Budán, a rövidke Roham utcán körülbelül egy perc alatt lehet végigmenni. A Déryné cukrászda neoeklektikus portálján meg szemközt egy évek óta a háza tetején búsuló, jaffatekintetű német juhászon kívül közben mindössze egy homályos fodrászüzlet kirakata a látványosság. Ez a műemlék bolt azonban titokzatosabb, mint a cseresznyetorták meg az említett blöki együttvéve. Egy magányos fodrász néni szomorkodik, vagy inkább csak állandóan emlékezik benne. Ha megkérdeznék tőle, hogy: "Tessék mondani, van múzeum errefelé?", biztos nem mondaná azt, hogy, ha felnéz, kedves, ott van a Vár, hanem körbemutatna az üzletben. Ha valaki addig még nem vette volna észre a nem hivatalos fodrászmúzeumot: ódon hangulata ellenére ez egy működő üzlet. Nem szabadna majdan új fodrász kezére adni, elnézve, ahogy az csillagközi lila álomcsempékkel ad helyt a hiú ábrándoknak, hogy még kétezerötvenben sem terjed el valami hiperallergia, amitől már senkinek nem lesz szüksége hajszárításra, valamint hogy nem a Sommer parókaüzleté a jövő. Itt nyugodtan össze lehetne gyűjteni a magyar fodrászmesterség ereklyéit, mielőtt már a patinás nullásgépre is kezdenének alkudni.
Egyelőre bármikor be lehet ugrani egy megnyugtató hidegdauerre vagy egy elmélyült, hosszas peroxidálódásra annak, aki rögeszmésen hisz a haj rendületlen regenerálódó kedvében. Vagy mosatás ürügyén, akár csak egy időkiruccanásra azoknak, akik megpihenni és hajhagymáikat féltve WU sampont szagolni vágynak.
A magányos üzletasszony egy életre szóló frizurakészítési kedvtől fűtve harminckilencben jött férjhez az akkori borbélyságba. Ekkor lett koedukált, majd kizárólag női fodrászat a helyiségből. Egy darabig még fizették a másik, a stafírunggyűjtő, lebombázott női fodrászat bérleti díját, míg hirtelen fordulattal rommá nem nyilvánították azt.
A jelenlegi üzlet márványburkolata egy akkori fusiakció finom művű eredménye a Vár márványtermének olasz származású nyersanyagából, amiért cserébe ingyenvágás járt az olaszoknak. A segédlevél már rég szakmába hajlott, amikor olyan vendégek jártak ide ondoláltatni vagy bubisítani, mint a Zichy grófné vagy Kosztolányiné a Logodiból, elkerülvén a hajnali részegséget.
"A grófné angyal volt - mondja Anna néni -, a háború után már alig volt pénze fodrászra. A kitelepítés előtt még ide, a szemben lévő varrodába dolgozott be, hogy eltartsa a csípőtöréses férjét meg a három gyermekét, aztán egyik vidéki cselédje fogadta be őket. Szerény és kedves volt, szerették az emberek. A mai napig el tudnám készíteni a frizuráját, egyébként is nagyjából emlékszem a volt vendégeim hajára. A Kosztolányinénak például mindig hollófeketére kellett festenem a haját. Az furcsa, markáns nő volt, bejött, alig köszönt, annyit mondott, hogy: festés, ondolálás, és nagyokat köpött a kezében lévő újság már elolvasott lapjaira, majd összegyűrte és kidobta." Anna néni kacagva harákol, hogy utánozza az írófeleséget, mialatt kezére gumikesztyűt húz. "Kibírhatatlan volt" - suttogja. Napokig lehetne hallgatni a vendégekről szóló történeteit, de közben ott az aktuális nyírás, kell a dauer meg a szín a hajnak, és a beérkező hölgyek türelmetlenek, jóllehet nyugdíjasok. Azért egy darabig még faggatom a nénit, lábatlankodva.
"A háború alatt lövés érte a szép tükröket, de pótolhatatlanok" - meséli, így egy festőművész vendég a repedéseket átfestette futórózsává, megmentve ezzel az értékes darabot az enyészettől és újabb műalkotással gazdagítva a fodrászatot. Igen nehéz időszak köszöntött az üzletre az államosítás idején, mégis sikerült elkerülni a szövetkezetbe való belépést. Legjobb védekezés a támadás: a néni mindennap elolvasta Rákosi vezércikkét a Népszabadságban, hogy tanuljon, és mivel a vezér azzal operált, hogy a maszekokat meg kell győzni a jövő egyetlen biztos útjáról, a kollektivizálásról, a néni mindig hivatkozhatott arra, hogy őt még nem győzték meg. Sőt feljelentette a feljelentőit. Záróra helyett biztosítékként türelmi idő volt kiszabva a kliensek részére, hogy ne vizes hajjal, esetleg fixálatlan dauerrel kelljen távozniuk. Hol a kollégák valamelyike mint daueridőtartam-szakértő, hol a közeli pártiroda egy megbízottja mint türelmiidő-specialista figyelte az üzletet. Erre Anna néni bement az irodára meg a kerületi iparhatósághoz is, hogy észrevételezze üzletének fixírozásából eredő nyugtalanságát. Néztek a jó fodrászra, mint valami könnyező pócsi Szűzmáriára, mit képzel itten, mit valótlankodik nekik.
Aztán jött az ellenforradalom, a csinibabák kora, a frizsideres évek, és egy kisebb rendszerváltás is történt, ám Anna néni semmin nem döbbent meg többé. Reggel kinyitott, este bezárt, csak az utcán történtek néha furcsaságok. Bent a sok évtizedes hajszárítók, ollók, hajsütővasak működtek olajozottan, jegyre, készpénzre egyaránt. Lassan megjelentek az ifjú filmesek történelmi jeleneteket forgatni, és a néni vágott nekik is.
Ma már csak csendben szolgáltat tovább picit a porköves ablakok mögött.
- sisso -
