Vélemény

Magyar Narancs, 2008. december 18. Tisztelt A Szerk., meglepve láttam, hogy e cikkében az albániai '97-es eseményekkel von párhuzamot a mostani válság kapcsán.

A múlt héten beharangozott kormányfői adóátcsoportosítási javaslatokkal érdemben addig foglalkoznunk aligha lehet, míg valaminő költségvetési szaldót nem prezentál valaki. Hogy legalább tudjuk, mi jönne ki és mi menne be, hogy tényleg megmoccan-e ezermilliárd, és hogy nő-e így vagy csökken a tervezett 2,6 százalékos hiány. Azt mindenesetre nem hisszük, hogy a tb-járulék 5 százalékos csökkentése leheli majd az élet csókját versenyképességünk hűlő homlokára, ez még békeidőben sem szokott bejönni, hát még most, amikor a tőkést nem az aggasztja, hogyan osztozna az így megmaradó aprón a munkással, hanem hogy eltűnik-e egyik pillanatról a másikra vállalatának a piaca.

A múlt héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya egyebek mellett azt mondta, hogy a városban decemberben és januárban elkövetett összes rablás tettese "cigány származású volt". A kiszólásból hír lett, a bizonyos orgánumokban óránként bemondott hírből pedig pénteken miniszteri döntés, melynek értelmében az országos rendőrfőkapitány azonnali hatállyal más beosztásba helyezte Pásztort. A megyéhez... ööö ... valaminek, hogy minek, azt elmulasztották a nyilvánosság orrára kötni - erős a gyanúnk, hogy (az idő rövidsége miatt, nyilván) maguk sem tudták. A főkapitány egyben vizsgálatot indított az ügyben. Szombaton, a kora reggeli órákban Draskovics Tibor igazságügyi miniszter a közszolgálati televízióban (egy adás közben "cédulán" érkező információ alapján feltett ostoba és tendenciózus kérdésre válaszolva) kifejtette, hogy bár "vérzik a szíve", de a döntés az övé ("az enyém"). Azért hozta, mert a miskolci kapitány minősített, illetve megkülönböztetést tett (faji alapon), ami megengedhetetlen. Draskovics továbbá közölte, hogy "erkölcsi döntést" hozott, illetve: "nem mérlegelte(m), milyen következményei lesznek".

Meglepő dolgokra képes az ember tudatlanságában. Például bátor cselekedetekre. Legyen bár természeténél fogva gyáva, szorongás nélkül vág bele kockázatos vállalkozásokba, ha mit sem sejt a veszélyről. De nem kevésbé meglepő dolgok telnek ki tőle akkor is, amikor megfelelő tudás birtokában lép akcióba. Ilyenkor például képes e tudás, vagyis a legjobb belátása, helyes döntése ellenére cselekedni.

Bár magam és kollégáim ellen beszélek, nem tudom elhallgatni, hogy mostanában ahányszor csak meghallom (olvasom) egy - bármilyen okos és tapasztalt - közgazdász tanácsait a válság leküzdésének módjáról, a libás rabbivicc jut eszembe (vagy ha így politikailag korrektebb: a rabbis libavicc; bár manapság az ember már nem tudja, kinek a sérelmére érzékenyebb a magyar társadalom: a rabbikéra vagy a libákéra). Az újszülöttek számára felidézem a vicc csattanóját. Amikor a libák pusztulásának megállítására adott összes addigi jó tanács ellenére az utolsó liba is megdöglik, a bölcs rabbi felsóhajt: "Kár. Pedig még annyi jó ötletem lett volna."

A vasárnapi belső-ferencvárosi időközi országgyűlési választás második fordulójában nagy fölénnyel szerzett mandátumot a fideszes induló, Bácskai János. A szavazati arányok nagyjából leképezték a teljes lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit. Meg is mondta mindenki, hogy tipikus billegő körzet a fővárosi 12., amely eddig valamennyi rendes választáson leendő kormánypárti képviselőt küldött az Országházba.

