Tévétorrent

Kellő távolságra

The Expanse

Tévétorrent

Mint az tudott, a science fiction műfaj szerfelett alkalmas arra, hogy politikai és társadalmi metaforákat jelenítsen meg.

Látszólag a jövőt mutatja, ám titkon a jelenről szól, annak alternatív (leegyszerűsítve: az utópia esetén pozitív, a disztópia esetén negatív) változatait tárja elénk (az ötvenes évek amerikai inváziós sci-fijei is látszólag földönkívüli fajok támadásáról szóltak, de nem volt nehéz beléjük látni a McCarthy-éra kommunistapánikját). A sci-fik így szerencsés esetben pont annyira távolítják el a nézőt megszokott mindennapjaitól, hogy új fényben lássa ismert világát, de kis erőfeszítéssel még ráismerhessen (és esetleg észrevegye hibáit).

Valami hasonlót csinál a James S. A. Corey álnév alatt alkotó írópáros regényfolyamából készült The Expanse is. A történet igen határozott – és lássuk be, nem elképzelhetetlen – jövőképet fest le: az ember a 23. századra kolonizálta az egész Naprendszert, a birodalom központja az ENSZ irányítása alatt álló Föld és a különálló katonai nagyhatalommá vált Mars (a Föld dekadenciájával és demokratikus voltával Athént idézi, míg a fegyelmezett, hierarchikus Mars Spártát). A két egymással hidegháborúban álló bolygón él a társadalom elitje, míg a „harmadik világként” pozicionált aszteroidaöv az underclass otthona és a létfontosságú nyersanyagok lelőhelye (ami elég izgalmas annak fényében, hogy Amerikában éppen most kezdtek el gondolkodni az űrbányászat lehetőségein). Mivel a regények nagy hangsúlyt fektetnek az univerzumépítésre, a sorozat is ezt tekinti prioritásnak. Káprázatos részletességgel jelenik meg az egyszerre több helyszínen bonyolódó történet: a készítők minden bolygóhoz más-más, hangulatos látványvilágot társítottak (a gyártó csatorna, a SyFy sorozatai gyakran hagynak némi kívánnivalót maguk után az effektek terén, de ezúttal egy szavunk sem lehet), lakóiknak pedig sajátos megjelenésük, divatjuk és nyelvjárásuk van. Amellett, hogy néhol kimondottan szemkápráztató szériáról beszélünk, meglepően közel maradunk az ábrázolt körülmények között könnyen elképzelhető társadalmi valósághoz: az űr gyarmatosítása nem eltörölte, hanem elmélyítette a társadalmi szakadékokat, a legfontosabb természeti erőforrás a víz, és az emberi civilizáció elérte a szinte tökéletes kulturális hibriditást.

A sorozat e komplex világot több egyéni cselekményszálat mozgatva ismerteti meg a nézővel, melyek más-más zsánert képviselnek (van neonoir, klasszikus sci-fi kaland és politikai dráma is). A sokféle műfaj a készítők arányérzékének köszönhetően remekül megfér egymással és sajátos funkciót tölt be, mivel a szerteágazó univerzum más-más aspektusait mutatja be: a nyomozás a mikrotársadalmi folyamatokat és a diaszpórák életét, a kaland- és akciónarratíva a katonai konfliktusokat és a gazdasági érdekhálózatot, míg a politikai szál a diplomáciai játszmákat tárja fel. Ami hagy némi kívánnivalót maga után, az a jellemábrázolás: minden szereplő egyszerű archetípusokat testesít meg, akik az eddigi epizódok során nem sok fejlődést mutattak (ennek megfelelően a színészi alakítások sem megrázóak).

Az alapos, az irodalmi alapanyag erényeit megőrző forgatókönyv, a húsbavágó, a műfaj keretein belül realisztikusnak nevezhető jövőkép és a versenyképes látványvilág (elvégre a sci-fi, illetve annak látványosabb válfaja még mindig a mozi területe) máris reményt ébresztett a műértőkben, hogy van élet a SyFy számára a Battlestar Galactica után.

Magyar felirat: Mor Tuadh & Cain & vbalazs91 & vadkörtefa & Sagi

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.