Tévétorrent

Tyrant

Tévétorrent

Egy izraeli rendező és az Arab Liga egyik elképzelt tagországának találkozása izgalmas ígéret. Abuddin városában járunk, az Al-Fayeed család önkényuralma alatti „békeidőszakban”. A kegyes és tisztelt vezér persze véreskezű zsarnok, akinek kisebbik fia vonatkozó gyerekkori tapasztalatai elől az amerikai álomba menekült. De most kénytelen visszatérni, mégpedig családostul, s így a szőke kis feleség, a szabadszájú tinilány és a homoszexuális, luxusra vágyó fiú egy kultúrsokk – és egy vérségi alapon szerveződő hatalmi harc – kellős közepén találja magát. Ez önmagában se hangzik rosszul, de ehhez jön még hozzá a maffiatörténeteket idéző szál, hiszen az egyeduralkodó apa halála miatt újra felborul minden, ami egy ilyen törékeny rendszerben fel tud borulni. Olyan világban járunk, ahol a terroristák szabadságharcos gyerekek, ahol a nők csupán a szexuális és hatalmi játszmák tárgyai, és annyi disz­funkcio­nális működés ütközik egy helyen, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket…

De sajnos, hiába minden: az egész sokszor bosszantóan szappanopera-szagú. Még a keleti konfliktusokban járatlan nézőnek is gyanúsak a sztereotípiák, a harsányan amerikai nézőpont. Szörnyülködjünk, mondja nekünk a sorozat, borzasztó expliciten, és nehezen eldönthető, hogy maga a témafelvetés ennyire „lebutított” formában nem káros-e inkább. Persze egyelőre csupán az első két rész alapján ítélhetünk, és be kell érni azzal, hogy nem végletesen igénytelen, elkapkodott vacakról van szó. Csak reménykedhetünk, hogy a szokásosnál egy fokkal kimértebb léptekkel haladó sorozat néha megáll és körülnéz, és nem csúszik el a szappanon.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.