Tévétorrent

Lethal Weapon

  • - svébis -
  • 2016.11.28 08:10

Tévétorrent

Vannak az egyetemes filmtörténetnek olyan időszakai, amikor a néző nem tehet mást, minthogy leporolja a régi klasszikusokat, mert minden, mi új, untatja. És vannak olyan korszakok, amikor maguk az alkotók teszik ezt. S ha mindez azzal a téveszmével társul, hogy a 80-as, 90-es évek népszerű filmjeinek megidézése vérfrissítést hozhat a fád filmiparba, akkor a lesajnálás gesztusa még a legenyhébb reakció.

De hát ezek semmiből se tanulnak. A Casablanca nem várt népszerűsége után 41 évvel megpróbálták megismételni a sikert, ám az eredeti hangulatából mindent nélkülöző széria akkorát hasalt, mint Heinrich Strasser. Most meg a Halálos fegyverrel próbálják ugyanezt. 1/4 Wayans fivér (a Damon) próbálja megformálni Murtaugh-t a maga módján, Riggs szerepében pedig a nem túl nagy múltú Clayne Crawford teper. Mert mi marad, ha a Halálos fegyverből kivonjuk Danny Glovert, Mel Gibsont, Joe Pescit és Richard Donnert? A helyes válasz: Shane Black forgatókönyvíró, de ő a Rendes fickókkal bizonyította, hogy már takaréklángon se pislákol. Még szerencse, hogy nem ő viszi egyedül a szériát, melynek az előnyére válhatna, hogy nosztalgiát csak nyomokban tartalmaz, ám ezt az előnyt úgy kívánja kihasználni, hogy minél messzebb kerül az eredeti filmektől. Így azonban a Halálos fegyver motívumai, története csupán gyönge sziloplasztja egy önmagában nem is túl rossz haver/zsaru sorozatnak, amely talán akkor működne igazán, ha a készítők nem lettek volna annyira gyávák, hogy egy sikeres brand mögé bújjanak. Mert így bizony forgolódhatnak, hogy mikor terítik ki nekik is azt a bizonyos nejlont.

Magyar felirat: Pilot

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.