Mikor is jöhetne jobban egy a turnék háttérstábjáról szóló sorozat, mint a fesztiválszezon közepén? A Roadies azokról szól, akik a nagy koncertek mögött robotolnak. A turnébuszok személyzetének élete ez, legyen szó a menedzserről, a díszletépítőkről, a hangtechnikusokról vagy éppen a buszsofőrökről. A klisé a cirkuszosok vándorélete, csak elefánt helyett erősítőket cipelnek, és több a zene, a feelin’ good meg a szentimentalizmus. A hangulatteremtés nagy ötös, de történet nincs, már ha azt nem tekintjük annak, hogy lásd, így működik egy turné, gondok jönnek, gondok mennek, de mi ennek ellenére is imádjuk az egész cécót, no meg egymást. Ez a zeneipar, egy nagy család, a mi életünk, ezt a nótát fújja Cameron Crowe a fülünkbe – többször a giccsig fokozva. Mindehhez persze jó zenéket és jó színészeket ad, noha Luke Wilson, Carla Gugino és Imogen Poots sem ezt fogja élete alakításának tartani. Becsületesen hozzák, amire a script lehetőséget ad, és alámerülnek (akárcsak mi) a mindent elfedő puha rock & roll (vagy inkább indie) atmoszférában. Kétségtelenül rengeteg a jó pillanat, és jó végigszáguldozni a backstage-ben egy gördeszka kameraállásából. Tagadhatatlan, hogy az ehhez hasonló vizuális és akusztikai megoldások adják a legtöbbet, a vájt fülűek pedig a zenei utalásokat értékelhetik. De ez tényleg csak valami lebegésre elég. A hangulat elvisz minket, felszálltunk erre a buszra, de azért eleinte hiányzik az ellentételezés, mert a végén még elhisszük, hogy a nagy boldog család mögött tényleg egy nagy boldog család van.
Magyar felirat: greka
