Egy kis kalózkodás mindenkivel megeshet, még John Malkovichcsal is. Könnyű szívvel lehet tengerre szállni, ha az adott sorozat őt választja, khm, zászlóshajónak, és a jól bevált vér-szex-áltörténelem mesterhármast tűzi a lobogóra. Persze, hogy érdemes-e, az kérdéses, hiszen túl sok újdonságot nem lehet elmondani a tengerimedvés klisékről, ez már a címválasztásból is kiderül. Talán egyébként mégis lehetne, de általában nem a történelem szerelmesei éltetik a kalózműfajt. Régi történet, sosem látott mélység: felszínes alakok közt evickél Malkovich, a híres-hírhedt Feketeszakáll kapitány. Szerepe egészen reflektálatlan; a csendesen vérengző, Buddhákkal meg szocialista vagyonmegosztáson alapuló függetlenségi elvekkel megáldott hiperfilozófus kalózvezér maga a túlírt zátony, amit kerülgetünk egy darabig, de előre sejthető, hogy elsüllyedünk miatta. A hőskorból már kiesett 18. századi kalózkodás, az angol flotta játszmázása, a mindenki által vágyott újonnan feltalált kronométer viszont mind olyan alapkellékek, amelyek végül is megfelelő díszleteket jelentenek ehhez a játékhoz. A hajóorvos-titkosügynök az egyetlen, aki némileg kormányozza ezt a bárkát; Richard Coyle, a remek angol komikus egészen leköti az embert. Sajnos semmi egyéb, de legalább nem a hagyományos tengeri fosztogatáson és elásott kincsen van a hangsúly. Leginkább a szárazföldön ragadunk, de az atmoszférateremtő tömegjelenetek sokszor diákszínjátszókörök bohóckodására emlékeztetnek. De ne is várjunk túl sokat, elvégre kalózokról van szó: ha van rum meg némi nyereség, a többi nem számít.
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Hiába a fekete-fehér: Santhó Imre fotóin egy sokszínű és pezsgő korszak elevenedik meg
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Lena Dunham új sorozata képtelen kitörni a klisékből
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