A tavalyi amerikai választási kampányból tudjuk: az ottani választókat szerfölött érdekli a közszolgáltatások és különösen az oktatás átalakításának ügye. (Aztán persze a gazdasági válság háttérbe szorította a nagy ellátórendszerek kérdését.) Annál is izgalmasabb volt ezt itthonról végigkísérni, mivel Magyarországon, miközben két választás között az ellenzék folyamatosan kritizálja az kormány oktatáspolitikáját, a kampányokban egyik nagy párt sem áll elő komolyan vehető megoldásokkal.

Noha 2006 ősze óta százszámra érkeznek a választási bizottsághoz az újabb és újabb népszavazási kezdeményezések, az Albert házaspár ún. tb-mentő próbálkozását leszámítva magánszemély sosem tudta átlépni a népszavazási kezdeményezés sikeréhez szükséges tartós nyilvánosság és közérdeklődés ingerküszöbét. Ebből a szempontból a képviselők számára csak számla ellenében adható költségtérítés kérdését fölvető Seres Mária sikere egyértelmű. Nem is meglepő, hogy egyre több a találgatás a magát a politikától mindig távol tartó állampolgárként meghatározó nyíregyházi építész asszonyról és a kezdeményezéséről: a vélelem szerint valaki vagy valakik nyilván állnak mögötte. Hogy valóban Tomcat árnyéka rajzolódik-e ki Seres Mária mögött, voltaképpen érdektelen. Utólag persze hatással lehet a kezdeményezés végkimenetelére - de mindazt, amit Seres Mária fellépése nyomán eddig tapasztalni lehetett, nem érinti. Unger Anna

Ha az elmúlt időkben - leszámítva a szmogriadó önökre esedékes napját - autójukba ültek és közlekedtek, az út szélén különös dologra lehettek figyelmesek. A padkán lerobbant csotrogány, matrica a hátsó szélvédőn: "öreg vagyok, de legalább ki vagyok fizetve". A motorháza füstölt, csak az egyik fényszórója világított, s amíg tudott menni, köhögött nagyon az emelkedőkön. A lerobbant pára mellett egy vízibivaly bőréből készült aktatáskát szorongató férfi állt, magában beszélt, és hadonászott. Elhaladtak a jelenség mellett üzembiztos Suzukijukkal, és nem tudták mire vélni a helyzetet. Segítünk értelmezni.

A ferencvárosi időközi választásnál hagytuk el: melyről éppenséggel nem állítható, hogy ne tükrözte volna hűen az egész ország pillanatnyi preferenciáit. Ha minden így megy tovább, az MSZP 2010-ben talán kap 30 százalékot, és nyer egy-két egyéni körzetet - kár lenne, ha mással áltatnák magukat a szocpárt vezetői. De nem is áltatják magukat - ami helyes is, legyenek csak betojva, van mitől.

Nehéz idő jár gazdasági válságkor arra, aki bizalmatlan az állam gazdaságpolitikai képességeivel szemben. Amikor híznak a profitok és szárnyal a tőzsde, a közgazdász megmondóember himnuszokat énekel a piachoz, az egyéni önzéseket közjóvá varázsoló, vígan pezsgő utcabálhoz, ehhez a Brueghel ecsetjére, Fellini kamerája elé illő csodához! A laikus pedig csillogó szemmel hallgatja. Amikor viszont recsegnek-ropognak a vállalatbálványok és mindenki az állásáért retteg, akkor a megszeppent nép a közgazdától azt akarja hallani, hogy mit tehet a közösség jólétéért, a gazdaság megmentéséért cselekedni képes egyetlen szereplő, az állam.

