A Vidám Parkban a korszerűsítési húzások ellenére sem múlik az idő. Mintha mindig ilyen lett volna, pedig felszereltek egy csomó új játékszert, a kiszolgáló személyzet pedig bármelyik butikban vagy vendéglátóipari egységben megállná a helyét: barátságtalanok, állandóan meg vannak sértődve, vagy egyszerűen csak panoptikumi figurának adják ki magukat. Az árak is döbbenetesek, egy hullámvasúti menetért kétszáz forintot kérnek, a dodzsem százötven, de még a Hernyóra is csak egy százasért lehet felszállni. Mégis, időnként érdemes kilátogatni ide, és ha a nosztalgikus ligeti unaloműzés szerencsével párosul, olyan élményekben lehet részünk, mint amilyen a legutóbbi szombaton volt, föld napjás, ringlispílavatásos tavaszi délelőtt.
A "Föld Napja - Zöldebb Földet!" elnevezésű rendezvény mögött a szórólap szerint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium állt, valamint olyan támogatók, mint a Fővárosi Gázművek Rt., a Fővárosi Csatornázási Művek Rt., a Fővárosi Kéményseprőipari Kft., a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. és még sokan mások. Mégis, amikor a színpad mellett a részletes program felől érdeklődtünk, csupán annyi volt a válasz, hogy
"keressék meg az emeszpéseket, azok bérelték ki a helyet!"
Csodálkozásunkat látva a hostesskülsejű hölgy gyorsan hozzátette, hogy "na és a minisztérium", de akkor már észrevettük, hogy a színpad mellett felállított három pavilonocska közül az egyikre az van írva, hogy Baloldali Ifjúsági Társulás, ahol buzgó fiatalok álltak a javarészt kiskorúakból álló érdeklődők rendelkezésére. A nagyobbaknak környezetvédelmi totót kellett kitölteniük, a kisebbek pedig egy rendkívül hatásos játék részesei lehettek:
papírgalacsint kaptak az egyik ifjú baloldalitól,
és ezt kellett bedobniuk a pavilon oldalára szerelt szemetesbe, amúgy Michael Jordan módjára. A játék pedagógiai üzenete egyértelmű volt, a kis szemétkosarasok pedig BIT-zsebnaptárral, illetve egy laza kis propagandaanyaggal gazdagabban térhettek haza. Ez utóbbiból a már olvasni tudók egyebek között megtudhatták, hogy a "BIT egy csapat, amely bulizik is és nem is keveset", sőt a szervezet pontos címe és telefonszáma is rajta volt egy "ugye most már tudod, hol a helyed?" kérdés társaságában. A diszkrét kis kampányhoz ekkor még egy fúvószenekar adta a háttérzenét, akik a Strangers In The Night és a My Way című Frank Sinatra-örökzöldek mellett már Brian Adams Robin Hood-os dalát is fújták, ám ők hamarosan eltűntek bérelt Ikarus buszukban, átadva helyüket a Rátkai Márton Zenei Műhelynek. A hippinek öltözött fiatal énekes-táncos társaság először arról dalolt, hogy micsoda borzalmak vannak a földön, de a későbbiekben enyhült a mondanivaló, jött a SŸsŸ, a s‡rk‡ny és a Hair-blokk,
majd a színpad mögött feltűnt Baja Ferenc,
aki, mint a délelőtt fénypontja, azért jött, hogy gyerekfórumot tartson. A környezetvédelmi miniszter a helynek megfelelő öltözékben jelent meg, hintáslegényre vette a figurát: hónaljban vágó szövetnadrágot viselt metálzöld nadrágtartóval meg a helyszínen 600 forintért megvásárolható "Föld Napja - Zöldebb Földet!" feliratú pólót, tényleg csak a keménykalap hiányzott a fejéről. Ezzel a külsővel valószínűleg nem zavarták volna ki a műteremből, amikor az 1978-as 100 Folk Celsius-lemezborító készült, de ez már részletkérdés, hiszen Baja pajtás számára most a kicsik voltak a fontosak, azok előtt meg fölösleges öltönyben mutatkozni. A laza miniszteri megjelenés persze megtette hatását, és a színpad előtt tolongani kezdett legalább ötven gyermek különféle tartozékaival, szülővel, nagyszülővel, tanító nénivel. Az első kérdés úgy hangzott, hogy "és a bácsi honnan jött?", mire Baja Ferenc a következőket találta válaszolni: "Most majdnem otthonról jöttem. Voltam a televízióban, ott beszélgettünk egyet - majd látjátok holnap A HŽtben - arról, hogy legyen-e az Õrségben nemzeti park, vagy ne legyen az Õrségben nemzeti park."
