Tévétorrent

Stranger Things

  • - greff -
  • 2016. augusztus 28.

Tévétorrent

Létezik az amerikai filmes mítoszvilágban egy hely, ahol a lehetőségek határa messzebb fekszik, mint a Naprendszer széle, ám mégis olyan kevés elemre épül, hogy jobban kiismerhető, mint saját szülővárosunk. Az alapító atyát itt Stephen Kingnek hívják, a főpapot Steven Spielbergnek. A 80-as évek locsológépes kertvárosainak mozis univerzumában az apró BMX-ekkel tekerő srácok űrlényeket látnak, a lányok a gondolat erejével szörnyeket koncolnak fel, a tér és az idő meggörbíthető, a mágia mindennapos. A Netflix nyolcrészes sorozata ezt a világot teremti újjá a maradéktalan teljesség képtelen igényével: mindent magába olvaszt, amit 1980–87 között Hollywood ezen a vonalon a világra vajúdott. Az Állj mellém! protokamaszai az E.T.-ből vett biciklikre ültetik fel a Tűzgyújtó veszélyes képességekkel áldott-vert gyereklányát, majd rágördülnek egy útra, amely a Rémálom az Elm utcában kifordított valósága felé vezet A bolygó neve: Halál nyálkás rémei között, miközben John Carpenter ködös szintentizátorai gomolyognak sejtelmesen a háttérben. Ez a betűtípusoktól a gyerekszereplőkig tökéletes imitáció biztosan nem fordítja meg a tévésorozatok aktuális menetelését az alkonyévek felé, ám ettől még ember legyen a talpán, aki a célközönségből ellen bír állni neki. Tegyük fel hát a kérdést, hogy hiányzik-e nekünk a hangulat, amelyben 7 évesen nyakig merültünk a Kincsvadászok bámulása közben! Aki igennel válaszol, azt a Stranger Things, mint a repülő DeLorean, pontosan oda vezeti, ahová legszebb álmaiban azóta is vissza-visszajár.

Magyar felirat: Szigony és tsai

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.