Tévétorrent

Bellevue

Tévétorrent

Úgy tűnik, a világ sorozatkészítői még mindig képtelenek szabadulni a skandináv bűnügyi szériák hatásától. Űzött, múltja démonaitól gyötört detektív családi/érzelmi kihívásokkal, különös, a szereplőket fogva tartó, baljós környezet, múlt és jelen őrületig fajuló egymásba fonódása, egy kisközösség realista ábrázolása. A jó krimi ma már nemcsak puszta intellektuális kihívás a nézőknek, hanem az érzelmeket is bevonja a játékba.

A Bellevue-ben ugyan minden összetevő megvan, mégsem hagy maradandó nyomot a nézőben. Pont olyan, mintha kanadaiak próbáltak volna skandináv sorozatot készíteni. Az ugyan dicséretes, hogy egy hangsúlyosan női történetet látunk (a detektív főhős kislánykorában elvesztette rendőr apját, ezért lett maga is nyomozó, ráadásul egy a múltjából visszatérő titokzatos zaklató a lányával való kapcsolatát is megmérgezi), ám minden hiába, ha a nyomozó kivételével (Anna Paquin megteszi, ami tőle telik) csak kétdimenziós figurák népesítik be a nagy műgonddal megfestett városkát. Ígéretes konfliktusforrás volna maga az áldozat, egy transznemű hokijátékos, de a nonkonformizmusából eredő problémák mind sematikusak, és mellőzik a lélektani mélységet. Ráadásul nagyon zavaró a szereplők irracionális viselkedése is: hogy lehet a főhős egy kb. ezerfős kisvárosban beépített rendőr, s miért megy az éjszaka közepén egy sötét pajtába? Azt viszont el kell ismernünk, hogy a nyomozó múltjából kísértő zaklató morbid installációi, üzenetei valóban nagyon ijesztőek és pillanatokra elmossák a zsánerhatárt thriller és horror között, ami jót tesz a sorozatnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.