Tévétorrent

Feed the Beast

Tévétorrent

A sittes séf és a bronxi luxusétterem meséje ez, megspékelve David Schwimmerrel, aki a bús borszakértőt adja, hogy megmutassa, a sitcomon túl is van élet. Az igazság pedig az, hogy tényleg van. Első hallásra kevéssé tűnik ugyan vonzónak egy étterem beindításáról szóló mű, de most a megvalósítás egészen izgalmassá és különlegessé teszi.

A történet két, egymásról alig tudó szálon fut, amelyeket a lepukkant Bronxba álmodott elit étterem paradoxona, a pazar fogások és a sznobériába csúszó borelemzések fűznek össze. Ami mégsem engedi giccsbe csúszni a mára túllihegett, és olykor nehezen elviselhető főzzünk-igyunk hiperelegánsan szólamokat, az az, hogy itt a csúcsfogásokat egy narkós, lecsúszott séftől (Jim Strugess) kapjuk, akinek az étterem csak a maffiából kivezető egérútnak kell; a borok titkait pedig az alkoholista, megözvegyült, fiát egyedül nevelő Schwimmer hozza két depressziós szétcsúszás között. Szóval van izgalom, maffia, bélszín a pult alól és némi narkó, sőt egy rasszista, ám tőkeerős nagypapa is, aki ismerkedni akar az anyja halála óta meg sem szólaló fekete unokájával. Noha a maffiaszál – néha szándékosan – a műfaj paródiájának tűnik, de ennyi drámai helyzetet összesűríteni egy menübe nem kis próbálkozás. Egyelőre jó étvággyal lehet mindezt rágcsálni, hisz egy perc nyugtot sem hagy a műegész, egyik drámából a másikba csöppenünk, váltás vagy szusszanás nélkül, remekül fenntartva valami furcsa, megfoghatatlan feszültséget.

A tálalás remek, a fogások csakugyan, még a bor is elmegy. Meg­ettük.

Magyar felirat: LHX – Curacao86

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.