Egy izraeli rendező és az Arab Liga egyik elképzelt tagországának találkozása izgalmas ígéret. Abuddin városában járunk, az Al-Fayeed család önkényuralma alatti „békeidőszakban”. A kegyes és tisztelt vezér persze véreskezű zsarnok, akinek kisebbik fia vonatkozó gyerekkori tapasztalatai elől az amerikai álomba menekült. De most kénytelen visszatérni, mégpedig családostul, s így a szőke kis feleség, a szabadszájú tinilány és a homoszexuális, luxusra vágyó fiú egy kultúrsokk – és egy vérségi alapon szerveződő hatalmi harc – kellős közepén találja magát. Ez önmagában se hangzik rosszul, de ehhez jön még hozzá a maffiatörténeteket idéző szál, hiszen az egyeduralkodó apa halála miatt újra felborul minden, ami egy ilyen törékeny rendszerben fel tud borulni. Olyan világban járunk, ahol a terroristák szabadságharcos gyerekek, ahol a nők csupán a szexuális és hatalmi játszmák tárgyai, és annyi diszfunkcionális működés ütközik egy helyen, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket…
De sajnos, hiába minden: az egész sokszor bosszantóan szappanopera-szagú. Még a keleti konfliktusokban járatlan nézőnek is gyanúsak a sztereotípiák, a harsányan amerikai nézőpont. Szörnyülködjünk, mondja nekünk a sorozat, borzasztó expliciten, és nehezen eldönthető, hogy maga a témafelvetés ennyire „lebutított” formában nem káros-e inkább. Persze egyelőre csupán az első két rész alapján ítélhetünk, és be kell érni azzal, hogy nem végletesen igénytelen, elkapkodott vacakról van szó. Csak reménykedhetünk, hogy a szokásosnál egy fokkal kimértebb léptekkel haladó sorozat néha megáll és körülnéz, és nem csúszik el a szappanon.
