Ûrszekerek (Műholdbalhék)

  • - bodoky -
  • 2000. június 1.

Tudomány

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Két-háromszáz kilométer magasból két-háromezer méterrel tengerszint alá, feltéve, hogy sikerül pontosan célozni, és nem a Times Square-en landol valamelyik tűzgolyó. Egykor milliárdos érték, ma eltakarítandó űrszemét: ez a sors vár a Compton űrlaboratóriumra, az Iridium holdakra, sőt előbb-utóbb a Mir űrállomásra is. A kultikus, ám haszontalan űrtárgyak pályán tartása kockázatos és nagyon sokba kerül, pedig a veterán műholdakért nem kell súlyadót fizetni.

Alighogy a több halasztás után felbocsátott Atlantis űrrepülőgép az utolsó pillanatban sikeresen magasabb, biztonságos pályára vontatta a vészesen süllyedő új nemzetközi űrállomás-kezdeményt, a múlt hét végén drámai bejelentést tett a NASA: két héten belül le fogják szedni a Compton űrlaboratóriumot, mert a 17 tonnás, 600 millió dollár értékű műszer egyre kevésbé hagyja magát távirányítani. A CGRO-t (Compton Gamma Ray Observartory) 1991-ben állította pályára szintén az Atlantis, ez volt a legnehezebb rakomány, amit valaha is egy darabban űrsiklóra pakoltak. A Nobel-díjas fizikus és gammasugárzás-guru dr. Arthur Holly Comptonról elnevezett szerkezetben négy különböző, a nagy energiájú sugárzások detektálására hivatott műszer kapott helyet, a mérési eredmények az eltelt kilenc év alatt forradalmasították a kvazárokról, a szupernóvákról és a fekete lyukakról rendelkezésre álló ismereteket.

Egy ekkora darab vas azonban nem ég el a légkörben csak úgy, és mióta a Compton három giroszkópja közül egy felmondta a szolgálatot, a NASA aggódni kezdett a földlakók testi épsége miatt. Két giroszkóppal a szonda még irányítható, de ha csak egy marad, az olyan, mint az orosz rulett - emlékezetes, hogy a Mirt megelőző Szaljut-sorozat utolsó darabja, a 40 tonnás Szaljut-7 1991-ben Chilére zuhant, de szerencsére csak a birkaállományban tett kárt egy gyéren lakott területen. A NASA pontos becslést is közreadott arról, mekkora az esélye, hogy valakinek a fejére esik egy ekkora darab, a hangsebesség tízszeresével száguldó, fehéren izzó csúcstechnika: két giroszkóppal egy a huszonkilencmillióhoz, egy giroszkóppal viszont egy a négymillióhoz az emberhalál valószínűsége - tehát csekélyebb, mint egy átlagos hétvégén a magyar autóutakon. Mivel a CGRO műszerei még kifogástalanul működnek, néhány csillagász mozgalmat indított a június 3-ára kitűzött megsemmisítő manőver ellen: Jim Ryan fizikaprofesszor, a projekt régi motorosa például amerikai szokás szerint a szenátus illetékeseinek zaklatására buzdít az interneten. A felháborodott csillagászok szerint a döntés csak a tavalyi Mars-kudarcok után kínos helyzetbe került PR-osztály pánikreakciójának köszönhető, ráadásul a Comptonra most van igazán szükség, amikor a Nap gammasugárzásának szintje nemsokára 11 éves ciklusának csúcsára ér.

Hasonló ellenállást váltott ki az alig egy éve felbocsátott Iridium holdak leszedésének ötlete is: miután az anyacég gyorsan, végleg és menthetetlenül csődbe ment, a világtörténelem legdrágább tűzijátéka van készülődőben. A tervek szerint a 66 darab, összesen 5,5 milliárd dollár értékű telekommunikációs holdat a légkörbe vezetik. A "Save Our Satellites" nevű civil szervezet ezzel szemben köztulajdonná akarja nyilvánítani a műholdakat, és adományokat gyűjt a hálózat fenntartására - a csillagászoktól nem valószínű, hogy nagyobb összegeket kapnak, mert az alacsony orbitális pályán keringő bázisállomások zaja sokat rontott a földi telepítésű rádióteleszkópok érzékenységén.

Kinek a műhold, kinek az űrállomás: a legnagyobb indulatokat a Mir tervezett megsemmisítése kavarja. A szovjet űripar elaggott primadonnáját évek óta az amerikai állam pénzéből tartják fenn, de a közös űrrepülőgépes-összekapcsolódásos program tavalyelőtt véget ért. A NASA ma már nyíltan sürgeti az oroszokat, hogy szabaduljanak meg a Mirtől, és inkább a nemzetközi űrállomás építésére koncentráljanak, egy nemzetközi befektető csoport azonban ismét mentőövet dobott Bajkonurnak. A MirCorp fejenként 20 millió dollárért űrturistákat fogadna, és filmforgatásra is készülnek a fedélzeten. A cég első körben finanszírozta annak a két orosz kozmonautának az útját, akik június közepéig foltozgatják a lyukakat. Az még nem tudható, hogy a MirCorp meddig és milyen mértékben állja az évi 250 millió dollárra becsült fenntartási költségeket, de a Mir egyelőre fent marad. Ha pedig már végképp nincs tovább, a rajongótábor szerint veszélytelenebb és kifizetődőbb is lenne fent szétszedni, lehozni, és darabokban eladni szuvenír gyanánt, mint a berlini falat.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.