Október 20-án az amerikai versenyhivatal vizsgálatot indított a Microsoft ellen azoknak a szerződéseknek az ügyében, amelyeket a cég a gépeiket Windows operációs rendszerrel árusító nagy PC-gyártókkal kötött. A Microsoft ugyanis a Windows-licenc feltételévé tette az Internet Explorer böngészőprogram telepítését, és amikor az egyik nagy gyártó, a Compaq inkább a Netscape böngészőjét telepítette volna, egyik napról a másikra megvonták tőle a Windows telepítésének jogát. Ezeknek a szerződéseknek van egy titkos kitétele is, amely megtiltja a gyártóknak, hogy a Microsoft tudta nélkül működjenek együtt a hatóságokkal az ilyen és ehhez hasonló perekben. "A Microsoft szerződései a zsarolás ismérveitől sem mentesek" - nyilatkozta az egyik erős számítástechnikai lobbi főembere. Kínos vádak ezek, ugyanis a szoftveróriás az 1995-ös antitröszt-per során egy olyan megegyezéssel kerülte el a feldarabolást, amely megtiltja, hogy versenyellenes licencfeltételeket diktáljon a gyártóknak, például hogy más termékeit a Windows-licenc feltételeként jelölje meg. Gates a szoftveripar belügyeibe való durva állami beavatkozásként értékeli a minisztérium lépését, szerinte az Internet Explorer nem külön termék, hanem a Windows szerves része. Az "integrált szoftvertermékekre" vonatkozóan ugyanis kiskaput tartalmaz az 1995-ös megállapodás. Nem meglepő fejlemény, különösen Gates karriertörténetének fényében.
III. William Henry Gates
főiskolás korában az akkor még kezdetleges hobbi-számítógépekkel kezdett foglalkozni. A hardver összebarkácsolását meghagyta másnak, inkább a programírással törődött. Ezeknek a gépeknek a programozása nagyon különbözött az akkor már régóta létező - és komoly feladatokra használható - nagy gépekétől. Gyakorlatilag mindenben, memóriában, sebességben és perifériákban is igen korlátozottak voltak. Programozásuk nem eleganciát vagy mély ismereteket kívánt, sokkal inkább aprólékos "bitvadászatot", hogy a megoldást be lehessen préselni a gépbe. Az ifjú Gates felismerte, hogy a számítástechnikában amúgy képzetlen amatőrök körében népszerűek lesznek ezek a mikroszámítógépek. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy a primitív gép és a primitív felhasználó közé olyan programot kell illeszteni, amely a gép kezelhetőségét mindenki számára egyszerűvé teszi. Ez volt az első és talán a leglényegesebb lépés a siker felé, továbbá az a felismerés, hogy a mikroelektronika fejlődése miatt a gépek ára olyan mértékben fog zuhanni, hogy a szoftver drágább és sokkal nagyobb hasznot hozó termék lesz.
Az emberarcú számítógép megvalósítására a BASIC programozási nyelvet szemelte ki. Ezt John G. Kemény és Thomas E. Kurtz, a Dartmuth University munkatársai találták ki 1964-ben azért, hogy kezdőknek gyors startot adjanak a programozásban. Gates úgy gondolta, hogy a BASIC lehet a hobbigépek ideális felülete, és 1975-ben Paul Allennel (a másik alapító atya) írt egy BASIC értelmező programot, majd megalakították a Microsoftot. Elsőnek az MITS cég Altair gépén futott az MS Basic, mégpedig úgy, hogy Gatesék százalékot kaptak az eladások után. Ebben az időben kezdődött Gates küzdelme a szoftverkalózokkal: az MS-Basic forráskódját valaki ellopta a mikrobuszából.
Időközben a mikroelektronika olyan sebességgel kezdett fejlődni, hogy egy-két év alatt gyakorlatilag a legmodernebb gépek is elavultak. Az új modellek új programokat kívántak, amelyek ki tudják használni a megnövekedett teljesítményt. Ez a gyors elavulás alakította ki az
"éppen elegendő minőség"
elvét. Azaz nem kell a programnak hibátlannak lennie, elég, ha nagyjából működik. A számtalan kisebb-nagyobb hibával nem kell törődni, mert mire túl sok embert zavarna, már úgyis jön egy újabb verzió más hibákkal. Ezt a filozófiát tükrözik a Microsoft termékei a mai napig.
