Vannak az egyetemes filmtörténetnek olyan időszakai, amikor a néző nem tehet mást, minthogy leporolja a régi klasszikusokat, mert minden, mi új, untatja. És vannak olyan korszakok, amikor maguk az alkotók teszik ezt. S ha mindez azzal a téveszmével társul, hogy a 80-as, 90-es évek népszerű filmjeinek megidézése vérfrissítést hozhat a fád filmiparba, akkor a lesajnálás gesztusa még a legenyhébb reakció.
De hát ezek semmiből se tanulnak. A Casablanca nem várt népszerűsége után 41 évvel megpróbálták megismételni a sikert, ám az eredeti hangulatából mindent nélkülöző széria akkorát hasalt, mint Heinrich Strasser. Most meg a Halálos fegyverrel próbálják ugyanezt. 1/4 Wayans fivér (a Damon) próbálja megformálni Murtaugh-t a maga módján, Riggs szerepében pedig a nem túl nagy múltú Clayne Crawford teper. Mert mi marad, ha a Halálos fegyverből kivonjuk Danny Glovert, Mel Gibsont, Joe Pescit és Richard Donnert? A helyes válasz: Shane Black forgatókönyvíró, de ő a Rendes fickókkal bizonyította, hogy már takaréklángon se pislákol. Még szerencse, hogy nem ő viszi egyedül a szériát, melynek az előnyére válhatna, hogy nosztalgiát csak nyomokban tartalmaz, ám ezt az előnyt úgy kívánja kihasználni, hogy minél messzebb kerül az eredeti filmektől. Így azonban a Halálos fegyver motívumai, története csupán gyönge sziloplasztja egy önmagában nem is túl rossz haver/zsaru sorozatnak, amely talán akkor működne igazán, ha a készítők nem lettek volna annyira gyávák, hogy egy sikeres brand mögé bújjanak. Mert így bizony forgolódhatnak, hogy mikor terítik ki nekik is azt a bizonyos nejlont.
Magyar felirat: Pilot
