőforrások kibővítésének lehetősége és a többi, és a megbízhatóság, gyorsaság, költségek és még ki tudja, mi minden az, ami igazából érdekli az ügyfelet.

A másik, az előzőnél jóval szerényebb lehetőségekkel rendelkező potenciális vásárlói kör saját számítógéppel rendelkezik otthon, és már belekóstolt az információs szupersztrádán való száguldozásba. Ennek a körnek nincs igénye intranetre és speciális szolgáltatásokra, a hangsúly a modemen, a percdíjon, az előfizetési díjon, a vonal minőségén és ilyesfajta gyarló anyagi tényezőkön van. A nekik szóló reklámok a "nem mindegy, milyen biszbaszt használsz" jegyében foganó szlogenekről ismerhetők fel.

Végül a hülye Internet-reklámozó sem ezt, sem azt a réteget nem célozza meg, csak lődöz vaktában a térben, retorikáját "a világháló az ilyen meg olyan fasza" izzadságszagú önmegértetés jellemzi.

- robesz -

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.