Ûrszekerek (Műholdbalhék)

  • - bodoky -
  • 2000. június 1.

Tudomány

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Alighogy a több halasztás után felbocsátott Atlantis űrrepülőgép az utolsó pillanatban sikeresen magasabb, biztonságos pályára vontatta a vészesen süllyedő új nemzetközi űrállomás-kezdeményt, a múlt hét végén drámai bejelentést tett a NASA: két héten belül le fogják szedni a Compton űrlaboratóriumot, mert a 17 tonnás, 600 millió dollár értékű műszer egyre kevésbé hagyja magát távirányítani. A CGRO-t (Compton Gamma Ray Observartory) 1991-ben állította pályára szintén az Atlantis, ez volt a legnehezebb rakomány, amit valaha is egy darabban űrsiklóra pakoltak. A Nobel-díjas fizikus és gammasugárzás-guru dr. Arthur Holly Comptonról elnevezett szerkezetben négy különböző, a nagy energiájú sugárzások detektálására hivatott műszer kapott helyet, a mérési eredmények az eltelt kilenc év alatt forradalmasították a kvazárokról, a szupernóvákról és a fekete lyukakról rendelkezésre álló ismereteket.

Egy ekkora darab vas azonban nem ég el a légkörben csak úgy, és mióta a Compton három giroszkópja közül egy felmondta a szolgálatot, a NASA aggódni kezdett a földlakók testi épsége miatt. Két giroszkóppal a szonda még irányítható, de ha csak egy marad, az olyan, mint az orosz rulett - emlékezetes, hogy a Mirt megelőző Szaljut-sorozat utolsó darabja, a 40 tonnás Szaljut-7 1991-ben Chilére zuhant, de szerencsére csak a birkaállományban tett kárt egy gyéren lakott területen. A NASA pontos becslést is közreadott arról, mekkora az esélye, hogy valakinek a fejére esik egy ekkora darab, a hangsebesség tízszeresével száguldó, fehéren izzó csúcstechnika: két giroszkóppal egy a huszonkilencmillióhoz, egy giroszkóppal viszont egy a négymillióhoz az emberhalál valószínűsége - tehát csekélyebb, mint egy átlagos hétvégén a magyar autóutakon. Mivel a CGRO műszerei még kifogástalanul működnek, néhány csillagász mozgalmat indított a június 3-ára kitűzött megsemmisítő manőver ellen: Jim Ryan fizikaprofesszor, a projekt régi motorosa például amerikai szokás szerint a szenátus illetékeseinek zaklatására buzdít az interneten. A felháborodott csillagászok szerint a döntés csak a tavalyi Mars-kudarcok után kínos helyzetbe került PR-osztály pánikreakciójának köszönhető, ráadásul a Comptonra most van igazán szükség, amikor a Nap gammasugárzásának szintje nemsokára 11 éves ciklusának csúcsára ér.

Hasonló ellenállást váltott ki az alig egy éve felbocsátott Iridium holdak leszedésének ötlete is: miután az anyacég gyorsan, végleg és menthetetlenül csődbe ment, a világtörténelem legdrágább tűzijátéka van készülődőben. A tervek szerint a 66 darab, összesen 5,5 milliárd dollár értékű telekommunikációs holdat a légkörbe vezetik. A "Save Our Satellites" nevű civil szervezet ezzel szemben köztulajdonná akarja nyilvánítani a műholdakat, és adományokat gyűjt a hálózat fenntartására - a csillagászoktól nem valószínű, hogy nagyobb összegeket kapnak, mert az alacsony orbitális pályán keringő bázisállomások zaja sokat rontott a földi telepítésű rádióteleszkópok érzékenységén.

Kinek a műhold, kinek az űrállomás: a legnagyobb indulatokat a Mir tervezett megsemmisítése kavarja. A szovjet űripar elaggott primadonnáját évek óta az amerikai állam pénzéből tartják fenn, de a közös űrrepülőgépes-összekapcsolódásos program tavalyelőtt véget ért. A NASA ma már nyíltan sürgeti az oroszokat, hogy szabaduljanak meg a Mirtől, és inkább a nemzetközi űrállomás építésére koncentráljanak, egy nemzetközi befektető csoport azonban ismét mentőövet dobott Bajkonurnak. A MirCorp fejenként 20 millió dollárért űrturistákat fogadna, és filmforgatásra is készülnek a fedélzeten. A cég első körben finanszírozta annak a két orosz kozmonautának az útját, akik június közepéig foltozgatják a lyukakat. Az még nem tudható, hogy a MirCorp meddig és milyen mértékben állja az évi 250 millió dollárra becsült fenntartási költségeket, de a Mir egyelőre fent marad. Ha pedig már végképp nincs tovább, a rajongótábor szerint veszélytelenebb és kifizetődőbb is lenne fent szétszedni, lehozni, és darabokban eladni szuvenír gyanánt, mint a berlini falat.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.