Big Blue, más néven az IBM 1981-ben megalkotta az IBM PC-t. Arra nem számítottak, hogy néhány ezernél több darabot fognak eladni belőle, ezért nem is nagyon izgatták magukat, hogy milyen operációs rendszer és programok kerülnek rá. Újat kifejleszteni - gondolták ők - nem éri meg, úgyhogy megnézték, mit lehet készen kapni. Először a Digital Research - hasonló gépekre készült - CP/M rendszerére gondoltak, de az üzlet nem jött össze. Állítólag Garry Kildall, a Digital Research főnöke inkább a sportrepülőjével szórakozott. Ez tette naggyá a Microsoftot. Gates kapcsolt, mert már tudta: aki kézben tartja az operációs rendszert, az mindent kézben tart. Az IBM nyitottá tette a PC-t, azaz PC-kompatíbilis gépet akárki gyárthat. Viszont a hardvereseknek igazodniuk kell a szoftverhez, hiszen csak akkor tudják eladni, ha futnak rajta a meglevő programok, és ennek alapvető feltétele, hogy menjen rajta az operációs rendszer. Ugyanakkor a felhasználói programok írói is kénytelenek ehhez igazodni, mert ha termékük nem megy a legnépszerűbb rendszeren, akkor nem tudják eladni. Tehát a Microsoft lecsapott a lehetőségre, megvett egy 86-DOS nevű rendszert, és átírta a kívánalmaknak megfelelően. Így született meg a PC-k operációs rendszere, a Microsoft Disk Operating System, az MS-DOS. Borzalmasan fapados volt, de a célnak - ismét - éppen megfelelt.
Amikor a fapad már nagyon nyomta a felhasználók fenekét, grafikus felhasználói felületet készítettek hozzá - ami szintén nem Microsoft-találmány. Gates - akinek a magánvagyonát ma 20 milliárd dollár körülire becsülik, és The Road Ahead című könyvének CD-ROM-mellékletén virtuális túrát tehetünk 30 millió dolláros, számítógép vezérelte vízparti házában is - mindig is zseniális volt abban, hogy
mások jó ötleteit
közepes kivitelezéssel hatalmas üzleti sikerré változtassa. A grafikus felület ötlete az 1983-as születésű Apple Lisából jött. Az első ilyen rendszerrel már 1979-ben megjelent a Xerox Alto, de csak 1984-ben tudott széles körben sikeres lenni az Apple Macintoshsal. A Microsoft első kísérlete a ´85-ben megjelent Windows 1.0 volt, amit inkább viccnek, mint operációs rendszernek lehetett nevezni. Egészen 1990-ig, a Windows 3.0 megjelenéséig nem is volt tényező, de ez a rendszer és 92-es javított kiadása, a Windows 3.1 azonnali siker lett. Fantasztikusan ügyes és erőszakos marketinggel sikerült sokakat meggyőzni, hogy ez az eléggé közepes termék az, amely kielégíti az igényeiket. A sokak között volt rengeteg szoftvergyártó is, akik rögtön elárasztották programokkal a Windows-platformot. Ez kulcsfontosságú volt, mert az összes Windows-ellenlábas azon bukott meg, hogy nem volt támogatottsága a felhasználói programok terén.
A Windows 3.x uralma 1995-ig tartott, amikor a felhasználók által kicsit feljebb helyezett lécet a még időben érkező Windows 95 tudta ismételten átvinni.
Közben a Windows-családfa is kettévált, megjelent az NT (New Technology), amely eredetileg az IBM-mel közösen fejlesztett OS/2 utódja lett volna. De a két cég együttműködése nem sokáig tartott. Az OS/2, amely az IBM-nél maradt, gyakorlatilag megbukott, főleg az elbaltázott marketing miatt. A Windows NT viszont egyre előnyösebb helyzetben van az eddig bevehetetlennek hitt munkaállomás- és szerverpiacon is.
A Windows pontosan megfelelt annak az elvárásnak, amelyet annak idején az MS Basic teljesített. A kezelhetetlen PC-t
egérkattintásnyi közelbe
hozta a titkárnőknek, főnököknek, háziasszonyoknak és mindenkinek, aki sosem látott még számítógépet. Hiába van nála szebb, jobb, gyorsabb és elegánsabb rendszer, a Windows pontosan az "átlag" szintjére lett belőve. Közben kialakult a Microsoft taktikájának egy új eleme: az új dolgokkal csínján kell bánni. Ki kell várni, hogy a piac mit szól egy újításhoz, majd az ötletet meg kell venni, vagy le kell másolni, és a kitalálót lesöpörni a piacról. Na persze ehhez sok pénz kell, de ebből ekkor már nem volt hiány Redmondban. Egy dolog van, amivel a Microsoft nem bírt, az Internet. Nem sikerült felváltani a Microsoft Networkkel, így életbe lépett a B-terv. Jelenleg első számú cél az Internet microsoftosítása - kerül, amibe kerül. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása a "böngészőháború" és a huzakodás a Java windowsosítása körül. Könnyen lehet, hogy Gates itt sem fog veszíteni, pedig a Java körül pereskedésig fajult a helyzet az ellenlábas Sunnal.
