Csütörtökön került az amerikai képviselőház jogi bizottsága elé a karrierje alatt a tartalomipartól majd 400 ezer dollárnyi kampánytámogatást kapott Lamar Smith képviselő által beterjesztett Stop Online Piracy Act (SOPA), azaz az "Állítsuk meg az online kalózkodást!" című törvény. A törvényjavaslat a legújabb próbálkozás a nagy amerikai tartalomtulajdonosok részéről, hogy megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni az interneten ingyen és jogsértően elérhető tartalmakat. A jelek szerint a jelenleg is rendelkezésre álló eszközök – nevesül az amerikai Copyright Act, az 1998-as Digital Millennium Copyright Act (DMCA), a 2008-ban meghozott Prioritizing Resources and Organization for Intellectual Property Act (PRO-IP), egy copyright ügyekért felelős IP-cár kinevezése – nem elégítik ki a saját számításaik szerint az USA exportjának 60 százalékért felelős, szellemi tulajdonra alapuló ágazatok egyes képviselőinek vágyait. De vajon mik ezek a vágyak?
Fotó: eff.org
Hogy kevesebbet töltögessen az amerikai polgár? Ezt ugye sikerült elérni, de ez eddig sem az egyre fenyegetőbb törvények, hanem a legális online szolgáltatások (Netflix, Hulu, iTunes, Spotify, Pandora, Vuze) beindulásának volt köszönhető. Kevesebbet töltögetnek, de azért elég sokan vannak: egy friss kutatás szerint a felnőtt amerikai lakosság majd fele másolt vagy töltött le legalább egyszer zenét, filmet (a 18-29 korosztályban ez 70 százalék), de ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége (98-99 százaléka) alkalmi kalóz, azaz ritkán választja a nehézkes és egyre kockázatosabb feketepiacokat a legális alternatívák helyett. Más szóval, ha vannak jó legális csatornák (és Amerikában vannak), akkor a feketepiacok maguktól marginalizálódnak.
De talán nem is ez a baj, hanem az, hogy ettől függetlenül a tartalmak azért elérhetők. Nos, épp ezt a problémát kívánja a SOPA a maga keresetlen módján kezelni. A logika egyszerű: ha (az amerikai) jogosult azt látja, hogy egy internetes oldalon valaki elhelyezett egy, a tartalmat jogsértő módon letölthetővé tevő linket, akkor egyrészt kérheti az internetszolgáltatót arra, hogy az előfizetők számára tegyék elérhetetlenné az oldalt (például úgy, hogy ne derüljön ki, milyen IP címen érhető el), kérheti továbbá a honlapra hirdetést közvetítő vállalkozásokat a hirdetések felfüggesztésére, kiszűretheti az oldalt az internetes keresők találati listájáról, és kérheti a pénzügyi szolgáltatóknál a honlap felé irányuló pénzforgalom blokkolását is.
Tehát például egy narancs.hu cikkhez fűzött kommentben megjelenő, a jogosultaknak nem tetsző link miatt a narancs.hu elérhetetlenné válik az amerikai olvasók számára, kikerül a Google találati listájából, nem jelennek meg rajta olyan hirdetések, amiket mondjuk a Google szolgál ki, és a VISA sem teljesít utalást a honlap számlájára. Mindezt úgy, hogy a narancs.hunak lehetősége sem volt megvédenie magát.
A törvényjavaslattal szemben komolyan veendő emberek komolyan veendő kritikákat fogalmaztak meg. A kritikusok, így többek között az internet egyik alapító atyjának tekintett Vint Cerf szerint sérül a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányban rögzített védelme, mégpedig azért, mert a törvény lehetővé tenné teljes szolgáltatások elérhetetlenné tételét, még akkor is, ha csupán egyetlen oldalon van vitatott tartalom. Ezt másképpen cenzúrának hívják. Másrészről úgy nyílna lehetőség a tartalmak blokkolására, hogy ehhez nem kell meghallgatni a blokkolt fél álláspontját. Hogy ez mennyire valós veszély, arra példa annak a kiadói bejelentésre blokkolt hiphop blognak az esete, aminek a domainnevét azért kobozták el hónapokra a hatóságok, mert a kiadók engedélyével tettek elérhetővé promó-felvételeket, csak éppen az, aki a panaszt tette, nem tudott erről. De ugyanilyen veszély fenyegeti azokat a tartalmakat is, amik amúgy szabad felhasználás keretében kerültek felhasználásra: ha a jogosult túl mohó, és a felhasználónak nincs módja megvédeni a felhasználás módját, akkor oktatási anyagok, remixek, a felhasználói kreativitás megannyi gyümölcse tűnhet el az internetről. Márpedig a jogosult mohóságára is akad példa: a Universal Music Group úgy szedette le a YouTube-ról a notórius szerzői jogsértéssel vádolt MegaUpload reklámvideóját, hogy az semmilyen UMG-hez tartozó jogot nem sértett.
De a cenzúra nem áll meg a tartalmat jogsértően megosztó oldalaknál. Ugyanilyen veszély fenyegeti azokat az oldalakat is, amikről a hatóságok azt feltételezik, hogy a blokkolást megkerülhetővé tevő eszközöket, információkat szolgáltatnak, így például egy blokkolt domainnév mögött álló IP címre mutatnak.
Az internet cenzúramentes szabadsága az elkövetkező évek, évtizedek kulcskérdése. Nap mint nap érkeznek hírek arról, hogy Kínától Oroszországon át Szaúd-Arábiáig hányan hányféle okból próbálják cenzúrázni az online elérhető tartalmakat. Azt is látjuk - nemcsak Egyiptomban, de Magyarországon is -, hogy milyen hihetetlenül fontosak az interneten szabadon terjedő hírek, információk egy alapvetően cenzúrázott, megfélemlített sajtóval megvert országban. Az USA szólásszabadságot védő alkotmánya jelenti sokaknak az utolsó menedéket arra, hogy a szavukat hallathassák, véleményüket elmondhassák. A SOPÁ-val szemben felhozott legsúlyosabb érv épp ezért az, hogy az internet szűrése, a tartalmak elérhetőségének blokkolása nem csak az amerikai szólásszabadságra lesz káros hatással, de a világ minden pontján éreztetni fogja a hatását, hisz a törvénynek köszönhetően a szólásszabadság utolsó mentsvárából lesz majd a legnagyobb cenzor. Nem csoda, hogy nemcsak az amerikai szabadságpártiak hördültek fel, de veszettül fülel mindenki más is. Itthon is jó lesz felébredni.
