Sőt a nagy létszámú jelenetekre külön buszokkal hoztak hajléktalan embereket az éjjeli menedékhelyekről is. Őket a nap végén kifizették az ügynökeik, igaz, ezért egy ezressel kevesebbet kaptak. Ez volt a szuper üzlet. Kétszáz ember naponta kétszázezer forint hasznot jelentett az ügynöknek, természetesen teljesen adómentesen.
Sovány emberekre volt szüksége a rendezőnek, ami a hajléktalan emberek között nem ritkaság. A forgatás egy ideig szórakozás volt számomra, de mikor kirúgtak – jogtalanul – a szállóról, már kezdtem elfáradni, hiszen az utcán nem tudtam túlságosan kipihenni magam. Egyszer még el is aludtam egy jelenet kellős közepén, olyan fáradt voltam. A rendező végül ezt a felvételt használta fel, mert pont beleillett a történetbe, de több asszisztens megdorgált a kreativitásomért. A több száz fős statisztéria egyharmada hajléktalan ember volt, de az egyetemistákon kívül a többiek is ebből a jövedelemből fizették ki a lakhatásukat.
Azóta is hívnak évente két-három nagyjátékfilmbe statisztálni. Hol meleg volt, hol hideg, de sorba állni mindig sokat kellett - a regisztrálásért, az átöltözésért, az ételért, a jelenetek előtt és után, a „fegyverekért", a buszhoz, a visszaöltözéshez, a kiregisztráláshoz – nap mint nap. Olykor unatkozott a fél csapat, olykor egy helyben álltunk több órát. Néha jó volt a kaja, néha nagyon rossz. Én időközben sok hajléktalan társamnak javasoltam ezt a jövedelemforrást, ami sokszor be is vált. Azóta is több társammal találkozom, akik hol utcán, hol szállón, esetleg éppen albérletben élnek.
Az idén is találkoztunk a Brad Pitt fémjelezte zombis film forgatásán, ahol a néha hétszáz fős statisztériából legalább százan a hajléktalan szférából jelentek meg. Persze nem mi lettünk a zombik, hanem előléptettek bennünket is orosz fémmunkássá. Kora délutántól reggelig kellett dolgoznunk. Délután még izzadtunk a téli ruházatunkban, de hajnalban már dideregve álltunk a GLOBUS gyár udvarán. A sorban állások a háborús viszonyokat idézték fel. Napi tizenöt-tizenhét órás éjszakai munkaidő után pár órát tudtunk aludni otthon, de a legrosszabb az volt, hogy egy helyben kellett állnunk alakzatban - nem mertek több száz embert elengedni pihenni, mert a filmes hibákat gyakran okozza, hogy a sok száz statiszta elmozdulása miatt nem tudják pontosan összehozni újra az alakzatot. Szinte könyörögni kellett a mosdóba jutásért. Olykor már sztrájkot megelőző hangulatban követeltünk egy pohár meleg teát, dohányozni pedig mindenki ott dohányzott, ahol éppen állt. Sokszor a stáb szervezetlensége és a már említett, elmozdulásunkkal kapcsolatos félelem okozta a tömeget ért kényelmetlenségeket. Még sosem éreztem ennyire rabszolgamunkának a statisztálást. Az is előfordult, hogy zuhogó esőben forgattunk három órán keresztül. (Egyedül az időskorúakkal bántak emberibben.) Persze az egyre fáradtabb statiszták egyre lázongóbbak lettek, így a szervezők kénytelenek voltak engedményeket tenni. Csak ennek köszönhetően nem tört ki a rabszolgalázadás. A hajléktalan emberek egész végig beolvadtak a tömegbe, sőt a lakással rendelkezőket is hajléktalannak nézték reggelenként a közlekedési eszközökön, hiszen a mindennapos alapos sminkünket – kosz – nem tudtuk megfelelően lemosni.
Az utolsó hét közepén az ügynökség áthívott a Borgiák című filmbe kiemelt szerepre, ami duplagázsival járt. Két angolszász színész mellett voltunk egy fiúval ketten statiszták, mi voltunk a hullamosók. Kettőnkre jutott egy ruhás, egy sminkes és egy fodrász, minden kívánságunkat azonnal teljesítették, és nekem még egy külön tolmácsom is volt, mert a társam jól beszélt angolul. A szünetekben azonnal jött a sminkes letörölni az izzadságot a homlokomról, a fodrász igazgatta a hajam és a műhajam, a ruhás pedig állandóan igazgatta a szerelésemet. Felüdülés volt a rabszolgamunka után ez a pár órás forgatás.
Személyes élményeim sokaságából kiemelném, hogy a Szabadság, szerelem című filmben sokat sikerült beszélgetnem a vízilabda válogatottunk kapusával, és Dobó Katától elkértem egy címertől megfosztott magyar lobogót. Egy reklámfilm forgatása közben sokat beszélgettem Kovács Katalin olimpiai bajnok kajakossal és Talmácsi Gábor motoros világbajnokkal is, sőt: tőlük még interjút is kicsikartam a Fedél Nélkül utcalap számára. Az Asterix és Obelix legutóbbi, hazánkban forgatott epizódjában Gérard Dépardieu mellett is táncoltam fél méternyire, csak én a kamerának háttal.
Én sosem titkoltam a statisztatársaim és a szervezők előtt sem a sorsomat, ami miatt sosem ért hátrány, de sokszor hallottam a szokásos előítéleteket a forgatáson. Ettől függetlenül jó jövedelemszerzési lehetőség a lakással nem rendelkezők számára is, csak mobiltelefonnal kell rendelkezni.
