Tévétorrent

Victoria

Tévétorrent

A királynőkről szóló filmek és sorozatok alapvető tartozékai az ármánykodó férfiak, a tiltott szerelem, illetve a vívódás értelem és érzelem között. Ami ritkán merül fel, az a valódi politika. Úgy csinálunk, mintha fenekestül felforgatnánk a maradi nemi szerepeket, holott a filmbeli királynő mégiscsak egy nő marad, akit a körülötte lévő férfihősök és a szerelem határoz meg. De attól nem változik meg semmi egy ország asszonyainak és lányainak életében, hogy egy nő ül a trónon.

A fenti recepttől a Victoria sem tér el, ezért aztán nem is lesz igazán felkavaró sorozat. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy a készítők ne végeztek volna alapos és céltudatos munkát. Néhány jól megválasztott motívum köré épül a cselekmény: Victoriának hirtelen kell lányból nővé érnie, nőként manővereznie a férfiak uralta politikai életben és félig németként helytállnia a britek között. E három identitás (a gyereklány, a nő és az idegen) mind az ifjú királynő ellen munkálkodik.

Ugyanakkor a brit védjeggyé vált „fent és lent” formula jót tesz a sorozatnak. Az öltöztetőnő útja tükrözi a királynőét, kettejük küzdelme az elfogadásért pedig csak lépté­kei­ben különbözik egymástól. Ám a legerősebb érv a széria mellett mindenképpen Jenna Coleman, aki megtalálja a tökéletes egyensúlyt a pajkosság, az erő és az érzékenység között. Még a középfajú szerelmi bonyodalmakba is új színt visz, ahogy a szerelmes férfi szerepébe helyezkedik.

Szemérmes, régimódi szerelmi történetnek kimondottan jó a Victoria, a többit felesleges erőltetni.

Magyar felirat: pokolfajzat és anne­shirley83

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.