Ûrszekerek (Műholdbalhék)

  • - bodoky -
  • 2000. június 1.

Tudomány

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Alighogy a több halasztás után felbocsátott Atlantis űrrepülőgép az utolsó pillanatban sikeresen magasabb, biztonságos pályára vontatta a vészesen süllyedő új nemzetközi űrállomás-kezdeményt, a múlt hét végén drámai bejelentést tett a NASA: két héten belül le fogják szedni a Compton űrlaboratóriumot, mert a 17 tonnás, 600 millió dollár értékű műszer egyre kevésbé hagyja magát távirányítani. A CGRO-t (Compton Gamma Ray Observartory) 1991-ben állította pályára szintén az Atlantis, ez volt a legnehezebb rakomány, amit valaha is egy darabban űrsiklóra pakoltak. A Nobel-díjas fizikus és gammasugárzás-guru dr. Arthur Holly Comptonról elnevezett szerkezetben négy különböző, a nagy energiájú sugárzások detektálására hivatott műszer kapott helyet, a mérési eredmények az eltelt kilenc év alatt forradalmasították a kvazárokról, a szupernóvákról és a fekete lyukakról rendelkezésre álló ismereteket.

Egy ekkora darab vas azonban nem ég el a légkörben csak úgy, és mióta a Compton három giroszkópja közül egy felmondta a szolgálatot, a NASA aggódni kezdett a földlakók testi épsége miatt. Két giroszkóppal a szonda még irányítható, de ha csak egy marad, az olyan, mint az orosz rulett - emlékezetes, hogy a Mirt megelőző Szaljut-sorozat utolsó darabja, a 40 tonnás Szaljut-7 1991-ben Chilére zuhant, de szerencsére csak a birkaállományban tett kárt egy gyéren lakott területen. A NASA pontos becslést is közreadott arról, mekkora az esélye, hogy valakinek a fejére esik egy ekkora darab, a hangsebesség tízszeresével száguldó, fehéren izzó csúcstechnika: két giroszkóppal egy a huszonkilencmillióhoz, egy giroszkóppal viszont egy a négymillióhoz az emberhalál valószínűsége - tehát csekélyebb, mint egy átlagos hétvégén a magyar autóutakon. Mivel a CGRO műszerei még kifogástalanul működnek, néhány csillagász mozgalmat indított a június 3-ára kitűzött megsemmisítő manőver ellen: Jim Ryan fizikaprofesszor, a projekt régi motorosa például amerikai szokás szerint a szenátus illetékeseinek zaklatására buzdít az interneten. A felháborodott csillagászok szerint a döntés csak a tavalyi Mars-kudarcok után kínos helyzetbe került PR-osztály pánikreakciójának köszönhető, ráadásul a Comptonra most van igazán szükség, amikor a Nap gammasugárzásának szintje nemsokára 11 éves ciklusának csúcsára ér.

Hasonló ellenállást váltott ki az alig egy éve felbocsátott Iridium holdak leszedésének ötlete is: miután az anyacég gyorsan, végleg és menthetetlenül csődbe ment, a világtörténelem legdrágább tűzijátéka van készülődőben. A tervek szerint a 66 darab, összesen 5,5 milliárd dollár értékű telekommunikációs holdat a légkörbe vezetik. A "Save Our Satellites" nevű civil szervezet ezzel szemben köztulajdonná akarja nyilvánítani a műholdakat, és adományokat gyűjt a hálózat fenntartására - a csillagászoktól nem valószínű, hogy nagyobb összegeket kapnak, mert az alacsony orbitális pályán keringő bázisállomások zaja sokat rontott a földi telepítésű rádióteleszkópok érzékenységén.

Kinek a műhold, kinek az űrállomás: a legnagyobb indulatokat a Mir tervezett megsemmisítése kavarja. A szovjet űripar elaggott primadonnáját évek óta az amerikai állam pénzéből tartják fenn, de a közös űrrepülőgépes-összekapcsolódásos program tavalyelőtt véget ért. A NASA ma már nyíltan sürgeti az oroszokat, hogy szabaduljanak meg a Mirtől, és inkább a nemzetközi űrállomás építésére koncentráljanak, egy nemzetközi befektető csoport azonban ismét mentőövet dobott Bajkonurnak. A MirCorp fejenként 20 millió dollárért űrturistákat fogadna, és filmforgatásra is készülnek a fedélzeten. A cég első körben finanszírozta annak a két orosz kozmonautának az útját, akik június közepéig foltozgatják a lyukakat. Az még nem tudható, hogy a MirCorp meddig és milyen mértékben állja az évi 250 millió dollárra becsült fenntartási költségeket, de a Mir egyelőre fent marad. Ha pedig már végképp nincs tovább, a rajongótábor szerint veszélytelenebb és kifizetődőbb is lenne fent szétszedni, lehozni, és darabokban eladni szuvenír gyanánt, mint a berlini falat.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.