Nem, vigyétek innen földhözragadt versesköteteiteket és regényeiteket, hadd olvassam helyettük a menetrendet, a büszkeség könnyeivel a szememben! (Gilbert Keith Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt) A rakendroll nem egy tánc, Kőbánya-Kispest nem egy állomás, kettő. Három. Metró- és buszvég-, vonatállomás. És már majdnem Ferihegy, innen indul a repülőtéri járat - ha Resti Kornél fölnéz az égre (csak azt nézi, a földön is, a pocsolyákban), láthat le-, felszálló gépet, a mennyekben érzi magát. Minden megvan, szívének csak a villamos hiányzik.

Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes az igyekezet, ahogy megfogalmazzák elégedettségüket a Gárda-ügyben született elsőfokú ítélet kapcsán, de tartok tőle, Önök túlértékelik a döntés jelentőségét, sőt, abból olyan következtetéseket vontak le, amelyeket azért óvatosan lehet csak megtenni "Az első alkalom, amikor a magyar állam a törvény erejével és minden tekintélyével fellép a rasszista uszítás ellen" - írják, holott erről szó sincs Csak emlékeztetőül: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam" (Alkotmány 2 § (1) bek), ebből is következően az államhatalmi ágak, úgymint a törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás egymástól elválasztásra kerültek Az Alkotmány 50 § (3) bek-e kimondja azt is: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve" A fentiekből következő, alapvető tévedés, hogy a magyar állam bármilyen módon fellépett volna a rasszista uszítás ellen Az sem állja meg a helyét, hogy az állam az "első lépést" tette volna az "etnikai erőszakra uszítás", vagy a "kirekesztő gonoszság" ellen, mert bár jómagam - úgy általában -sokra értékelem dr Pataki Árpád szakmai munkáját, de nem szerencsés azonosítani egy társadalmi szervezet törvényes működésének ügyében eljáró egyetlen bíró döntését az állam (?) álláspontjával Nem következetes, hogy a cikk e téves előfeltevését alátámasztandó hivatkoztak a miniszter nyilatkozatára is Szerintem eleve értelmetlen a minisztériumnak megnyilvánulnia egy nem jogerős bírósági ügy kapcsán, de ami ennél fontosabb, egyrészt az igazságügyi és rendészeti miniszter csak kommentálta, nem pedig diktálta az elsőfokú döntést, másrészt mit fog kommentálni a miniszter majd akkor, amikor megszületik az esetleg ellentétes másodfokú határozat? (Ne felejtsük el, számtalan esetben - különösen a hasonlóan sikamlós kérdésekben - már született az elsőfokú bíróságéval szöges ellentétben álló másodfokú határozat, emlékeim szerint jellemzően Budapesten, és ha nem tévedek, elsősorban ez az "ellentmondás" a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Bíróság határozatai között alakult ki) Ami a másodfokú eljárás kilátásait illeti, javítja az esélyeket, hogy jelen esetben maga a Fővárosi Bíróság hozta az elsőfokú határozatot (nem kis áldozatok árán, hisz az első kiszignált bíró ugyebár elvérzett a megfenyegetései közti elfogulatlan döntésalkotási mizériájában), ezért a fellebbviteli eljárásban nem kell tartanunk attól, hogy a nemritkán követhetetlennek tűnő gyakorlata mellett a főváros maga járna el megint Ugyanakkor rontja az esélyeket, hogy Pataki bíró úr szellemisége mondjuk úgy, különös kivétel a megyei szinten hasonló ügyekben eljáró bírák által kialakított ítélkezési gyakorlat néha tényleg elképesztő normáihoz képest Ami miatt pedig végképp mellőzném akár a magyar állam, akár a bíróság sztárolását, az az a nem elhanyagolható körülmény, hogy a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére a megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság) illetékes, amely most pillanatnyilag visszavonná azt a jogosítványt, amelyet