Vadonlakó

Tavalyi karácsony

  • Kapitány
  • 2011. december 24.

Vadonlakó

Egy komolyabb tüdőgyulladás után hosszabb ápolást követően, visszatértem egy reggel az átmeneti hajléktalanszállóra. Nem várt fogadtatásban volt részem.

Szerettem volna, ha azt a két-háromhetes kihagyást nem kell kifizetni, mivel kórházban éltem (gondoltam ÉN.) Legnagyobb megdöbbenésemre ezt a választ kaptam: Hát, hogy képzeli ezt az ágyát fenntartottuk, ezt ki KELL, HOGY FIZESSE!!! Teljesen elképedtem, ezért néhány napos lábadozás után úgy döntöttem, hogy a mínusz négy fokos hidegbe fogom a sátorfámat és inkább vállalom az utcán élést.

 

Ezért összepakoltam a bőröndömbe a ruháimat, rendet raktam az irataim között.

Dermesztő hideg idő volt. Jól felöltöztem, nem voltam még tökéletesen egészséges, a gyógyszereimet egy dobozba rakva kiléptem az élet kapuján. Szerencsém volt, hamar jött a buszom, a nehéz bőröndömet és a diplomatatáskámat felcipeltem nagy nehezen.  Körbenéztem, sajnos ülőhely nincs, mindegy, állok. Volt egy barátom a Kürt utcai csomagmegőrzőben megkértem, hogy had rakjam be a raktárba a cuccaimat. De hol fogok aludni?

 

Irány Ferihegy 1. Néhány beszállásra váró utas kávézott a büfében. Cigim nincs! Gyógyszereimet be kéne vennem, 1 hét múlva vissza kell mennem kontrollra a kórházba. SZÖRNYŰ! Nézem a le és felszálló repülőket kint, bemegyek az épületbe, mert nagyon hideg van. Jön egy pilóta velem szemben.

- Elnézést uram, hogy megszólítom, de nincs egy forintom se, nem tudna rajtam segíteni véletlenül? Nagyon rendes volt, benyúlt a zsebébe, talált 2 USA dollárt, odaadta.

- Köszönöm szépen!

- Szívesen kolléga úr! – mivel én is egyenruhában voltam. (Sok éven át dolgoztam hajógépészként, mielőtt elvesztettem a munkámat.) Irány a pénzváltó: 300 Ft. Vennék egy teát, mert nem vagyok jól… De ennyi egy tea: 530 Ft. Nem iszunk.

Irány a toalett. Hideg víz, be kell vennem a gyógyszereimet. Közben besötétedett, felmentem az első emeletre, utasok vártak a reggeli indulásra, ami majd hajnal négykor lesz. Csak találjak egy üres ülőhelyet, muszáj 1-2 órát aludnom.

Még le sem ültem szinte:

-          Jó estét kívánok! Van repülőjegye? – 2 rendőr állt előttem. Előveszem a személyim. – Itt nem lehet tartózkodni, csak a beszálló utasoknak. El kell hagynia a reptér területét.

Na, már csak ez hiányzott – gondoltam. Fogom a táskám, lemegyek. Kilépek a – 10 C fokba. Keresek egy cigivéget, elszívom. Ez a sorstalan karácsony így telt el.

Figyelmébe ajánljuk