Vadonlakó

Megélhetés

  • Szorgos Hangya
  • 2012. január 10.

Vadonlakó

Hosszú éjszaka, de kevés alvás után felébredek a Kossuth térhez közeli banknak abban a helyiségében, ahol az ATM van elhelyezve. Gyorsan pakolok, és útnak indulok a Moszkva térre, ahol a Máltai Szeretetszolgálat minden reggel megvendégel minket négy szelet zsíros kenyérrel és meleg teával.

Jóízűen elfogyasztom, és újra nekivágok Budapest utcáinak. Csak reménykedni tudok, hogy valahol valamelyik szegletben vagy parkban rám vár egy sörös, boros vagy netán egy feleses üveg. Ha így van, megyek és gyűjtögetek, mint egy szorgos hangya. Ha már annyit gyűjtöttem, hogy le szeretne szakadni mindkét kezem, akkor irány a visszaváltó. Leadom a zsákmányt, és nagyon örülök annak az 500 forintnak, amit kaptam, mert végre tudok dohányt venni. Igen ám, de nincs cigipapírom, és 50 forintom sincs, hogy vegyek egyet.

Újra indulás róni az utcákat, reménykedve, hogy folytatódik, ahogy kezdődött. Igen ám, de már 13 óra, korog a hasam. Irányt váltok és megindulok az Üdvhadsereg konyhájára, ahol megvendégelnek egy tál meleg étellel. Ezt gyorsan betermelem, és irány az utca, mert még mindig nincs cigipapírom.

 


Fotó: Németh Dániel

Úgy gondolom, ez a mai nap az én napom, amikor meglátom, két ember egy rossz tévét cipel ki egy lépcsőházból. Megkérdem: ki akarják dobni? Igen. Jaj, kérem, ne tegyék! Csak rakják ide, a többit elintézem. Már a zsebemben érzem azt az ezrest, amit ez a kiszolgált dobozka rejteget számomra. Gyorsan nekilátok a boncolásnak, és kiveszem azokat a szerveket, amiket a MÉH-esek nagyon szeretnek. Saccolgatom, mennyit nyomhat. Talán másfél kilót?

De már 18 óra, és megint korog a gyomrom. Irány a Menhely Alapítvány, ahol megvendégelnek minket két szelet vajas kenyérrel. Ezután megpróbálok olyan helyet találni a MÉH-eshez közel, ahol meghúzhatom magam reggelig.

Hoppá! Jut eszembe, még mindig nincs cigipapírom. Nem baj, majd holnap reggel a MÉH után veszek, és végre rágyújthatok. 10-15 km séta után nem kell altató. Mennyi lehet? Másfél kiló…?

Reggel felébredek, sietek leadni az árut. Sajnos csak egy kilót mutatott a mérleg, de így is kaptam 1000 forintot. Végre megveszem a cigipapírt és rágyújtok. Irány a Moszkva reggelizni. De mégse! Eszembe jut, hogy szombat van, és a hétvégén nincs nyitva egy kajaosztó hely sem. Ismét reménykedve indulok róni az utcákat, hátha tudok annyit csinálni, hogy hétfő reggelig kitartsak…

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.