talán épp ő adott a működéshez Azért ez bizarr, lássuk be, és épp ezért nem látok különösebb sikert sem a történtekben, hisz olyan jogbizonytalanság van Magyarországon, hogy egyazon fórum, ugyanazon ügyben kénytelen saját magának ellentmondó határozatokat hozni Persze nem azt mondom, hogy ha valamely szervezet megkapta az engedélyt, akkor azt ne lehessen visszavonni, mindössze arra kívánok rámutatni, hogy milyen abszurditás sikernek könyvelni el a jelenlegi helyzetet, holott ha ésszerűen gondolkozunk, az ilyen vagy hasonló szervezetek, szerveződések eleve nem kaphattak volna bejegyzést A naivnak tűnő (de szándékaiban higgyék el, legkevésbé sem az) előbbi megjegyzésemmel szembeni egyetlen lehetséges álláspont apológiája az lehetne, hogy nem a szervezet nyilvántartásba vételével volt a baj, hanem a szervezet működésével, ergo a nyilvántartásba vétel jogszerű volt, de az azt követő tevékenykedés már nem Akár hajlanék is e megközelítés felé, de akkor itt nyomban visszakanyarodunk ahhoz a premisszához, miszerint hogyan engedhet a bejegyzést követően hosszú évekig működni a magyar állam egy nyilvánvalóan tarthatatlan értékrendszert képviselő szervezetet?! Szerintem olyan világot élünk, ahol a Hősök terén, a Budai várban, vagy épp az aprófalvak főutcáján anélkül tudnak végigmenetelni ezek a kritikán aluli elveket valló, és ezeket közéleti, társadalmi, jogalkotási, vagy éppen politikai szintre emelni kívánó személyek, hogy akár a magyar állam, akár komolyabb civil szerveződés útjukat állná Távol álljon tőlem a bezzegelés, de azért tíz évvel ezelőtt ilyen tényleg nem volt, és a szélsőjobboldali, antiszemita, irredenta, soviniszta, vagy "csak" kirekesztő elveket valló nézetrendszerek mentén bontakozó szerveződések hétköznapi jelenléte akkor még elenyészőnek tűnt, ebben viszont biztosan volt szerepe a magyar államnak Visszatérve a markáns állami fellépésre, vajon hol volt a magyar állam például múlt nyáron a meleg-felvonulás résztvevői elleni szégyenteljes, egész Európa elképedését kiváltó, erőszakos cselekményei idején? És a tojásdobálók elleni ügyben a már-már groteszk szintjén mozgó elsőfokú bírósági döntést se felejtsük el Vagy ha éppen jelen van az állam bizonyos érdekek társadalmi szintre emelése ügyében (gondolok itt elsősorban a bejegyzett élettársi kapcsolat kodifikálására), akkor ezen ambícióit hogyan törheti le egyik pillanatról a másikra az Alkotmánybíróság? Ezzel sem az egymástól (indokoltan) elkülönült, jogállami rendszerelvek szerint rétegződött fórumok szuverén véleményalkotási jogát kritizálom, csak igyekszem rámutatni, hogy Magyarországon sem az állam, sem pedig az igazságszolgáltatás vagy a társadalom szintjén nincs konszenzus Konszenzus nélküli országban pedig tendenciákról nem lehet beszélni A Gárda-ügyben született elsőfokú, nem jogerős bírói határozatot ezért szánalmas elégtételnek tartom az egész helyzethez képest, mégpedig egy olyan elszigetelt döntésnek, amely szükségszerű megoldása lehetne a jelenségnek, de pszichés követése sem jogalkotási, sem igazságszolgáltatási, sem pedig társadalmi szinten, egyelőre messze nincs jelen ma Magyarországon Üdvözlettel: dr Rácz Gábor. .

Hogy a kormány mit tesz a válság hatásainak tompítására, meg a jobb idők eljövetelének sürgetésére, nagyjából tudjuk (a 12-14. oldalon van róla cikk). Hitelt vesz fel fürgén, itt próbál megfogni egy kis pénzt, ott csökkent kiadást, hol jól, hol rosszul; nézi, mit csinál a jegybank, meg hogy hány munkanélküli lesz, vakarja a fejét és újraszámol mindent, mikor kiderül, hogy Németország inkább lefele megy még egy kicsit. És persze, ez a fontos most, hisz ők kormányoznak.