Szuperhősökkel tele a padlás, és amikor azt hinnénk, nincs új a nap alatt, jön a Fargo c. sorozatot is jegyző Noah Hawley és Stan Lee, és gurít egy nagyot. A Légió már az első részeivel az élvonalba lövi magát; vizuális és narratív koncepciója olyan újítóvá emeli, mint amilyennek a Trónok harcát emlegették a kezdetekkor.
Az X-men vonalán haladunk, a főszereplő Davil Haller a képregényvilág legerősebb mutánsa, ő sajna mit sem tud erről – ahogy a néző sem, hisz a legjobb tudásunk szerint skizofréniával kezelik a gyogyóban. Csakhogy e különleges képességűeket patronáló kis szaklétesítmény épp azt próbája vele elhitetni, hogy egészséges, csak pszichikai pluszképességei vannak. Álom, hallucinációk, emlékek, flashbackek torlódnak össze, kidolgozott montázstechnika, őrült vágások és trükkös átkapcsolások ejtik zavarba a nézőt: pislogni sem szabad, ha nem akarunk lemaradni. Mindez ugyanis nemcsak látványos, hanem indokolt és jelentésgazdag is. A közel 70 perces pilot retro-futurisztikus világa pedig szerfelett hangulatos. Fogalmunk sincs, hogy hol vagyunk az X-men filmekhez képest, annyit tudunk, hogy Légió Xavier professzor fia. De össze fogják-e ezt a szálat kötni az alkotók? S összekötik-e a Bosszúállók-filmekkel és a Shield-sorozattal, amelyeken már jól észrevehető az igyekezet a képregényekben egységes egészet alkotó Marvel-univerzum kiteljesítésére. Minderre régóta várnak a rajongók, a probléma az, hogy az X-men szereplők jogait a 20th Century Fox, míg a többiekét a Marvel Studios birtokolja. Állítólag hajlanak közeledni.
Magyar felirat: Ingorion & anivrbi
