A Sex Pistols újraegyesülése csupán egy karaoke mű volt.
Az Asian Student Association levelezőlistájáról
Az éneklés apokalipszise, azaz a karaoke mint csodás élő zenei szórakoztató műfajfenomén, amely nálunk is kitört már az érettségi bankettek keretei közül, természetesen japán találmány. Ne mondja senki, hogy a résszemű cyborgok semmit nem találnak ki, csak mindent tökéletesítenek. A japán karaoke szó nemhogy világszerte ismertté vált, de már az Oxford értelmező szótárba is bekerült. A szórakozás egy olyan partikuláris formáját jelenti, amely japán üzletemberek rekreációs test- és léleknevelési tevékenységeként kelt életre eredetileg, úgy, hogy amikor kollégáikkal a gyárból hazafelé tartottak munka után, beugrottak a közeli bárba, és népszerű dalokat énekelgettek tengeren túli rocksztároktól vagy fantom japán popelőadóktól.
Ez egészen más volt, mint otthon, zárt rizspapír ajtók mögött, az asszony spraydobozával a kézben a tükör előtt tátogni. Az instant bársztársághoz tényleg kell tudni minimálénekelni, de legalább ritmusérzékre szükség van ahhoz, hogy az éneklő beléphessen a kíséretbe. Plasztikai műtétre viszont tényleg semmi szükség, elég, ha a többiek szorgalmas tetszésnyilvánítása nyomán néhány percre hihetővé válik, hogy az énekes az ujja köré csavarta az egeket. A karaoke húsz éve szórakoztatja így a bárnépséget; ahogy az Keleten már nem kérdéses, szilárdan beleette magát a lakossági szórakoztatásba és messze túlmutat korunk bármely progresszív zenei divatirányzatán.
A karaoke szóösszevonás eredménye: a "karappo", azaz üres és az "okesutura", vagyis színpad szó rövidítése. A zenekartól magára hagyott színpadon a dalkíséret és a vokál szól gépről, miközben egy árva, de vidám énekes tölti ki az értelemszerűen egyre fogyatkozó teret. Üzleti szempontból nem elhanyagolható, hogy egy vasúti hálókocsiban is lehetséges karaoke-partyt rendezni.
Japán-szerte az a mítosz járja, hogy az alkalmazott karaoke egy Kobe városbeli snackbárban kezdődött, ahova a vándorgitáros egy este betegsége miatt nem tudott eljönni a fellépésre, a jól felszerelt báros pedig otthoni kis stúdiójában szalagokat preparált az énekesnek, aki jobban élvezte így énekelni a dalokat, mint élő kíséretre.
*
Japán első szupermarketje Kansai körzetben épült fel: innen híresültek el az instant nudlik, illetve az automatizált zsilipkapuk. Ebből a körzetből való az ország divattrendjeinek diktátora, Kobe városa. Mióta kikötőit megnyitotta a világ kereskedelme számára (1868), Kobe lett a nemzetközi tranzakciók vezető színhelye; rengeteg külföldi érkezett ide jazzfesztiválokra, partykra, hogy terjessze majdan a karaoke-pestist túl a tengeren.
A japánok ősidőktől fogva szeretik a partykat, amelyek úgy telnek náluk, hogy valaki énekel, a többiek meg tapssal követik a ritmust, ezzel téve barátságosabbá a légkört. Az soha nem volt tényező, hogy jól énekel-e, vagy nem. Ha hamis, akkor hangosabban énekel. A japánok nagyon türelmesek másokkal, és ők maguk sem szégyenlősek, ha szereplésre kerül a sor. A karaoke végleges formájában a városok éjszakai szórakozónegyedeiben született meg, ahol természetellenessé vált másokat hallgatni, amikor a vendégek is szeretnek énekelni.
Az éneklés illúziója innen datálva teljes, cégkatonáknak stimuláló drogként is működik. Az üzletemberek a technika fejlődésének köszönhetően hamar kaptak rajta, és kifejlesztették a karaoke boxbizniszt: kísérő-CD-kkel dolgoznak, és a videóklipeket tévé-monitoron pörgetik dalszöveg-feliratokkal. A családi használatú karaoke-készlet is népszerű lett, mindössze egyetlen akadálya van az elterjedésének: mégpedig hogy a japán házak közel vannak egymáshoz, és még mindig többnyire fából épülnek, így elég zavaró lehet, ha valaki éjszaka mikrofonnal erősíti hangját a szomszédban. Emiatt muszáj karaoke-kamrákat létrehozni: ezek elszigeteltségében bárki szívből jövően énekelhet. Az első ilyen kamra 1984-ben jelent meg, kimustrált hűtőkocsiból átalakítva.
A zárható karaoke-helyek fiatalkorú gaztevők menedékévé váltak, a családi kommunikáció dalos formáját előnyben részesítve családösszetartó tényezők lettek, segítve a generációs szakadékok áthidalását. A karaoke kiterjedt Koreára, Kínára, Délkelet-Ázsiára és Nyugatra is, ahol elsősorban a nyelvtanulásban lett nagy szerepe. A társadalmilag igen érzékeny finnek majd megőrülnek érte, egyetemi klubok már nem is léteznek nélküle, akárcsak nálunk a Közgáz Klub, ahol ottjártunkkor ugyan maguk a szervezők énekelték az első tíz számot, háttal a közönségnek, de azután elszabadult a pokol. Az ázsiai diákok terjesztik mindenütt a világon, háziasszonyok böngészik otthon a helyi klub közreadott listáját és gyakorolják a Stairway to the Heavent.
Így válik egyre kalandosabb szórakozássá e látszólag halva született, ám több hullámban feltörekvő műfaji paradoxon.
- sisso -
