Tévétorrent

New Worlds

Tévétorrent

A Channel 4 sorozata az angol (és az azzal egybefonódott amerikai) történelem egy talán kevéssé tárgyalt periódusával foglalkozik. II. (Stuart) Károly uralkodásának idején járunk: dühöng a katolikus-protestáns viszály, az uralkodó igyekszik az Európában divatos abszolutizmust Angliára is rá­erőltetni, miközben a cromwelli köztársaság álmait dédelgető lánglelkek az Újvilágba szöknek a király bosszúja elől. A cselekmény ennek megfelelően két párhuzamos szálon fut: láthatjuk az angol királyi udvar dekadenciáját és az amerikai telepesek dolgosságát, tisztaságát.
A minisorozat visszatérő kérdése, hogy meddig lehet a szabadságot izolált területen fenntartani/áltatni magunkat, meddig tűri szó nélkül ezt a kis szelet kialkudott édent a zsarnok (Amerikában Massachusetts, Angliában egy oxfordi birtok próbálja valahogy ébren tartani a köztársasági eszméket). A képlet persze nem ilyen egyszerű, mert az ártatlannak tűnő telepesek életterüket az indiánoktól szerzik, legyilkolva és elűzve őket, miközben már ízelítőt kapunk a kapitalizmus kevésbé vonzó aspektusaiból.

A sorozat döntő erénye, hogy elég részletesen kitér az események politikai hátterére, s nem idealizálja a kort: a harcok, a korabeli életviszonyok ábrázolása kellőképp naturalista, amit viszont remekül ellenpontoz a szemet gyönyörködtető operatőri munka. A sűrű atmoszférájú sorozat szép ívet rajzol az eljövendő függetlenségi háborúval, tisztán látjuk, ahogy a liberális eszmék csírái gyökeret vernek a puritán fejekben. Nem minden hiba nélkül való, néhol enyhén hatásvadász, ám korrekt sorozat.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.