A Windows gyakorlati egyeduralma hatalmas előnyt jelent a Microsoftnak más programok fejlesztésében. Mindenkinél hamarabb tudják, milyen újdonságok lesznek az új Windowsban, és már akkor felkészülhetnek ezekre, amikor más fejlesztők még semmit sem tudnak. Gyakran érte az a - nem is alaptalan - vád a céget, hogy oprendszerének mások által nem ismert tulajdonságait használja fel jobb felhasználói programok írására. A konkurencia nyomására az amerikai kormány vizsgálatot indított a cég monopolisztikus törekvései ügyében. Egy ideig úgy tűnt, hogy hasonló sors vár a Microsoftra, mint a Standard Oilra a század elején, vagy az AT&T-re, amelyet 1985-ben hasonló indokkal feldaraboltak. Végül 1995-ben egyezség született, amelyben a Microsoft jogi kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy nem fogja az operációs rendszerek területén élvezett előnyét felhasználni más termékei érdekében.
Most azonban nem babra megy a játék: a hálózatosodó számítástechnika logikája azt diktálja, hogy elmosódjon a határ az asztalunkon zümmögő és a távoli számítógépek között, és
a böngészőprogram
- illetve amivé fejlődik - lehet a jövő számítógépének operációs rendszere. A jövő számítógépe pedig integrálni fogja a számítógép, a telefon és a televízió funkcióit, vagyis a böngészőprogram gyártója nagy befolyást nyer a telekommunikációs és a médiapiacon is. Ez a trend eljelentéktelenítheti a Windowst - hacsak nem integrálja a böngészőprogramot. "A Windows néhány éven belül nem lesz több, mint néhány kissé hibás eszközmeghajtó program gyűjteménye" - nyilatkozta Marc Andreesen, a Netscape technológiai igazgatója. A Netscape saját taktikáját fordította a Microsoft ellen: böngészőprogramját gyorsan fejleszti, és villámgyorsan terjeszti az Interneten. A Microsoft eleinte nem vette komolyan a fenyegetést, kivárt, illetve "hardverszinten", saját hálózattal akarta felváltani az Internetet. Elkésett - talán csak egy évvel -, az Internet-láz, a TCP/IP hálózatba csatlakozó gépek számának exponenciális növekedése meghiúsította terveit. Bár a Microsoft Network elérte az egymillió előfizetőt, a többi nagy online szolgáltatóval együtt (America Online, CompuServe) a kompatibilitás megőrzésének érdekében internetesíteni kellett - ott pedig a Netscape böngészőprogramja volt az egyeduralkodó. Gates tisztában van ezzel, mégis milliárdos befektetéseket eszközöl azokon a piacokon, amelyeket a böngészőprogram által biztosított fölény birtokában hódíthat meg igazán: bevásárolta magát a televízióra helyezhető web-böngésző dobozokat gyártó WebTV-be, a Comcast kábeltévé-társaságba, a globális műholdas hálózatot kiépítő Teledesicbe, a hollywoodi filmekhez effekteket gyártó DreamWorksbe. Egyre-másra vásárolja meg híres múzeumok és gyűjtemények anyagának digitális terjesztési jogát: mindez, a Slate online magazinnal és az NBC-vel közös MSNBC-vel kiegészülve, egy komoly multimédia-birodalom alapkőletételét sejteti. Mindezt veszélyezteti a mostani antitröszt-per.
A védelem tatikája pofonegyszerű: az 1995-ös megegyezés lehetővé teszi, hogy a Microsoft "integrált szoftvertermékeket" hozzon forgalomba, a Windows 95 és az Internet Explorer pedig ilyen. "Ezen az alapon még egy hamburgert is adhatnak hozzá" - füstölgött James Barksdale, a Netscape elnöke, aki Gatesszel ellentétben még emlékszik arra, hogy az Internet Explorer eredetileg nem volt a Windows 95 része. Az igazságügy-minisztérium "történelemhamisítással" vádolja az alperest, amely számos olyan dokumentumot prezentált, amelyekből kiderül, hogy már 1994-ben nyilvánosságra hozták, hogy a böngészőprogram a Windows része lesz. Bár ennek ellenkezőjére bőven van bizonyíték, a kínos helyzetbe került nagy PC-gyártók - köztük a korábban ellenkező értelemben tanúskodó Compaq is - olyan állásfoglalást tettek közzé, amely szerint a Microsoft soha nem akadályozta meg, hogy rivális böngészőprogramot telepítsenek a Windows 95-re. Ezek után a per akár évekig is húzódhat, mialatt a Microsoft fölényesen megnyeri a böngészőháborút: az elmúlt 9 hónap során az Internet Explorer megduplázta piaci részesedését (jelenleg 40 százalék), míg a Netscape Navigator részesedése 73 százalékról 58 százalékra csökkent. A Dataquest piackutató cég előrejelzése szerint 1998 második negyedévében az Internet Explorer átveszi a vezetést.
Szigeti Szabolcs
Bodoky Tamás
