Tévétorrent

Lassan ég

Atlanta

Tévétorrent

Nemrég a Netflix vette gondjaiba Will Arnett Flaked c. sorozatát. Egy kallódó negyvenes LA-i hipszter a főhőse, akinek sosem jön össze semmi. Láthatóan nincs munkája, mégis valahogy mindig menő ruhákban jár, és van hol laknia. A sorozat semerre sem tart, és nem azért, mert az élet is összefüggéstelen események láncolata, hiába is próbálunk neki történetmesélő állatként értelmet adni.

Donald Glover első ránézésre hasonló pozícióból indul a maga harmincperces epizódokból építkező sorozatával. Az ő alteregója is egy Oblomov, de a figurával ellentétben az alkotó tele van határozott elképzelésekkel. Glover két afroamerikai férfiarchetípust állít szembe egymással, majd mindkettőt árnyalja és kiforgatja. Earn, egy jóravaló, Princetonról kibukott srác. Van egy kislánya, mely gyermek anyja hol hajlandó az ágyába fogadni szegény Earnt, hol nem. S ez még csak a család, illetve Glover leosztásának egyik fele, s a másik sem piskóta éppen, hiszen az unokatestvér, Alfred rapper, és Paper Boi művésznéven épp a kispályás sztárrá válás küszöbén van, Earn pedig úgy dönt, menedzselni fogja. Alfredben ébred is némi feszültség a gangstaperszónáját illetően: egy kicsit túl lelkiismeretes, szeretne rendes fehér lányokkal randizni, de senki sem áll szóba vele, mert félnek tőle.

Glover remek megfigyelő, és mindig olyan szituációkat teremt, melyek egyszerre kínosan viccesek és átélhetően drámaiak (pl. amikor Earn krónikus pénzhiánya miatt egy gyerekmenüt szeretne egy gyorsétteremben, de megtagadják tőle). Egy-egy spontánnak tűnő, valójában aprólékosan megírt jelenetben olyan átfogóbb társadalmi kérdések is előkerülnek, mint a transzfóbia vagy a rendőri erőszak. Szakmabeliként Glovernek arról is megvan a véleménye, ahogy a hiphop lassan kikerült saját kontextusából, és mindenki által felölthető kulturális mez lett (az egyik legjobb figura az etnikailag meghatározhatatlan Zan, aki boldogan és reflektálatlanul bújik a fekete rapper szerepébe, és inzultálja Paper Boit vélt „pózersége” miatt).

Az Atlanta túl csendes és lassan égő komédia ahhoz, hogy nagy közönséget hódítson meg, de piszkosul megéri a türelmet.

Magyar felirat: Kly & KNG

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.