Tévétorrent

Tyrant

Tévétorrent

Egy izraeli rendező és az Arab Liga egyik elképzelt tagországának találkozása izgalmas ígéret. Abuddin városában járunk, az Al-Fayeed család önkényuralma alatti „békeidőszakban”. A kegyes és tisztelt vezér persze véreskezű zsarnok, akinek kisebbik fia vonatkozó gyerekkori tapasztalatai elől az amerikai álomba menekült. De most kénytelen visszatérni, mégpedig családostul, s így a szőke kis feleség, a szabadszájú tinilány és a homoszexuális, luxusra vágyó fiú egy kultúrsokk – és egy vérségi alapon szerveződő hatalmi harc – kellős közepén találja magát. Ez önmagában se hangzik rosszul, de ehhez jön még hozzá a maffiatörténeteket idéző szál, hiszen az egyeduralkodó apa halála miatt újra felborul minden, ami egy ilyen törékeny rendszerben fel tud borulni. Olyan világban járunk, ahol a terroristák szabadságharcos gyerekek, ahol a nők csupán a szexuális és hatalmi játszmák tárgyai, és annyi disz­funkcio­nális működés ütközik egy helyen, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket…

De sajnos, hiába minden: az egész sokszor bosszantóan szappanopera-szagú. Még a keleti konfliktusokban járatlan nézőnek is gyanúsak a sztereotípiák, a harsányan amerikai nézőpont. Szörnyülködjünk, mondja nekünk a sorozat, borzasztó expliciten, és nehezen eldönthető, hogy maga a témafelvetés ennyire „lebutított” formában nem káros-e inkább. Persze egyelőre csupán az első két rész alapján ítélhetünk, és be kell érni azzal, hogy nem végletesen igénytelen, elkapkodott vacakról van szó. Csak reménykedhetünk, hogy a szokásosnál egy fokkal kimértebb léptekkel haladó sorozat néha megáll és körülnéz, és nem csúszik el a szappanon.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.