Tévétorrent

Dead of Summer

  • - svébis -
  • 2016. augusztus 14.

Tévétorrent

Hát, ez így nem fog menni. Bárhogy igyekeznek a tinihorror műfaját szerializálni, a Scream és a Slasher is könnyűnek találtatott, ez a legújabb próbálkozás pedig már kifejezetten zsenánt: retrót és gyepát ígér, de semmit sem vált be.

A nyolcvanas években járunk, újra nyílik egy nyári tábor, ahol szörnyű dolgok történtek korábban. Érkeznek a táborvezetők, sok-sok hullajelölt fiatal, de aztán… Aztán nem történik semmi. Attól még, hogy az ideggyenge final girl jelölt minden szirszartól besztremál, valaki meg kábszergőzös haluban retteg, s egy kötélre lógatott gumiabroncs csapdossa a fát, még nem pörög fel a frászkörhinta. Arról nem is beszélve, hogy ha már a metahorrorba is belegusztálnak, ahhoz nem elég annyi, hogy a srácok oda nem illő filmeket idéznek fel, csak úgy, a miheztartás végett. Ami viszont van, az jobb lenne, ha nem volna. Kamaszdráma és könnymarta nosztalgia. Mondhatnánk, hogy mekkora jóság már, hogy a sorozat játék­ideje elegendő teret enged a jellemek kibontásának, de egy idő után unalmassá válik, hogy kinek miféle múltbeli tragédia árnyékolja be jelenét, ki kit vinne paplan alá, ki mekkora bunkó és ki mit titkol. Közelebb vagyunk egy délutáni szappanoperához, mint a Péntek 13-hoz, és ezen még kedvenc Candymanünk, Tony Todd se segít, pedig elég morcos és hallgatag. Ő volna Tall Man, az idei nyár garázdája, aki koporsókészítővé faragva kísért, s megbabonázza a népet.

Tehát van itt valami woodoo is, csak a tempó hiányzik. Lassan vérzik el a Dead of Summer, mint torkon szúrt tini egy jól működő sla­sherben.

Magyar felirat: Pilot

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.