A szerk.

2452 választópolgár

A szerk.

A vasárnapi belső-ferencvárosi időközi országgyűlési választás második fordulójában nagy fölénnyel szerzett mandátumot a fideszes induló, Bácskai János. A szavazati arányok nagyjából leképezték a teljes lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit. Meg is mondta mindenki, hogy tipikus billegő körzet a fővárosi 12., amely eddig valamennyi rendes választáson leendő kormánypárti képviselőt küldött az Országházba.

Ne vonjunk le most az eredményből messzemenő következtetéseket (arra ott van a következő vezércikkünk), elvégre egy időközi voksolás szinte tét nélküli, nem függ tőle a kormányalakítás, és a népek pillanatnyi hangulatán, vagy a részt vevő pártok pillanatnyi állapotán kívül másról nemigen árulkodik. Elégedjünk meg e helyütt közelmenő következtetésekkel, különös tekintettel arra, amit a választás a két parlamenti vesztesből megmutatott.

A második fordulóban 900 polgárral több ment el szavazni, mint az elsőben, és a két nagypárti jelölt nagyjából ugyanannyival növelte szavazatai számát. Megszorítani tehát nem tudta a kormánypárti versenyző a riválisát, de a lényeg ezúttal nem is ez. Hanem az a 2452 választó, aki az első forduló után annak tudatában szavazott a múlt vasárnap az MSZP jelöltjére, hogy voksával legfeljebb a tisztes vereséghez járulhat hozzá. Ha ők vagy a pártjuk valamiért úgy gondolják, hogy az egészet ott egye a fene, Belső-Ferencvárosnak továbbra sem lenne országgyűlési képviselője, mivel a részvételi arány bőven 25 százalék alá esett volna; azaz az első után érvénytelen lett volna a második kör is. (Mint ahogyan érvénytelen volt 2004 novemberében Sopronban is, amikor szocialista jelölt híján a kormánypárti szimpatizánsok távol maradtak az urnáktól.) Gondoljunk bármit az MSZP-ről vagy sokszor lesajnált választóiról, az faktum, hogy a nyilvánvaló zakó ellenére sem bliccelték el a választást (amivel a Fidesz mószerolta őket a két forduló között), hanem a lehetőségeikhez képest beleálltak, voltaképpen biztosítva a többpárti berendezkedés működőképességét. Furán hangzik, de a győztes fideszes induló a parlamenti mandátumát részben az ő demokratikus elkötelezettségüknek köszönheti.

A másik bukott parlamenti párt a vasárnapot sem élte meg: jelöltjét "szélsőjobboldali" fenyegetésre hivatkozva visszaléptette, majd támogatóit lényegében szélnek eresztette azzal, hogy "szavazzanak valamelyik demokratikus pártra". Ezzel az erővel azt is mondhatta volna nekik, hogy menjetek a sunyiba. Ez alig valamivel lett volna vérlázítóbb, mint az a nemtörődömség, amivel az SZDSZ ezt a választást kezelte. A legkevésbé John Emeséről van szó, hiszen ő mindenórás terhessége mellett is önként bevállalta a szívóágat; és ha nem volt kedve az anyázások elviseléséhez még további két hétig, hát az vesse rá az első követ, aki a helyében máshogyan dönt. Hanem már a mód, ahogyan őt találták meg: lényegében az utolsó pillanatban, jobb híján. A szabad demokraták kényszeredettsége nyilvánvaló volt; és gyanítjuk, a szégyenteljes első fordulós eredmény (419 darab szavazat) inkább az egész pártot eluraló tehetetlenségnek szólt, semmint a jelölt személyének. Ez a tehetetlenség mutatkozott meg akkor is, amikor a "szélsőjobbos fenyegetésre" hivatkozva kapva kaptak a lehetőségen, hogy azonnal kiszálljanak a küzdelemből. Második forduló? Baszakodjon vele más.

Azt a 419 szavazót sem érdemelték meg.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.