A múlt héten csütörtökön egy sajtótájékoztatón Pásztor Albert, Miskolc rendőrkapitánya egyebek mellett azt mondta, hogy a városban decemberben és januárban elkövetett összes rablás tettese "cigány származású volt". A kiszólásból hír lett, a bizonyos orgánumokban óránként bemondott hírből pedig pénteken miniszteri döntés, melynek értelmében az országos rendőrfőkapitány azonnali hatállyal más beosztásba helyezte Pásztort. A megyéhez... ööö ... valaminek, hogy minek, azt elmulasztották a nyilvánosság orrára kötni - erős a gyanúnk, hogy (az idő rövidsége miatt, nyilván) maguk sem tudták. A főkapitány egyben vizsgálatot indított az ügyben. Szombaton, a kora reggeli órákban Draskovics Tibor igazságügyi miniszter a közszolgálati televízióban (egy adás közben "cédulán" érkező információ alapján feltett ostoba és tendenciózus kérdésre válaszolva) kifejtette, hogy bár "vérzik a szíve", de a döntés az övé ("az enyém"). Azért hozta, mert a miskolci kapitány minősített, illetve megkülönböztetést tett (faji alapon), ami megengedhetetlen. Draskovics továbbá közölte, hogy "erkölcsi döntést" hozott, illetve: "nem mérlegelte(m), milyen következményei lesznek".
De tán mégiscsak mérlegelhette volna utasítása következményeit, mert azok lettek neki rendesen. Elsősorban felzúdult boldog, boldogtalan, hogy el a kezekkel a kapitányról, mert nem rasszista az. Nos, bizonyára külön vitát igényelne, mennyire rasszista vagy nem az a miskolci kapitány, de mi itt is fontosnak tartjuk leszögezni, hogy rendőrkapitány márpedig ne cigányozzék soha, viszont oldja meg a rábízott ügyeket (hasonképpen vonatkozik ez beosztottaira és feletteseire is).
Még aznap szimpátiatüntetést jelentettek be vasárnapra Pásztor hívei (köztük helyi roma erők, Magyar Gárda, boldog-boldogtalan). A miniszteri döntéssel kapcsolatban jelezte egyet nem értését a város szocialista polgármestere, s elhatárolódtak a pártok is.
A rendőrség példás gyorsasággal még szombaton befejezte a vizsgálatot, s megállapította, hogy Pásztor Albert nem követett el törvénysértést. Ezt az országos kapitány felterjesztette azonmód a miniszternek. Aki aludt rá egyet. És vasárnapra visszavonta döntését.
Mely újabb döntését hétfőn avval indokolta a nyilvánosságnak, hogy ha időben elérte volna telón a miskolci polgármestert, akkor az első döntését meg sem hozta volna. Hacsak így nem, rohadt térerő!
De akkor most mi van? Hozunk egy "erkölcsi" döntést, s másnapra visszavonjuk, mert nem történt törvényszegés. Tudja-e a miniszter, hogy mi szabályoz itt mit? Erkölcs a törvényt, vagy fordítva?
Mondunk egy megoldást. Esetleg el kellett volna magyarázni, négyszemközt, barátilag a miskolci rendőrkapitánynak, hogy miért nem helyes, ha etnikai kreclik szerint csoportosítja városának bűnelkövetőit, vagy legalábbis miért nem célszerű ezen megfigyeléseit nyilvánosan is prezentálnia. Azért nem az, mert ez nem segít senkin, nem lesz kevesebb tőle a bűnözés; viszont indulatokat kelt minden cigány ellen. Hisz az az önmagában (vélhetően) tényszerű állítás, hogy az összes decemberi és januári rabló "cigány származású", mihelyst egy rendőrkapitány kimondja, rögtön úgy jut el a fülekbe, hogy az összes cigány rabló.
A miskolci rendőrkapitány ezt talán megértette volna. Ha nem, még mindig ráértek volna elcsapni.
De az igazságügy-miniszter nem ezt tette. Az első döntése váratlan nyilvánossághoz juttatta a szélsőjobbot, amelynek az egyik jelszava a vasárnapi tüntetésen az volt: "Válasszatok lámpavasat!" A második meg azt üzeni: cigányozzatok, rendőrök! Minek pedig a folytatása: "Hisz a rendőrök is megmondják, a cigány már csak ilyen."
Tán mégis mérlegelni kellett volna. Ne szépítsük, Draskovics Tibor tökéletes példáját adta e pár napban munkaköri alkalmatlanságának.