A titok sajnos nem derült ki, ugyanis a miniszter azonnal kérdésbe váltott, "tudod, mi az a nemzeti park?", majd a helyes válaszadó kapott egy zsebnaptárt, amelyen feltüntették az úgynevezett "zöld napokat" a Víz Világnapjától a Takarítás Világnapjáig. Ez remek puskának bizonyult ahhoz, hogy Baja Ferenc dátumokra irányuló kérdéseket tegyen fel az egybegyűlteknek, és persze ajándékokat is osztogathasson egy Nagy Bandó András kinézetű, panyókára vetett zakós fiatalember társaságában, aki néha olyanokat talált mondani, hogy "ez fajáték, miniszter úr", néha pedig megpróbált - kevés sikerrel - tapsot szítani a közönség soraiban, például akkor, amikor a miniszter jojózni kezdett, és a következőket mondta: "Rosszabb, mint egy parlamenti fölszólalás."
Az akció mellett megtudhattuk azt is, hogy mi a különbség a gyümölcsfa és a rendes fa között, hogy a komlói gyerekek úgy tehetnek a legtöbbet azért, hogy ne legyen szennyezett a levegő, ha fontos értéknek tartják, hogy kevesebbet közlekedjünk autóval, hogy sokáig éljen a szelektív hulladékgyűjtés, hogy a társadalom nehezen fog megváltozni. Szó volt még a miniszter erdőben töltött gyermekkoráról, id. Baja Ferencről, az erdészről, a róla elnevezett Baja-féle erdőről, mókusokról, nyulakról, őzikékről, algákról, de aztán a Nagy Bandó-kinézetű diszkréten megjegyezte, hogy "kezdődik az ünnepség, miniszter úr", minek következtében Baja Ferenc egy frappánsan lezárt körmondat végén búcsút intett a sok-sok ajándékkal leterhelt nézőseregnek és elindult a körhinta irányába, átadva a terepet olyan nívós produkcióknak, mint DJ Maci vagy Rév Tamás zenés gyermekversei.
"A körhinta békebeli építői gondos munkát végeztek, hiszen 90 évig eredeti formájában tudott működni. Napjainkra azonban elkerülhetetlenné vált az értékes,
régi ringlispíl
felújítása. (...) A felújítás harmadik, utolsó szakasza zárult le most", olvashattuk a körhintaavató sajtóanyagában. Baja Ferencnek pedig, ha már úgyis ott volt, hiba lett volna lemaradni az eseményről, noha az, hogy a hangulatos játékszer átadása összefolyt a környezetvédelmi dzsemborival, minden bizonnyal csupán a véletlennek volt köszönhető. A környezetvédelmi miniszter mindenesetre díszvendégként beállt a ringlispíl közepére, kvartetté bővítve így a dr. Schiffer Jánosból (Budapest főpolgármester-helyettese), Tari Juliannából (a Vidám Park Rt. igazgatónője) és Ráday Mihályból álló triót.
Protokoll ide vagy oda, az avatási ceremónián azért dr. Schiffer János volt az, aki a főváros nevében átvette az egyébként 1906-ban készült szórakoztatóipari eszközt. "Ez a körhinta sok mindenkit megihletett már, elődjéről Vajda János, a lírikus írt, és a forgást a Föld forgásához hasonlította, de írt Molnár Ferenc is egy darabot, a Liliomfit", mondta a főpolgármester-helyettes, és a perecet majszoló, pezsgőt kortyolgató konszolidált vendégsereg elnézte neki ezt.
Aztán beindult a zene, forogni kezdtek a rugóslovak, angyalhintók, a felújítás ötletgazdája, Ráday Mihály visszaemlékezett ("amikor itt járt a brit nagykövet úr, mondtam neki, hogy ezt a helyet eredetileg Angol parknak hívták, erre ő azt mondta, ad egymillió forintot, így kezdődött a felújítás"), egy mikrofont szorongató nő pedig odalépett Baja Ferenchez, és határozottan kijelentette: "Most pedig én el fogom önt rabolni." Az ünnepélyes átadást követően a Vidám Parkban ólálkodók ingyen körhintázhattak, de persze a Föld Napja buli is tartogatott még meglepetéseket, például az állatos viccek és poénok versenyét vagy a testfestést, minek következtében a délután előrehaladtával egyre több furcsán sminkelt gyerkőcöt lehetett látni a helyszínen.
Ekkor már a vége felé jártunk. A színpadon éppen Xantus Barbara erőlködött, hogy ugyan soroljanak már fel néhány musicalt, amiben ő szerepel, majd a látványos kudarc nyomán közös éneklésre szólította fel a közönséget. Az engedelmes publikum pedig rázendített: "Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat."
Az együtt éneklés örömét csupán egy erdészruhás férfi káromkodása zavarta meg, aki földre hullott mobiltelefonját porolta bőszen.
- legát -
