A Szerk.: Viszlát jövőre, az apokalipszisben!

  • .
  • 2009. február 5.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. december 18. Tisztelt A Szerk., meglepve láttam, hogy e cikkében az albániai '97-es eseményekkel von párhuzamot a mostani válság kapcsán.
Ráadásul helyesen, és az albán eseményeket is hibátlanul írja le. Csak egy dologban tévedett, és ez az egész végkövetkeztetést is megfordítja: Albániát ugyanis nem tette évekre taccsra a dolog. Igaz, a '97-es év súlyos mélypont volt, eltűnt az állam, fosztogatások, gyilkosságok voltak, de már az év végére normalizálódott a helyzet, legalábbis az albán normák szerint. '98-tól viszont nagy fejlődés indult: az emberek a pénzüket nem a piramisba vitték, hanem építkeztek, vállalkoztak belőle, a kormány elkezdett utakat és infrastruktúrát építeni, s 1998 és 2000 között többet épült, fejlődött Albánia, mint 1991-97 között, amit a saját szememmel láttam. Remélem, ez a forgatókönyv lép életbe, nem az apokalipszis.

Dienes Tibor

Albánia-ismerő, www.alban.hu

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.