Mozi + tévétorrent

A rettenetes dekád

Shane Meadows: This is England

Tévétorrent

A nyolcvanas évek mindenhol nyolcvanas évek – lakótelepekkel, kispolgárisággal, küzdéssel és kosszal (morális és szó szerinti értelemben is). Sár az élet a diktatúrákon kívül is; nincs tejjel-mézzel folyó Kánaán. Anglia sem az, már ha hihetünk Shane Meadows kultikus – nemrég új darabbal bővült – This is England folyamának.

A 2006-os alapfilm egy erős, szociografikus mozidráma. Szubkultúrák és társadalmi konfliktusok közt őrlődő hősei a 80-as évek Thatcher-érájának jellegzetes figurái: minden téglában és vágóképben ott a korszellem, és messziről ordít, még ha mi pont nem a 80-as évek Angliájában nőttünk is fel, s a Falkland-háborúról csak a tévéhíradóban hallottunk.

1983-ban startolunk, Shaun épp elvesztette az apját a mondott háborúban, jobb terve pedig nem lévén, csatlakozik az első olyan bandához, amelyik nem löki ki a soraiból. Woody és csapata tankönyvi illusztrációként jeleníti meg a szkinhed szubkultúrát; tényleg minden adott, a deviancia, a zene, a Martens bakancs és persze a kockás ing is. Mindeddig ez egy felnövéstörténet is lehetne, ha nem arról szólna, hogyan kezd ez a szubkultúra radikalizálódni, és eltolódni rasszista, nacionalista, majd logikus fejleményként neonáci irányba. Mindez persze nem dokumentumfilmes és nem is szájbarágós; minden gesztus a szereplők bőrére megy.

Az elmondottakra épül rá a televíziós sorozatfolyam, amely már szerkezetileg is egy érdekes konstrukció: a mozifilmet követte a 86-ot feldolgozó négyrészes, majd a 88-as háromrészes, s most újra egy négyrészes, már 1990-et író mini sorozat.

Nincsenek színészváltások, s maradnak az archív-nosztalgikus vágóképek is. A film sorozatos tragédiáinak feldolgozása, az élet folytathatóságának a halvány lehetősége működteti a dramaturgiát, viszi hátán az első évadot; abban a körben, ahol a radikalizmustól elváló szubkultúra még valamennyire megmaradt. Itt már sokkal inkább a személyes drámák kerülnek középpontba, a felnövés és az identitás megtalálásának lehetősége vagy inkább lehetetlensége. A terhek már nemcsak a társadalom hibáiból, hanem az egyéni sorsokból fakadnak.

A „bandától” nem lehet elszakadni, mert nincs hátország, nincsenek követhető minták, nincs kilépés; Meadows otthonfogalma erősen roncsolt. S e roncsok közül indul a radikalizálódás is: összekapcsolódik a biztos családi háttér miatt érzett irigység és a radikalizmus. Mindenki cipel valamit, erőszaktevő apát, elveszett kapcsolatokat. Talán a 86-os év a legsűrűbb: az apa visszatér, újabb erőszak esik, s végül leszámolunk a múlttal – oly módon, ahogy a körülmények engedik. Kegyetlenül.

A 88-as egység már nagyon szigorú rendet követ, más az időkezelés: három rész, három nap; ez a kimondatlanság, az elfojtás, önmagunk elzárásának tragédiája, az előzőektől eltérően misztikus és transzcendens felhangok között. Az évad egy külön etűd, kontextusából kiragadva is megállja a helyét.

Az eddig utolsó, kilencvenes évekbe gázoló évad is sokat megőriz e megújított látásmódból, de visszatér a többszólamúsághoz. Shaun felnövése, a baráti társaság egyes köreinek különböző történetei, a rave és a szintetikus drogok világa. A történetvezetés a négy részt négy évszakra bontja, és szemérmetlen lírázásba fog; a döntő hangsúly az elnyújtott beállításokra, a kontrasztokat középpontba állító operatőri munkára kerül. A váratlanul kedélyes hangütés üzenete, ha nem is megalapozott, de egy­értelmű és közhelyes: a 90-es évek beköszönte valaminek a végét s valami egész másnak a kezdetét jelenti. A This is England drámája a 80-as évekkel tényleg véget ért. Valami azonban a kilencvenes évekre sem változott meg. Ez itt továbbra sem a létező világok legjobbika.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.