A Szerk.: Viszlát jövőre, az apokalipszisben!

  • .
  • 2009. február 5.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. december 18. Tisztelt A Szerk., meglepve láttam, hogy e cikkében az albániai '97-es eseményekkel von párhuzamot a mostani válság kapcsán.
Ráadásul helyesen, és az albán eseményeket is hibátlanul írja le. Csak egy dologban tévedett, és ez az egész végkövetkeztetést is megfordítja: Albániát ugyanis nem tette évekre taccsra a dolog. Igaz, a '97-es év súlyos mélypont volt, eltűnt az állam, fosztogatások, gyilkosságok voltak, de már az év végére normalizálódott a helyzet, legalábbis az albán normák szerint. '98-tól viszont nagy fejlődés indult: az emberek a pénzüket nem a piramisba vitték, hanem építkeztek, vállalkoztak belőle, a kormány elkezdett utakat és infrastruktúrát építeni, s 1998 és 2000 között többet épült, fejlődött Albánia, mint 1991-97 között, amit a saját szememmel láttam. Remélem, ez a forgatókönyv lép életbe, nem az apokalipszis.

Dienes Tibor

Albánia-ismerő, www.alban.hu

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.