Vadonlakó

Megélhetés

  • Szorgos Hangya
  • 2012. január 10.

Vadonlakó

Hosszú éjszaka, de kevés alvás után felébredek a Kossuth térhez közeli banknak abban a helyiségében, ahol az ATM van elhelyezve. Gyorsan pakolok, és útnak indulok a Moszkva térre, ahol a Máltai Szeretetszolgálat minden reggel megvendégel minket négy szelet zsíros kenyérrel és meleg teával.

Jóízűen elfogyasztom, és újra nekivágok Budapest utcáinak. Csak reménykedni tudok, hogy valahol valamelyik szegletben vagy parkban rám vár egy sörös, boros vagy netán egy feleses üveg. Ha így van, megyek és gyűjtögetek, mint egy szorgos hangya. Ha már annyit gyűjtöttem, hogy le szeretne szakadni mindkét kezem, akkor irány a visszaváltó. Leadom a zsákmányt, és nagyon örülök annak az 500 forintnak, amit kaptam, mert végre tudok dohányt venni. Igen ám, de nincs cigipapírom, és 50 forintom sincs, hogy vegyek egyet.

Újra indulás róni az utcákat, reménykedve, hogy folytatódik, ahogy kezdődött. Igen ám, de már 13 óra, korog a hasam. Irányt váltok és megindulok az Üdvhadsereg konyhájára, ahol megvendégelnek egy tál meleg étellel. Ezt gyorsan betermelem, és irány az utca, mert még mindig nincs cigipapírom.

 


Fotó: Németh Dániel

Úgy gondolom, ez a mai nap az én napom, amikor meglátom, két ember egy rossz tévét cipel ki egy lépcsőházból. Megkérdem: ki akarják dobni? Igen. Jaj, kérem, ne tegyék! Csak rakják ide, a többit elintézem. Már a zsebemben érzem azt az ezrest, amit ez a kiszolgált dobozka rejteget számomra. Gyorsan nekilátok a boncolásnak, és kiveszem azokat a szerveket, amiket a MÉH-esek nagyon szeretnek. Saccolgatom, mennyit nyomhat. Talán másfél kilót?

De már 18 óra, és megint korog a gyomrom. Irány a Menhely Alapítvány, ahol megvendégelnek minket két szelet vajas kenyérrel. Ezután megpróbálok olyan helyet találni a MÉH-eshez közel, ahol meghúzhatom magam reggelig.

Hoppá! Jut eszembe, még mindig nincs cigipapírom. Nem baj, majd holnap reggel a MÉH után veszek, és végre rágyújthatok. 10-15 km séta után nem kell altató. Mennyi lehet? Másfél kiló…?

Reggel felébredek, sietek leadni az árut. Sajnos csak egy kilót mutatott a mérleg, de így is kaptam 1000 forintot. Végre megveszem a cigipapírt és rágyújtok. Irány a Moszkva reggelizni. De mégse! Eszembe jut, hogy szombat van, és a hétvégén nincs nyitva egy kajaosztó hely sem. Ismét reménykedve indulok róni az utcákat, hátha tudok annyit csinálni, hogy hétfő reggelig kitartsak…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.