Tévétorrent

Crossbones

Tévétorrent

Egy kis kalózkodás mindenkivel megeshet, még John Malkovichcsal is. Könnyű szívvel lehet tengerre szállni, ha az adott sorozat őt választja, khm, zászlóshajónak, és a jól bevált vér-szex-áltörténelem mesterhármast tűzi a lobogóra. Persze, hogy érdemes-e, az kérdéses, hiszen túl sok újdonságot nem lehet elmondani a tengerimedvés klisékről, ez már a címválasztásból is kiderül. Talán egyébként mégis lehetne, de általában nem a történelem szerelmesei éltetik a kalózműfajt. Régi történet, sosem látott mélység: felszínes alakok közt evickél Malkovich, a híres-hírhedt Feketeszakáll kapitány. Szerepe egészen reflektálatlan; a csendesen vérengző, Buddhákkal meg szocialista vagyonmegosztáson alapuló függetlenségi elvekkel megáldott hiperfilozófus kalózvezér maga a túlírt zátony, amit kerülgetünk egy darabig, de előre sejthető, hogy elsüllyedünk miatta. A hőskorból már kiesett 18. századi kalózkodás, az angol flotta játszmázása, a mindenki által vágyott újonnan feltalált kronométer viszont mind olyan alapkellékek, amelyek végül is megfelelő díszleteket jelentenek ehhez a játékhoz. A hajóorvos-titkosügynök az egyetlen, aki némileg kormányozza ezt a bárkát; Richard Coyle, a remek angol komikus egészen leköti az embert. Sajnos semmi egyéb, de legalább nem a hagyományos tengeri fosztogatáson és elásott kincsen van a hangsúly. Leginkább a szárazföldön ragadunk, de az atmoszférateremtő tömegjelenetek sokszor diákszínjátszókörök bohóckodására emlékeztetnek. De ne is várjunk túl sokat, elvégre kalózokról van szó: ha van rum meg némi nyereség, a többi nem számít.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”