Tévétorrent

Lassan ég

Atlanta

Tévétorrent

Nemrég a Netflix vette gondjaiba Will Arnett Flaked c. sorozatát. Egy kallódó negyvenes LA-i hipszter a főhőse, akinek sosem jön össze semmi. Láthatóan nincs munkája, mégis valahogy mindig menő ruhákban jár, és van hol laknia. A sorozat semerre sem tart, és nem azért, mert az élet is összefüggéstelen események láncolata, hiába is próbálunk neki történetmesélő állatként értelmet adni.

Donald Glover első ránézésre hasonló pozícióból indul a maga harmincperces epizódokból építkező sorozatával. Az ő alteregója is egy Oblomov, de a figurával ellentétben az alkotó tele van határozott elképzelésekkel. Glover két afroamerikai férfiarchetípust állít szembe egymással, majd mindkettőt árnyalja és kiforgatja. Earn, egy jóravaló, Princetonról kibukott srác. Van egy kislánya, mely gyermek anyja hol hajlandó az ágyába fogadni szegény Earnt, hol nem. S ez még csak a család, illetve Glover leosztásának egyik fele, s a másik sem piskóta éppen, hiszen az unokatestvér, Alfred rapper, és Paper Boi művésznéven épp a kispályás sztárrá válás küszöbén van, Earn pedig úgy dönt, menedzselni fogja. Alfredben ébred is némi feszültség a gangstaperszónáját illetően: egy kicsit túl lelkiismeretes, szeretne rendes fehér lányokkal randizni, de senki sem áll szóba vele, mert félnek tőle.

Glover remek megfigyelő, és mindig olyan szituációkat teremt, melyek egyszerre kínosan viccesek és átélhetően drámaiak (pl. amikor Earn krónikus pénzhiánya miatt egy gyerekmenüt szeretne egy gyorsétteremben, de megtagadják tőle). Egy-egy spontánnak tűnő, valójában aprólékosan megírt jelenetben olyan átfogóbb társadalmi kérdések is előkerülnek, mint a transzfóbia vagy a rendőri erőszak. Szakmabeliként Glovernek arról is megvan a véleménye, ahogy a hiphop lassan kikerült saját kontextusából, és mindenki által felölthető kulturális mez lett (az egyik legjobb figura az etnikailag meghatározhatatlan Zan, aki boldogan és reflektálatlanul bújik a fekete rapper szerepébe, és inzultálja Paper Boit vélt „pózersége” miatt).

Az Atlanta túl csendes és lassan égő komédia ahhoz, hogy nagy közönséget hódítson meg, de piszkosul megéri a türelmet.

Magyar felirat: Kly & KNG

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.