Tévétorrent

Stan Lee’s Lucky Man

Tévétorrent

A 93 éves Stan Lee második reneszánszát éli. Az általa alkotott figurák sorra kapják meg saját filmjeiket, melyekben rendszeresen cameo szerepekben tűnik fel, de a valódi alkotói tevékenységet sem hagyta abba. A POW! Entertainment élén továbbra is gyártja az ötleteket tévésorozatokhoz, animációs filmekhez és képregényekhez. Lee a hatvanas évektől a Marvel kötelékében új szuperhős-paradigmát honosított meg: figurái emberiek, hétköznapi problémákkal küszködnek. Esendő hősök, akikkel könnyű azonosulni, de hősiességben nem maradnak el elődeiktől. Ettől a gyakorlattól most sem tért el, amikor a Sky számára alkotta meg a Lucky Man című sorozatot.

Amíg az amerikai csatornákon hódítanak a szuperhősök, addig Nagy-Britanniában e tendencia alig érzékelhető (kivétel a Misfits vagy az amerikai szuperhős-képregényekkel párhuzamosan fejlődő és annak hatásait is mutató Doctor Who). A Lucky Man a jellegzetesen brit pszichológiai indíttatású krimik jegyeit ötvözi a szuperhős-történetek logikájával. Harry Clayton (James Nesbitt), a családi gondokkal küzdő, gyarló londoni nyomozó szert tesz egy karperecre, ami képessé teszi arra, hogy irányítsa a szerencséjét. A szerencse mint narratív szervezőerő érdekes módon nem a történet izgalmát veszi el, hanem egészen váratlan helyeken módosítja a nézői várakozásokat (tekintve, hogy a sors minden szerencsés fordulatot balszerencsével ellensúlyoz Harry környezetében). A széria a maga egyszerű és olykor klisészerű módján még a szerencse természetéről is felvet kérdéseket: lehet-e birtokolni, azé-e, aki méltó rá vagy arra mosolyog rá, aki tesz érte?

Bár a sorozat kellően könnyed és elegáns, szinte kizárólag klisékből építkezik. Ez London ábrázolásából is jól látható – pontosan olyan, ahogy azt egy nem londoni elképzeli. A Lucky Man nem sok újat hoz, de a hangulat és a színészi játék így is kellemessé teszi.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.